Nem az a kérdés, az élet milyen hosszú, hanem milyen széles

- Nem a hajtás kell, hanem a zenélés. Ugyanakkor az, hogy az embert sok helyre elhívják, az a legjobb fiatalító szer. Minden koncertünk egy energiacsere. Mi élőben zenélünk, nekünk ez egy baráti együttlét. Minden nap, amikor zenélünk, az ünnepnap. És akkor miért ne legyen sok ünnepnap az életben?

- Bátorság vagy, netán megfontoltság van a mögött, amikor újakba vágsz bele?

- Néha nem is bátorság ez, hanem inkább vakmerőség. Mások nem kockáztatnának ennyit az én helyemben. Sokan vannak, akiket a korábbi sikereik már foglyul ejtettek, és ezért félnek attól, ha nem sikerül valami úgy, mint egy korábbi. Én meg azt gondolom, hogy az idő múlásával szembe kell nézni azzal, hogy lesz olyan, ami nem lesz annyira sikeres, vagy átütő, mint a korábbiak. De attól még lehet, hogy jobb lesz. Már megtanultam, hogy minden megújulás nagyobb energiákat igényel, de aztán sokkal többet is ad hozzá az életedhez. Ebben a korban nem árt, ha az ember megnyitja az érdeklődését, mert akkor új inspirációk fogják érni, és nem csak a saját egykori rutinos sínpályáin csattog végig. Azt szokták mondani rólam, hogy én mindig mindent a csúcson hagyok abba, meg újrakezdek. Pedig én mindig csak addig csinálok valamit, amíg abban jól érzem magam. Amíg azt gondolom, hogy ez előre visz. Ha már csak működtetni kell, az már nem az ilyen embereknek való, mint én. Ezért szoktam belekezdeni mindig újba. Van, hogy egy kicsit meg is unom. A Jazz+Az mondjuk nem azért szűnt meg, mert meguntam, hanem azért, mert nagyon megfeszültek az emberi viszonyok a zenekaron belül, és meg akartam menteni a Dés Lacival való barátságomat. Ez sikerült is. Ez hosszú távon sokkal fontosabb volt számomra. Ennek a barátságnak a legújabb virága a Pál utcai fiúk musical. Akár a zenélésben, akár az üzletben nekem nem az a fontos, hogy gazdag legyek, hanem az, hogy boldog legyek. A boldogságomhoz egy lelki, fizikai, spirituális egyensúly szükséges. Szeretem magam otthon érezni a világban, szeretem, ha egy baráti világ vesz körbe. Eddig megjutalmazott az élet. Tulajdonképpen sokkal nagyobb szakmai, emberi és akár még azt is mondhatom, hogy anyagi hasznot is tud termelni az, hogyha jól gazdálkodsz az emberi viszonyaiddal. Mindenkinek adsz benne helyet, és megtanulod megosztani a feléd áramló sikert azokkal, akikkel ezt egyébként létrehoztad.

Geszti Péter fáradhatatlanul keresi az újat, miközben egyre inkább igyekszik családjára koncentrálni

- Játsszunk el a gondolattal. Ha édesapád nem televíziós, akkor is idáig jutsz?

- Az ember mit örököl a szüleitől? A génállományát és egyfajta kultúrát, amibe beleszületik. Én abba születtem bele. Ha ugyanez a génállományom van apám, anyám révén Valószínűleg akkor is kikötöttem volna valahol. Lehet, hogy megmaradtam volna az újságírásnál. Sokáig újságíró akartam lenni, meg díszlettervező, meg még rendező is akartam lenni. Ezek valószínűleg mind ugyanabból az örökségből jöttek. Figyelj, nem tudom. Az biztos, hogy tanár nem maradtam volna, ahhoz túlságosan nyughatatlan vagyok.

- Ismered azt a szót, hogy lehetetlen?

- Ismerem, de nem szeretem. Én hiszek a csodákban, de azokban, amit mi emberek magunk hozunk létre. Ezekben viszont nagyon. Egyszer, kétszer már megtörtént velem, hogy sikerült valamit úgy megalkotni valakivel, hogy egy csodálatos dolog lett. Ilyenek a gyermekeim például, és ilyenek a zenei gyermekeim közül is sokan. Én valóban úgy gondolom., hogy impossible nothing . Nem az a kérdés, az élet milyen hosszú, hanem milyen széles. Hogy milyen széles sávon élsz, az tőled is függ, nem csak a körülményektől. Én ezért meg szoktam próbálni néha a lehetetlent a saját szakmáimon belül. Eleve az a kérdés, hogy mit tartasz lehetetlennek. Ha túl alacsonyra rakod a lécet, akkor mindig át tudod ugrani, abból lesz a rutin. Ha túl magasra, és nem tudod soha átugrani, abból lesz a kudarc. Ezért az, hogy hova lövöd be azt, hogy milyen aspirációid vannak, az egy nagyon nagy emberi tulajdonság. Ha az ember ezt jó helyre tudja rakni, az teheti aztán a későbbiekben boldoggá és a boldogság sikeressé.

- Van a bakancslistádon, amit nagyon el akarsz még érni?

- Van pár dolog, amivel még megpróbálkoznék. Ha nagyon őszinte akarok lenni, azon kívül, hogy szívesen elmennék egy-két évre külföldre kicsit kipróbálni az életet, leginkább a gyerekeimmel szeretnék többet lenni.

- Későn vállaltál gyereket. Optimista vagy, hogy sokáig fogsz élni?

- Vagy csak vakmerő. Ez organikusan így alakult. Későn, de ugyanakkor a legjobbkor jött mind a két kislány. Pont egy olyan időszakban születtek meg, amikor egy nagy korszakváltás indult el az országban, aminek a turbulenciája engem is elsodort. Stabilizáltak lelkileg a lányaim. Úgyhogy nagyon jókor jöttek, és nagyon hálás vagyok nekik és főleg a feleségemnek, aki ezt a csodálatos családi programot beindította.

- Megszelídített?

- Nem, Mindössze megértettem, hogy az ő tradicionális családképe számomra nem egy rácsrendszert jelent, hanem egy új keretet, amit nekem kell kitölteni részben, közben a kettőnk közötti viszony mégis olyan, hogy szabadon tudok mozogni a munkáimat és az álmaimat tekintve. Egy szavam nem lehet. Én azon kevesek közé tartozom, akik egyelőre még meg tudnak birkózni az alkotói és a magánélet nehéz egyensúlyának a megteremtésével. De ehhez vannak társaim, a családtagjaim. Remélem, ha húsz évvel később beszélgetünk majd, nem azt fogom mondani, hogy nem vettem észre, hogy nem jók ezek az arányok.

- Lehetséges, hogy az egyiket feladd az egyensúlyért?

- Simán el tudom képzelni hogy pár év múlva úgy gondolnám, hogy kicsit most már tényleg le lehet állni, és nagyon odafigyelni a lányokra. Most öt és hétéves a két kislányom, most kezd nekik igazán fontos lenni, hogy van egy apjuk. Minél inkább kamaszodni fognak, ez annál inkább így lesz. Akkor én ott leszek. Van még egy csomó tennivalóm, vannak még ötleteim, szeretnék filmeket csinálni például, mert azt gondolom, hogy értem az alkotói és értem a befogadói oldalt is, értem a kommunikációs részét is, értem a művészeti részét is. Ez érdekel, de közben az sokkal jobban érdekel, hogy a kislányaimmal eleget tudjak ahhoz lenni, hogy aztán majd egyedül is elboldoguljanak akármelyik szegletében a világnak.