Hétvége

2016.12.16. 15:15

Lelkünk összeért, összefonódott távoli szeretteinkkel is e karácsonyi igézetben

Egyetemes ünnepek színezik hétköznapjainkat, amelyek sokunk életútján szerepet játszanak - kultúránknak és korunknak megfelelően. Néhányan formalitásnak tartják, sokszor nagy üzletté válnak, de mégis hatással lehetnek ránk: harmóniát teremthetnek, és föltölthetnek minket

Molnár Éva Zsófia

Téli ünnepek - karácsonyeste

„A nappaliban a Celine számára még titokban földíszített karácsonyfát, amit egészen készen csak anyu és én láttunk, plafonról lógó lepedők takarták el estig - mivel ezt a központi szobát nehéz egy ház életéből kiiktatni... Miután nagyi a gyerekek izgatott várakozását meseolvasással enyhítette a lassan, számukra túl lassan sötétbe forduló téli alkonyban, végre megszólalt a csengettyű...

Kitárult a nagyszobaajtó, és ott állt büszkén, titokzatos csillogásba burkolózva óriás karácsonyfánk, ahogy a színes égők fénye megtörve az angyalhajon köröket formált, és szórta, szórta a csillagokat. A lányok a látvány bűvöletében álltak, szemükben visszatükröződött a ragyogás. Orrunkat megcsapta az égő gyertyák szagával keveredett friss fenyőillat. A Csendes éj halk dallamánál a pillanat kitágult, lelkünk összeért, összefonódott távoli szeretteinkkel is e karácsonyi igézetben... Ahogy az ének véget ért, hirtelen fölocsúdtunk: Susanne és Celine örömmel rohantak remélt, várva várt legifjabb „unokáinkhoz": új babáikhoz...

Az ajándékok megcsodálása után a konyhából kiszivárgó ínycsiklandozó illatok megtették hatásukat: megkordult a gyomrunk... A lányok lelkesen megterítették az ünnepi asztalt, és a ropogós kacsapecsenye, majd a karácsonyi sütemények ízével betelve siettek játszani - miközben mi még gyönyörködtünk bennük, és elmerengtünk a gyertyafénynél régi családi karácsonyaink történetein.

Majd hagyományainkhoz híven egy kis frissítő, a környék karácsonyi fényeit csodáló sétára indultunk. Fölbátorodva az utolsó hét tapasztalatain én karonfogva, tolószék nélkül! Már hazafelé tartottunk, amikor még a hó is szállingózni kezdett: teljes lett a téli idill! Celine büszkén újságolta:

- Ezt én rendeltem!

Meghökkenve néztünk rá, majd folytatta: „Írtam egy levelet a karácsonyi angyalkáknak, hogy mit szeretnék karácsonyra, és ez volt a baba után a legfőbb kívánságom!"

Már csak száz méterre a háztól lehettünk, mikor feszülést éreztem a lábamban. A zavartalan karácsonyi teljességbe részemről azonnal némi bizonytalanság, készenlét költözött, de megúsztam: hazaértünk!"

(Folytatása következik)

(Részlet Molnár Éva Zsófia: Kiút a korlátok közül című könyvéből)

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!