Hétvége

2015.02.27. 13:57

Levelek Nórinak

A II. Vatikáni zsinat Gaudium et spes (öröm és reménység) címet viselő lelkipásztori konstitúciójában következőt olvashatjuk: „mind az egyéni, mind a közösségi élet teljes egészében küzdelem, mégpedig drámai küzdelem a jó és a rossz, a világosság és a sötétség között.

Mi több, az ember úgy találja, hogy a maga erejéből hatékonyan nem verheti vissza a rossz támadásait, olyannyira, hogy mindenki úgy érzi magát, mintha bilincsbe volna verve." Ez az életérzés a 60-as évek közepén fogalmazódott meg, de ma is íródhatott volna. Igen! Az emberiség bővülő tudása, a javak bőségének növekedése a világ egyik részén reménységgel és örömmel tölti el az embert. Ugyanakkor ezek a javak, ez a tudás csak az emberek egyre szűkebb körének jutnak osztályrészül. A tudással és a javakkal egyre könnyebben vissza lehet élni, és ez egyre gyakrabban meg is történik, sajnos. Mi lehet az az erő, ami kordában tarthatná, vagy inkább útját állhatná a visszaélések elszaporodásának? Egyesek szerint a hatalom, mások szerint az erkölcs. A hatalomban bízók úgy okoskodnak, hogy a hatalomban rejlő erő az, ami rákényszeríthet másokat, hogy azt tegyék, amit a hatalom birtokosa szeretne. Majd a hatalom megoldja a problémákat! Csak oda kellene csapni a rosszul viselkedőknek, és mindjárt rend lenne! Sajnos, rossz hírünk van: ez nem működik. Nem lehet mindenki mellé rendőrt állítani, és nem lehet mindenkinek minden lépését kívülről ellenőrizni. A hatalom akarása váltotta fel az igazságosság akarását- mondja Camus.

Ahhoz, hogy közel azonos módon tudjanak az emberek dönteni jó és rossz között, szükség van egy olyan belső kényszerre is, ami a cselekedeteket helyes irányba tereli, és ez nem más, mint az erkölcs. Az erkölcs saját, személyes viszonyunkat fejezi ki a dolgokhoz, a többi emberhez, az erkölcs irányítja a döntéseinket a hétköznapi életben. Valamikor, még Mózes tíz parancsolatban megfogalmazta, mi az, amit semmiképpen sem szabad az embereknek elkövetniük. Ma nem elég sok száz, sok ezer törvény sem ahhoz, hogy eligazodjunk a jó és a rossz között. Nem érdekes ez? Minél többet tudunk, annál kevésbé látunk tisztán? Minél több lehetőségünk van, minél nagyobb a szabadságunk nekünk, embereknek, annál jobban elbizonytalanodunk? Mózes a legelemibb együttélési szabályokat tilalmakat fogalmazta meg az egyiptomi rabság után, akkor, amikor a rabszolgaságból, az önmagukért felelősséget addig nem vállaló emberekből szabadon gondolkodó, külső ellenőrzés nélkül is életképes társadalmat kezdett építeni. Abból indult ki, hogy ezek a népe előzőleg mindig parancsok szerint élt, nem maguk döntötték el mit, és hogyan csináljanak, mások irányították őket. Nem kellett felelősséget vállalniuk. Már pedig ha nem tudja valaki, mi a bűn, nem is tudja, hogy bűnt követ el.

De ez nagyon régen volt! Azóta már sok évszázad során éltek együtt, társadalomba szerveződve az emberek, és nagyjából eligazodtak. Csak az utóbbi évtizedekben zavarodott össze a világ. Talán nem zavarodottság, inkább valami más van a háttérben. Például, nem igazán tudunk mit kezdeni azzal, ha egy amerikai nagyváros éttermének illemhelyén ki kell írni, hogy a személyzet a WC használat után köteles kezet mosni, amit a saját szemünkkel láttunk. Hihetetlenül nagy a tudatlanság ott, ahol a virághagymát, vagy a kabátgombot tartalmazó zacskón fel kell tüntetni, hogy nem ehető! Persze, hogy mindenki tudja, mire való a virághagyma! Nyilvánvalóan, nem a tudatlanság, hanem a jogi csűrés-csavarás okozza ezeket a nevetséges „elővigyázatosságokat".

Sokan várják a jogtól, az igazságszolgáltatástól, hogy rendet tegyen köztünk, de sem a jog, sem az igazságszolgáltatás nem erre való. Vagy elég tíz törvény, vagy semennyi törvény nem elég a rendhez akkor, ha az emberben magában nincs benne a tilalom, a lelkiismeret, a bűn felismerése és a bűntudat. Ha ez nem így van, előbb-utóbb azt is ki kell írni, hogy embert enni nem szabad.

A bűntudat (...) az embernek ugyanolyan szükséges, mint a testi fájdalom jelzése, amely észrevéteti a normális életfunkciók zavarait. Aki már nem képes rá, hogy meglássa a bűnt, az lelkileg beteg, – ezt Ratzinger bíboros, a későbbi XVI. Benedek pápa írta.

A következő levelekben a hétköznapi életben tapasztalható kisebb-nagyobb erkölcsi zavarokról, a joggal nem, vagy csak nehezen szabályozható helyzetekről fogunk neked írni.

Szeretettel:

Zsiros Mária és Menyhárt Ferenc

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!