Interjú Bayer Zsolttal: Képes lesz-e Európa visszatérni a "normalitás" útjára?

Az író és publicista a csütörtöki két és fél órás telt házas előadása előtt adott interjút lapunknak.

- Már érkezése előtt kapott hideget-meleget. Az ismert mondás szerint az az ember, akiről nem beszélnek, az „nem létezik”! Ön nem panaszkodhat.

- Egyrészt megszoktam, másrészt hosszú évek óta járom az országot, itt Dunaújvárosban is voltam már párszor. Ha visszatekintünk, lehet látni, hogy mindig vannak ilyen periódusok. A 2002-es választási kampányban volt olyan felfokozott hangulat, hogy amikor mentem valahova, előfordult, hogy tüntettek, kivonultak. 2010-ben érdekes módon a jobbikosoknak volt bajuk velem, nem sok helyen, csak itt-ott. Most megint valamiért úgy tűnik, hogy „felfokozták” a hangulatot.

- Pörgős világban élünk. Sokat publikál. Egyszer azt olvastam, hogy az Ön múzsája a határidő.

- Igen, a legjobb múzsa a határidő, mert igaz, aki hírlapírásra adja a fejét, annak szembesülnie kell ezzel! Nemcsak akkor ír, amikor ihlete van, hanem akkor, amikor a főszerkesztő vagy az ügyeletes szerkesztő bekéri a napi vezércikket. És akkor, ha van az embernek kedve, ha nincs, muszáj!

Bayer Zsolt csütörtökön az Intercisa Múzemban tartott telt házas előadást Fotó: Zsedrovits Enikő

- Ma is súlya, tétje van a publicisztikának. Két éve azt nyilatkozta, túlságosan rabjai vagyunk politikai ketrecünknek, elfogultságainknak, beidegződéseinknek, haragjainknak. Ma is így gondolja?

- Egyre inkább rabjai leszünk.

- Ez tematizálja a közbeszédet?

- Persze. Rabjai vagyunk az időnek, a politikai szekértáborainknak és mindennek.

- Változhat ez?

- Ez ügyben most talán valamivel egy kicsit optimistább vagyok. Szerintem 2018-ban, ha úgy alakul a választás, ahogy én remélem, akkor ezután szükségképpen egy konszolidációs időszaknak kell következnie, és meg fog nyugodni a társadalom.

- „Nem biztos, hogy jót tesz neked/ Ha kiszolgálják az ízlésedet” - énekelte Ákos 18 évvel ezelőtt. Nem akarom szövegértelmezésre késztetni, de beszédes sorok ezek.

- Sok számát szeretem. Biztos vagyok benne, hogy egész életművének legfontosabb mondata ebben az első slágerében fogalmazódott meg.

- Önnek miről szólnak?

- Arról, amiről a mai médiavilág szól. Annak a tragédiájáról, hogy a média egyre mélyebbre süllyed, és miközben egyre mélyebbre megy, folyamatosan azt mondja, azért teszi, mert nézettséget, olvasottságot kell produkálnia. Magyarul „belevonul” abba a védett térbe, hogy ő csak azért ilyen mocskos, azért ilyen undorító, mert így tudja kiszolgálni a tömegek ízlését, erről énekel(t) Ákos már vagy húsz éve. Egyébként pedig szerintem ez egy hazugság, mert én aztán nem sírom vissza a Kádár kort, de annak egyetlen tv-jében ugyanezek a tömegek mondjuk Abigélt néztek. És hogyha a rendszerváltás arról szólt, hogy az Abigéltől eljutunk a VV Aurélióig, ezért kár volt a rendszerváltás.

- Írásaiban markánsan megfogalmazódik a migráció: blogjában legutóbb a már elhunyt Csurka István drámaíró, színházi dramaturg és politikus közel húsz évvel ezelőtti jóslatát idézi, mintegy igazolásként: „Ez a kor, amelyben élünk és különösen az, ami ránk következik a jövendő században a népvándorlás kora.” Mindezt Nostradamus is megirigyelhetné. Mi jöhet még?

- Koránt sincs vége, és jelen tudásunk szerint ez egyre tragikusabb lesz. És az a kérdések kérdése, és leginkább Európa kérdése, hogy képes lesz-e Európa visszatérni a normalitás útjára. Képes lesz-e Európa a legegyszerűbbre, önvédelmi reflexének és ösztönének megtalálására, vagy végképp el fog veszni. Aki nézi a demográfiai folyamatokat, aki nézi mindazt, ami ma zajlik a világban a népvándorlás kapcsán, akkor egész egyszerűen egyetlen logikus végkifejlet képzelhető el. Az, hogy az európai civilizáció el fog tűnni, ha minden így marad. Ha csak a dolog praktikus részét nézzük, ha a nyugati világ nem méltóztat záros határidőn belül ott segítséget nyújtani, ahol erre szükség van, és nem méltóztatja felszámolni a népvándorlás okait, és magára húzza továbbra is ezt az egészet, akkor menthetetlen.Az Európába eljutott migránsok közül már a német és a francia sajtó szerint is csak töredékük tud munkát vállalni. Nem beszélnek európai nyelveket, így nem tudják megtanulni a technológiát, nem ismerik a kultúrát, nem tudnak integrálódni sem.- Ők nem azért jöttek ide, hogy dolgozzanak. Majd egyszer szép lassan mindenki szépen ki fogja mondani ezt. Nem ez a „mesterterv”, hogy melózni kéne. Más a mesterterv. Arról nem beszélve, hogy az unión belül például Spanyolországban 50 százalék a munkanélküliség a fiatal pályakezdők körében. Az országos átlag is 20-25 százalék között van. Miért is kell egy ilyen munkanélküli ráta mellett milliókat behozni Európába? Van ennek bármilyen racionalitása? Közel egy éve mondta az egyik német autókonszern elnök-vezérigazgatója a migrációval ideérkező „munkaerőre”, hogy régóta erre a fiatal, motivált munkaerőre várunk. A beduin kecskepásztorra? És akkor mi van a spanyol fiatalokkal? Miért nem azokra vár? Persze erre is van egy magyarázat a nyitott társadalom nagy ábrándján túl, nyilván az a mesterterv, hogy a beduin kecskepásztort egyszer csak be lehet tanítani a legalacsonyabb uniós bér ötödéért, tizedéért.

- A legújabb hírek szerint az unió közvetlenül nyomást akar gyakorolni a magyar bevándorlás-politikára. Mindeközben az unió alapelvei között az szerepel, hogy a nemzetállamok belügyeibe nem avatkozik be a szervezet. Most mégis ezt látjuk.

- Nemcsak ezen a területen avatkozik be, hanem lassan minden ügyben. Akár az adópolitika, vagy az energiagazdálkodás területét nézzük. Közös energia-ár uniót akarnak, hiába tagadják ezt, ami arról szól, hogy a németek szépen megcsinálták maguknak az Északi Áramlatot (az orosz kormány által szorgalmazott, és Gerhard Schröder egykori német kancellár által is képviselt beruházás egy tenger alatt húzódó földgázvezetékről szól, több szempontból is aggályosnak tekinthető - a szerk.), miközben természetesen uniós szankciók vannak érvényben Oroszországgal szemben, de azért mi építünk magunknak egy ilyen energiarendszert, onnan nekünk jön a „cumó”, aztán mi majd megmondjuk, mennyibe kerül nektek. Másrészt egy ország addig létező, komolyan vehető ország, amíg minimum eldöntheti, hogy kit enged be a saját területére. Abban a pillanatban, ha ezt nem döntheti el saját maga, onnantól kezdve az ilyen ország nem ország többé, hanem egy gyámság alatt lévő valami, nevezzük „tagállamnak”.

- Aktív politikai véleményformálóként mit gondol a gyors egymásután megszervezett mozgalmakról, és az azokhoz kapcsolódó utcai tüntetésekről?

- Nézzünk szét a világban, és azt fogjuk látni, hogy mindenhol, ahol ez a balliberális érdekcsoport valamit el akar érni, meglepő módon ugyanez a forgatókönyv. Ez volt a forgatókönyv az amerikai elnök, Donald Trump megválasztása után heteken, hónapokon keresztül, ez van Macedóniában, és ez a forgatókönyv most már harmadik hete Szerbiában is az elnökválasztás után. És ezt a forgatókönyvet találták ki ide is. Csináljunk káoszt, anarchiát, rendetlenséget, forgassuk fel a társadalmat, hiszterizáljuk a tömegeket, próbáljuk meg elhitetni azt, hogy itt olyan méretű az elégedetlenség, meg a tömegellenállás, hogy itt ez már kezelhetetlen, a kormánynak természetesen mennie kell, és érjük el azt, hogy ne is legyen választás! Mert épp az a dolog lényege, ők is tudják: elmegyünk a 2018-as választásig a maga medrében, ahogy ennek lenni kell, és azt megint el fogják veszíteni.

Köszönöm az interjút.