Öröm minden, ami színház - Szívós Réka és a rút kiskacsa

2017. március 04., 11:00 szerző: Kutasi Zsófia fotós: Penovác Károly
komment
Bábszínész családban nőtt fel, mégis hosszas útkeresés után döntött úgy, hogy folytatja a családi hagyományt. Szívós Réka bábszínész 2016 augusztusa óta dolgozik a Kabóca Bábszínházban, úgy érzi, megtalálta a helyét a veszprémi társulatban.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Szülei Szívós Károly és Török Ágnes Blattner-díjas bábszínészek, így gyermekkorától a bábszínház vonzásában élt, mégsem volt természetes, hogy bábszínész lesz.

- Az már gyerekkoromban biztos volt, hogy majd színházzal kapcsolatos területen helyezkedem el. Szerettem szerepelni, színjátszó körbe, szavalóversenyekre jártam. Nem volt kérdéses, hogy ez lesz az én utam - mondta el Réka.

Szívós Réka: - Nem az a célom, hogy díjakat kapjak, nem gondolom, hogy ezen múlik bármi, nekem az bőven elég siker, ha előadás után odajönnek hozzám a gyerekek és megölelnek Fotó: Penovác Károly

Mégis, többek között szülei biztatására, több területen kipróbálta magát, számos iskolát elvégzett. Érettségi után a színművészeti egyetemre jelentkezett, ahol az első rostán jutott tovább. Ez pozitív visszajelzés volt számára, ekkor úgy döntött, elvégzi a Kolibri Színház stúdióját. Bábozni a szüleitől tanult iskolai rendszerben. Miután végzett, Zalaegerszegre szerződött a Griff Bábszínházhoz, ahol három évadot töltött. Majd a pécsi egyetemre jelentkezett, ahol magyar- klasszika-filológia-színháztörténet szakon végzett. Pécsett összesen hét évet töltött, az egyetem után a Bóbita Bábszínházban dolgozott. Mint mondta, hiányzott neki, hogy gyerekeknek játsszon. Közben drámapedagógiát tanult Budapesten. Majd a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen bábszakon végzett tavaly. Augusztustól pedig a veszprémi Kabóca Bábszínházhoz szerződött.

- A pécsi évek alatt éreztem, hogy továbbra is bábozással szeretnék foglalkozni. Örülök, hogy drámapedagógiát is tanultam, mert nyári táborokat, gyerekfoglalkoztatókat is nagyon szeretek tartani. A Kabócában is tartunk egy-egy előadáshoz drámapedagógiai foglalkozást, van rá igény, ami jó - mondta Réka.

A fiatal alkotó hamar megtalálta a helyét a veszprémi társulatban:

- Nagyon jól érzem magam a Kabócában. Székely Andrea igazgatóval először Zalaegerszegen dolgoztam együtt, többször hívott Veszprémbe játszani. Nagyon jó csapatba kerültem, a kollégákkal remekül tudunk együtt dolgozni, olyan a társulat, mint egy kis család. Munkakörtől függetlenül mindenki azért dolgozik, hogy minél jobb előadások szülessenek. Veszprémet már az otthonomnak tekintem, helyes kis városnak tartom. Az is jó, hogy a Balaton közel van.

Veszprémben először próbálhatta ki magát csecsemő-előadásban, az Álomszövőkben és a Miauban.

- Egészen más piciknek játszani. A csecsemők is sokat értenek a játékból, a színészeknek pedig jó, ha meg tudják ezt tapasztalni, hiszen egészen más impulzusok érkeznek a legkisebbektől. Nagy ajándék, hogy többször volt módom részt venni ebben - nyilatkozta a fiatal színész.

Rékát a következő bemutatóban, A rút kiskacsa című előadásban is láthatja a közönség.

- Nekem ez fontos feladat. Azért is, mert annak idején, amikor a Kolibri Színházban Székely Andrea bemutatta szüleim fellépésével, én gyerekként, közönségként élveztem végig az előadást. Nagy hatással volt rám a darab. Különleges alkalom számomra, hogy most én játszom benne. Jelenleg tanulom a dalokat és készülök arra, hogy rút kiskacsa lesz belőlem. Jó érzés és egyben jó feladat. A szerző, Zalán Tibor az anderseni mesét dolgozta át, ami jól il-leszkedik az évadba, melynek központi témája az elfogadás
- mondta Réka.

Szülei rendszeresen eljárnak a bemutatóira, elmondják a véleményüket. Kölcsönösen kollégának tekintik egymást, nem érez megfelelési kényszert velük szemben.

Mint mondja, ugyanolyan örömmel tölti el minden, ami a bábszínházhoz kötődik. Akár asszisztensként, kellékesként is szívesen dolgozik.

- Most azt érzem, jó helyen vagyok. Nem az a célom, hogy díjakat kapjak, nem gondolom, hogy ezen múlik bármi, nekem az bőven elég siker, ha előadás után odajönnek hozzám a gyerekek és megölelnek. Ők így tudják kifejezni a köszönetüket, és akkor tudom, hogy valamit átadtam nekik. Az a fontos, hogy eljönnek és megnézik az előadásokat. Nekem a közönség reakciója a mérce. Nyilván a rendezőnek is mindig igyekszem megfelelni. Ha emellett a saját örömömet is megtalálom és a közönségre is tudok hatni, akkor teljes a siker - vallja az alkotó.

Réka egyéni projektje a Buboréka Bábszínház, melyet a zalaegerszegi évek után indított el. Mint mondja, azóta is ez az ő saját kis bábszínháza. Többek között a Szoknyamese, a Hófehérke, a Történetek a polcról című előadást viszi színre. Úgy érzi, ezekben meg tudja mutatni, mit gondol a bábszínházról. Minden fázist ő kontrollál, szervez, összeállítja a darabokat, melyeket elő is ad. A Kabócában havonta egyszer fellép az előadásaival.

Azt vallja, a játék öröme gyerekként, felnőttként egyaránt fontos.

- A gyerekeknek szükségük van arra, hogy egy felnőtt meséljen nekik, játsszon velük. A felnőttséget természetesen nem szabad a bábszínészetben feladni, de az biztos, hogy szükséges hozzá, hogy szeressünk játszani. A próba során is sok mindent kipró- bálunk ugyanazzal a kíváncsisággal, mint a gyerekek. Mindegyik gyerekben megvan a késztetés, hogy otthon a játékait animálja. A digitális technika az érzést nem adja vissza, amit egy játékkal önmagában el lehet érni. Azt tapasztalom, hogy a kicsik szívesebben foglalják le magukat akár egy egyszerű papírdobozzal, amiből lehet hajó vagy repülő. Ez az a kreativitás, amit más nem ad meg. Ezen a téren a szülők is tudják segíteni a gyerekeket.

Réka szerint sok lehetőség van a bábszínészet területén.

- A veszprémi a harmadik vidéki bábszínház, ahol dolgozom. Azt látom, vidéken sok lehetőség van. A színházaknak fontos, hogy minden közönségréteg megtalálja maga számára az előadásokat, az egészen kicsiktől a középiskolásokig. Mindenhol születnek olyan előadások, melyek újak, izgalmasak. Jó, hogy a Kabócával megtapasztalhatjuk ezt külföldön is, ami a szakmai fejlődésre is remek lehetőség.

Kutasi Zsófia

2017. március 04., 11:00 szerző: Kutasi Zsófia fotós: Penovác Károly

Hozzászólások

Részletes műsor



Műsorok betöltése...