Kis dolgokat nagy szeretettel

Ugyanezt érzi az ember, ha belép a létesítménybe: rend, tisztaság, béke. Klári mindenre és mindenkire kiterjedő figyelme és gondoskodása, ahogy végigmegy a házon és beköszön a szobákba, ahogy elmenőben megigazítja a félretolt széket, felveszi a leesett zsebkendőt és visszateszi a tulajdonos zsebébe a lelke az otthon, az ott élőkkel való törődés. Olyan családban nőtt fel, ahol több generáció élt együtt. Az idős emberek iránti szeretetet és tiszteletet innen hozta magával. Előszálláson született, mindig is ott élt. Mielőtt az otthont társaival együtt létrehozta, másfél évtizedet a szociális szférában dolgozott. Az idősotthon ötlete is tőle származott, majd a megvalósításhoz társakra talált, elsősorban a férjében. Vállalkozásnak indult, saját pénzzel, pályázattal, banki kölcsönnel, ahogy minden vállalkozás. Az, hogy a Nyugodt Évek sokkal több, mint egy vállalkozás, Klári egyéniségének, emberi hozzáállásának köszönhető.

Az induláskor szinte mindent maga csinált: ablakot pucolt, takarított, semmi nem volt lehetetlen vagy megoldhatatlan. Mindennel számolt, csak azt nem sejtette, hogy mekkora felelősséget jelent 50 idős ember életének kormányozása. Mosni, főzni, ápolni, az semmi ahhoz képest, amikor rádöbbensz, hogy az életüket tették a kezedbe. A gondoskodás a sírig tart. A sorsukért is felelős vagy, nem csak az ellátásukért. Ha nem veszed észre, hogy rád vannak utalva, rád támaszkodnak, ha félvállról kezelsz valamit, végzetes hibát követhetsz el, egy élet múlhat rajta. Klári az otthon családias légkörét emlegeti, de amiket mesél, sokszor még a családban sem számítanak természetesnek. A mai család nukleáris család, kevéssé van felkészülve az idősek családban tartására, gondozására. Sem idő, sem szakértelem, sem türelem nincs az öregekkel való törődéshez. Kláriban a régen volt családias légkör emléke él, amikor a generációk természetes együttélése, egymás segítése, és ami ennél fontosabb, az idősek megtűrése helyett az éveknek járó tisztelet volt még szokásban.

Horváth Józsefné Klári több generációs családban nőtt fel, idősek iránti tiszteletét szeretetét innen hozta magával   Fotó: Amatőr

Amikor a család ereje, türelme elfogy, segítség kell. Nincs olyan nap, hogy két-három érdeklődő ne keresné az otthont az idős rokon elhelyezésének lehetősége miatt. A nehéz helyzetben ez a legjobbnak tűnő megoldás. Itt legalább vigyáznak a mamára, papára, ellátják, ápolják, mi meg gyakran látogatjuk majd, esetleg fizetünk is, ha kell Lelkiismeretünk megnyugszik, megoldottuk, jó helyen van a hozzátartozó! Költöznek a bútorok, kedves emlékek, családi fényképek, apró tárgyak, amik a megszokott, otthoni környezetet imitálják. Van, aki örömmel jön, hamar beilleszkedik, van, aki csüggedt, elkeseredett, hónapokba telik, amíg megemészti a megváltoztathatatlant, hiszen ez mégsem az az otthon, amit el kellett hagyni. Itt jön Klári, aki tudja, hogy miért nehéz megszokni még a saját tárgyak között is, mi az, ami visszavonhatatlanul elveszett. Szeretetet ad. Miben áll ez a szeretet? Nem könnyű megfogalmazni, mert látszólag csupa semmiség! Bármikor, még éjszaka is rendelkezésre áll, ha hívják a kollégái, hogy meg kell oldani valamit. Azt mondja, nincs ebben semmi különös: türelemmel meghallgatni, mindenkit elfogadni olyannak, amilyen, tisztelet, köszönés, apró figyelmességek. Ehhez a munkához szükség van egy csapatra. Neki van egy jó kis kollektívája, akikkel együtt ezt a munkát lelkiismeretesen próbálja végezni. Az idén négyszer ünnepeltek 90. születésnapot. Meghívták a családtagokat is van 102 éves lakójuk is!

Az intézmény 2002-ben nyitott. Az első lakók közül, Cuni néni az idén volt 93 éves. Benyitunk hozzá. Örömmel fogad, elmeséli, milyen jól érzi magát, és azzal búcsúzik, hogy mindenkinek meg kellene hajtania a térdét Klárika előtt, azért amit és ahogyan tesz. Klári elpirul, megsimogatja az idős asszony kezét, és akkor eszünkbe jut Teréz anya mondása: Ebben a világban nem tehetünk nagy dolgokat, csak kis dolgokat, nagy szeretettel.