Hétvége

2014.07.11. 14:35

Kulka János mindig megtalálta a helyét

Ez a hely! című, pompás dalokból összeválogatott, dramaturgiailag jól felépített előadással szerepelt a Pelikán Udvarban Kulka János, a kiváló színművész és énekes.

Szabó Zoltán

Két sikeres székesfehérvári esten szerepelt a Kossuth-díja mellett számos szakmai elismeréssel kitüntetett színművész, a budapesti Katona József Színház társulatának tagja. Aki karakán kiállásáról, állásfoglalásáról is ismert. Kerényi Imre botrányos, buzilobbizós kijelentései miatt nyílt levelet írt a miniszterelnöknek, kérdéseket intézve hozzá. Második fehérvári fellépése előtt beszélgettünk.

- Lehet az éneklés is egy szerep a színész számára?

- Ez jó kérdés. Lehet, hogy azt játszom el, hogy létezik egy Kulka János nevű énekes. Nagy dolog, ha a színésznek megadja az élet, hogy ott állhat 300 emberrel szemben, akik két órán keresztül hallgatják, ahogy énekel. Így egyedül lenni a színpadon, két fantasztikus zenésszel semmihez nem hasonlítható élmény. S ez a tény talán megnöveli ezeknek az esteknek az intenzitását és persze az előadó felelősségét is, hogy egymagában kell azt nyújtania, amit normálisan egy egész társulattal szokott. Van valami végtelen szabadsága az egésznek.

- Kezdjük az elején. Igaz, hogy nem is a színművészetire akart jelentkezni?

- Bölcsész akartam lenni, angol-francia szakon, de az akkoriban nem indult Szegeden, ahol iskolába jártam. Némi túlzással idióta véletlenek sora, hogy végül a színművészetin kötöttem ki. Jó, nyilván mégsem véletlen, hiszen titokban, a lelkem mélyén, az engem mindig megmentő ösztöneimre hallgatva éreztem a késztetést, hogy nekem a színpadon kell állni. Azért, hogy ezeket a pillanatokat átéljem, mint itt, Fehérváron. Az eufóriát, az adrenalint nagy dózisban. Ezekre van szükségem folyamatosan.

- Több színház társulatában töltött éveket. Melyik volt az az időszak, amely a fejlődése, a pályája szempontjából a legmeghatározóbb volt?

- Szerintem az első négy év Pécsen, mert ott olyan határtalan szeretettel és bizalommal voltak irántam a színházban, amit nem győztem eléggé megszolgálni és meghálálni. Hosszú távon, az egész életemet, pályámat meghatározó időszak pedig a Kaposváron töltött nyolc év volt. Annyira szigorú, őszinte, annyira fontos iskola volt, hogy szerintem azért maradtam életben, azért bírom még erővel, mert ott kaptam olyat, tanultam annyit, amiből tulajdonképpen a mai napig próbálok élni.

- Aztán jött tíz év Radnóti Színház, majd tíz év a Nemzetiben. Fel sem merült, hogy ott marad, Vidnyánszky Attila igazgatása alatt?

- Nem, és ebben se sértettség, se harag nem volt. Egyszerűen mást gondolunk a dolgokról, a világról. Szerintem egy társulatot a közös ízlés, az életről való összetartó gondolkodás tart egyben, és ennek nem sok köze van a politikához. Jordán Tamás öt éve és Alföldi Róbert öt éve alatt is megfért egymással mindenféle rendű, rangú, politikai meggyőződésű színész vagy színházi ember. Vidnyánszky Attilánál azonban félő volt, hogy ez másképp működik. Nem akartam kitenni magam sem diszkriminációnak, sem kellemetlen vagy kínos helyzeteknek. Nem akartam azt érezni, hogy csak a fizetésért maradtam, ha addig sem voltam megélhetési színész, aztán se szerettem volna az lenni. Sokkal könnyebb döntés volt egyébként, mint sokan gondolják.

- Kaposvárról sokan a Katona József Színházhoz szerződtek. Önnel akkor nem ez történt. Miért?

- Akkor nem kellettem oda, és ez fájt nekem. Nagyon vágytam oda titokban. Az élet furcsasága, hogy mégis ott kötöttem ki. Tudtam már, hogy eljövök a Nemzeti Színházból, Zsámbéki Gábor és Ascher Tamás pedig hívott egy vendégjátékra, Ibsen: A nép ellenére című darabjába. Örökké hálás vagyok nekik ezért, aztán a bemutató után szerződést is ajánlottak. Ez tényleg mentőöv volt, és megint társulatnál, ráadásul az egyik legkiválóbbnál dolgozhattam. A mai napig sokat gondolok arra, hogy vajon ki szerethet, ki bízik bennem ennyire, hogy nem hagyott soha elveszni, a nehéz időkben mindig oda vitt a sorsom, ahol úgy éreztem, a helyemen vagyok. A színház volt mindig a leghűségesebb társam, menedéket jelentett. A Katona pedig nagyszerű közösség, a minősége miatt támadhatatlan.

- Játszik a Belvárosi Színházban, az Amadeusban, amelyben Salierit alakítja. Az ő tragédiája az volt, hogy létezett egy Mozart is?

- Salieri igazán nagy tehetség volt, csak éppen egy zseni mellett élt. A zsenit pedig nem írja felül semmi. S ha nincs Mozart, akkor Salieri műveket hallgathatnánk éjjel-nappal, az ő operáit játszanák a színpadokon. Pech volt Mozarttal egy korban, egy városban élni. Mellesleg Salieri volt szinte az egyetlen, aki saját korában felismerte Mozart zsenialitását.

- Az ilyen kapcsolatokban nyilván az irigység sem elhanyagolható. Távoli párhuzamként kevésbé ismert színművészetis évfolyamtársa jutott eszembe, aki szükségesnek érezte, hogy válaszoljon Önnek, a miniszterelnöknek írt levele miatt. Mit szól ehhez?

- Bognár Zsolt nagyon kedves fiú volt az évfolyamon. Válaszát, levelét nem tudom igazán értelmezni. Csak nem gondolja komolyan, hogy egy olyan országban élünk, ahol nem szabad elmondani a véleményedet, ha a kérdéseidre nem kapsz választ? Miért ne lehetne írni a miniszterelnöknek? Viszont arra ne Bognár Zsolt válaszoljon, mert ez számomra felfoghatatlan.

- A miniszterelnök válaszolt?

- Igen, egy nagyon kedves, kétsoros levélben. Köszönte észrevételeimet, további munkámhoz pedig sok sikert és jó egészséget kívánt. A kérdéseimre viszont nemigen kaptam választ. Pedig én úgy gondolom, hogy Kerényi Imre mondhat, amit akar, de attól a pillanattól, hogy miniszterelnöki megbízott, ő többet nem magánember. Ha beszél, a miniszterelnök is beszél. Ezért írtam levelet Orbán Viktornak, hogy vajon ő egyetért-e a megbízottja kijelentéseivel. Azzal, hogy egy szakmát gyalázzon, olyan jelzőkkel illesse, ami tényleg tűrhetetlen. Ezekre nemigen reagált a miniszterelnök úr, de legalább válaszolt, és ezt én méltányolom.

- Fejezzük be kellemesebb dolgokkal. Hogy telik a nyara, és miben játszik ősszel?

- A nyár pihenéssel telik, a Balatonnál. Most is onnan jöttem. Ősszel két különleges előadásban is játszom. Egy kortárs francia darabban, amelyet Máthé Gábor rendez. Továbbá a Faustban, amelyet Schilling Árpád állít színpadra, Máthé Gábor lesz Faust, én pedig Mephistot alakítom.


Névjegy: 


Budapesten, 1958. november 11-én született. Édesapja Kulka Frigyes európai hírű mellkassebész, egyetemi tanár volt, édesanyja Boleman Eszter volt az első tévébemondónő, emellett fordított, rajzolni és festeni is tanult. Kulka Jánost rengeteg színházi szerepben láthatták a nézők, különböző műfajú darabokban. Játék- és tévéfilmekben is szerepelt, utóbbiak közül legismertebb a Szomszédok, amelyben Mágenheim Ádámot alakította. Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész. Többször elnyerte a színikritikusok díját, Páger-gyűrűs.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!