Hétvége

2015.04.24. 14:22

Levelek Nórinak - Mennyit ér az emberi munka?

Folytatjuk tovább a nemrég feltett kérdések megválaszolását! Most arra keresünk magyarázatot, vajon mi a helyzet az emberi munka megfizetésével.

Kedves Nóri!

Vajon kommunista, vagy egyszerűen csak egy tisztességes gazda az, aki rendesen megfizeti a munkavállalóit? Kapitalista-e az, aki nem adja meg az embereinek a járandóságát, vagy egy pitiáner kis csaló? Vannak ugyanis olyan helyek a világon, ahol ma sokan azt gondolják, hogy a munkavállalókon kell meggazdagodniuk. Valamikor, a kapitalizmus kezdetén is volt ilyen, de hamar rájöttek a munkaadók, hogy ez nem kellően hatékony útja a meggazdagodásnak, és más irányt vettek. 

„A munka bőséges javadalmazása tehát a nemzeti gazdagság növekedésének szükségszerű következménye, de egyúttal természetes jele. ( .) Ahol magasak a munkabérek, ennek megfelelően mindig tevékenyebb, iparkodóbb és serényebb munkásokat találunk, mint ott, ahol alacsonyak.” – ismerte fel Adam Smith még a XIX. század elején. Aztán később, a század végére, arra is rájöttek a munkaadók, hogy ha az embereik munkáját szakszerű szervezéssel irányítják, akkor ugyanannyi idő alatt többet tudnak termelni. Ismét eltel pár évtized, amikor felismerték, hogy nem elég az embereket hajtani, túlóráztatni, kirúgással fenyegetni, mert ez nem hozza meg a remélt teljesítményt és gazdagságot, sőt éppen ellenkező hatást fejt ki. Egy idő után ugyanis az emberek elfásulnak, nem teljesítnek, sok hibát követnek el a munkavégzés során stb. Ez vezetett el arra a meggondolásra, hogy az alkalmazottakkal törődni, emberi hangon beszélni, a bajukat megérteni kifizetődőbb, mint fenyegetni, kizsigerelni őket. Ugyanis az emberek kedvezőbb helyzetben szívesebben dolgoznak, és annak eredménye több mint a fenyegetéssel, bizonytalanságban tartással kipréselt munkáé. Aztán ismét eltelt egy jó fél évszázad, – ez körülbelül egybe esett azzal az időszakkal, amikor nálunk a gazdasági rendszerváltás bekövetkezett- és újabb fordulatot vett a kapitalisták gondolkodása.



Arra jöttek rá, hogy az alkalmazottakat be kell vonni a megoldások kitalálásába, mert minden pénznél értékesebb erőforrásra találnak bennük. Felismerték, hogy a vállalkozás pénzét a munkavállalók állítják elő, ők használják fel, rajtuk múlik, hogy a gazda zsebében mennyi marad. Ha jók az embereid, és érted, veled együtt gondolkoznak, ha maguk is megtalálják a számításukat nálad, ha van lehetőségük többre jutni a munkájuk révén, akkor a gazdának is többet termelnek, az ő haszna is több lesz. Még a legokosabb tulajdonos sem tudhatja mindazt, amit az emberei együttesen tudnak, viszont azok tudását kihasználva többre megy, mint az, aki csak a saját eszéből próbál egy vállalkozást működtetni. Nagytudás és bölcsesség ez! Gondolj bele, hogy világrendszerek működnek, ahol nem pár milliós gépről, berendezésről van szó, hanem több milliárdos cégekről. Sokszor nem is lehet tudni, ki a gazda, így arról sem lehet szó, hogy minden munkavállalón rajta legyen a tulajdonosszeme! Mégis működnek, eredményt produkálnak, és nem lopják el azt, ami nem illeti meg őket! Hogyan lehetséges ez? Ezt is kitalálták már! Olyan helyeztet kellett kialakítani, ahol a magukra hagyott munkavállalók a legtöbbet hozzák ki a rájuk bízott eszközökből. Úgy csinálják, hogy nagyon odafigyelnek az emberekre, de nem kis stílű fenyegető, túlóráztató hajcsár módjára, hanem okos gazdaként. Először is, van elképzelésük arról, milyen céget szeretnénk, ehhez megfelelő vezetőket keresnek, kialakíttatnak velük rendszereket a többi alkalmazott kiválasztására, bérezésére, ösztönzésére, és így tovább.

Nem sajnálják a pénzt arra, aki nekik hasznot hajt, és aki nem teljesít, attól megválnak. Ezzel érik el, hogy az embereik tettre készek legyenek, a tehetségüket, tudásukat mozgósítsák a cég érdekében. Az ilyen vállalatoknál gyakran önként túlóráznak az emberek, mert a feladatot meg akarják oldani, és a meg szeretnék tartani a rendes megélhetést, megbecsültséget adó munkahelyüket. Ezek a kapitalisták ma ilyenek, mert megtanulták már a nagyszüleiktől, hogy ha folyton azt hallja az embered, hogy százan állnak sorban a helyéért, csak a helyének a megőrzésére gondol, nem arra a feladatra, amit sokkal jobban is elvégezhetne. Ez valamikor, még Twist Olivér korában persze náluk is így volt, csak azóta már tanultak egyet és mást a profitszerzés módjáról. Akkor hát, kommunista-e az, aki megfizeti az embereit? Nem! Csak tudja, hogyan kell egy vállalkozást értelmesen működtetni. Kapitalista-e az, aki nem adja meg a járandóságot? Nem! Bár lehet, hogy azt képzeli magáról. Folytatjuk még ezt a gondolatot, hogy mire nagy leszel, tudd, hogyan kell ezeket a dolgokat okosan csinálni. 

Szeretettel: 
Zsiros Mária, Menyhárt Ferenc

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!