Levelek Nórinak

Kedves Nóri!

A múlt héten arról írtunk, nem mindegy, hogy mit tanulnak az emberek az élethosszig tartó tanulás során. Ne hidd, hogy ez csak a tanároknak szól! Sokkal fontosabb, mint azt hinnéd, hogy a nem szakmabeliek tisztában legyenek az élethosszig tartó tanulás értelmével, hasznával és buktatóival. Nem lehet ész nélkül bolyongani a világban, mondván, majd tanulok valamit! Beiratkozom valahová, aztán majd az ilyen-olyan diplomámmal legfeljebb kimegyek külföldre tányért mosogatni. Nagyon sokan tévedésben vannak, és saját tudatlanságuknak esnek áldozatul, amikor nem ássák bele magukat jó előre a sorsuk szempontjából fontos tudnivalókba.

Az oktatásban, mint minden szakmában, a szakmabeliek ismerik legjobban azt, amit csinálnak. Ahogy a rossz minőségű ruházatra, élelmiszerre is van vevő, ugyanúgy eladható sajnos a rossz minőségű képzés is. Ahogy megvesszük a semmirevaló kütyüket, ugyanúgy megvesszük a hasznavehetetlen oktatásokat is. Félreértés ne essék, nincs hasznavehetetlen tudás, van viszont olyan képzés, ami adott pillanatban nem piacképes. Mondunk erre egy ismert dolgot, a kommunikációs szakember képzés problémáját. Nincs az az ember, és nincs az a médium az országban, aki ne köszörülte volna rajta a nyelvét, sajnos!

Sokan még ott tartanak, hogy a kommunikációs szakember azonos a szóvivővel, a vállalatot kifelé eladni tudó, jól beszélőszeméllyel! Nagy butaság erre leegyszerűsíteni a szakmát, mert ez is az egyik oka annak, hogy a multinacionális vállalatokon kívül szinte alig ismeri fel tulajdonos, vagy irányító, hogy mit veszít a rossz belső kommunikáció miatt. Ezek az emberek, és miattuk a saját befektetésű cégeik ma még nem érték el azt a fejlettségi szintet, mint versenytársaik, ahol az egyik legnagyobb értékteremtő eszköz a hatékony, jól megtervezett szervezeten belüli kommunikáció.

Már a múlt század 40-es éveiben, amerikai vállalati kísérletek kapcsán bebizonyították, hogy az emberek azért lépnek ki a cégektől, azért nem teljesítenek megfelelően, mert a vezetés nem foglalkozik az ott dolgozókkal, nem veszi őket emberszámba. Nem tájékoztatják őket a vállalat céljairól, nem fogalmazzák meg világosan, mit akarnak elérni a munkatársak közreműködésével. A kísérletek során kiderült, hogy az emberek érzelmei, munkahelyi közérzetük befolyásolja munkájuk hatékonyságát.

Érted, ugye, hogy nem arról a jól beszélő, nagy dumás emberről van szó, aki szóvivőként kimossa a szervezet gatyáját, ha azt támadás éri. Ez éppenséggel az a tudás, amire a múlt század második felétől kezdve az amerikai, majd később az európai társaságok is felépítették a működésüket. Nem beszéd, bár az is kell hozzá! De fontosabb a szemléletében új alapokra helyezett emberi kapcsolatrendszer. Az „akinek nem tetszik, elmehet" hozzáállás helyett, az emberek megtartása, hadrafoghatóságuk javítása a célok, feladatok megismertetése által. Ennek szakszerszerű felépítésére és működtetésére való a jól képzett kommunikációs szakember egy vállalkozásban. Aki nem tudja, hogy az emberekben rejlő képességek kibontakoztatásával megsokszorozhatja a cége erejét, az soha nem is fog tudni helytállni a versenyben.

Látod, mennyire igaza volt Konfuciusznak, amikor arra figyelmeztetett, hogy gondolkodni és nem tanulni veszedelmes dolog! Sajnos napjainkban a szemléletváltás helyett nagy teret kapott az a szűk látókörű gondolkodás, hogy az oktatásnak az aktuális munkaerőpiacra kell munkaerőt termelnie. Jól hangzik, csak nem igaz. Azt, hogy miért, legközelebb elmagyarázzuk neked.

Szeretettel:

Zsiros Mária és Menyhárt Ferenc