Tanóra tízpercben

Eztán nem csalással, ügyeskedéssel, hanem valódi teljesítménnyel igyekeznek majd érvényesülni a törekvők. Hogy konkrétan mire gondolok? A kisdoktori címekről lesz szó. Olyanokról, amelyek álságos módon születtek itthon is, külföldön is. Az elmúlt időszakból a leghíresebb esetet mindannyian ismerjük. A politikai ellenfelek időt, fáradságot nem kímélve kiderítették, hogy az a doktori értekezés nem önálló munka, hanem zömében másolás. Addig verték a nyilvánosság nagydobját, míg botrány lett a dologból.

Kiss Kálmán Fotó: Zsedrovits Enikő

A legmagasabb minősítés ellenére érvénytelenítették a kisdoktori címet. Ki vétkezett valójában? Elsősorban a doktori értekezés tudós bírálói, akik nagyszerűnek minősítették a dolgozatot. Nem végezték el a munkájukat vagy szemet hunytak. Cinkosaivá váltak a dolgozatírónak, aki talán nem is volt teljesen tisztában azzal, hogy mit vétett. Szolgalelkűségből, lustaságból meggyalázták a tudomány tisztességét. Hány meg hány ilyen eset lehetett?

Olvastam olyan kisdoktori értekezést, amit a folytonos hüledezéstől majdnem kiejtettem a kezemből. Nyelvtani, stilisztikai hibák tették szinte értelmezhetetlenné a szöveget. Középiskolai dolgozatként is vissza kellett volna adni, de a bírálók elfogadták, s megítélték az alkotónak a kisdoktori címet.

Tehát a tudomány emberei, az értékeléssel megbízott szakmai kiválóságok a vétkesek. Ők vajon milyen büntetést kaptak? Nyilvánosan megnevezték, elítélték őket? Elvesztették megbízatásukat, állásukat? Semmi ilyesmit nem lehetett hallani. Valószínű, ők sértetlenül megúszták a dolgot, az a bizonyos láthatatlan korona meg se billent a homlokukon.

Lehet, hogy még csak nem is szégyenkeztek. Nyugodtan nézegetnek ma is a tükörbe. Nem értem, sehogy sem értem, ez miért van, miért lehet így. Hiszen, ahol nincs erkölcsi követelmény, ott nem lesz, mert nem is lehet magas szintű gazdasági teljesítmény sem. Azt magyarázom, hogy a morál és a munka, az etikus magatartás és az értékes produktum feltételezik egymást. Ha nem az érdem, hanem az ügyeskedés, a csalás nyom többet a latban, akkor mi, örökös lemaradók, sohasem fogunk felzárkózni.

Talán nem véletlen, hogy a nagy angol drámaírónak s költőnek, Shakespeare-nek egyáltalán nem volt jó véleménye a doktorokról. Sőt! Emlékezzünk csak, sokat idézett híres szonettjében, a 66.-ban, mely a világ általános erkölcstelenségéről, az értékek meggyalázásról szól, ott találjuk a következő gúnyos, meghökkentő állítást: Az észre láncot doktor balga vet.

Én meg hozzáteszem, hogy nem csak az észre, a tisztességre, az erényre is. S meddig lesz ez így? Idén talán már nem.

Micsoda naivitás! - hallom a kajánkodókat. De nem akarom hallani őket, befogom a fülem, mert úgy vélem, hogy mi, emberek, bár gyarlók, esendők vagyunk, de nem elvetemültek, hanem jóra törekvők. S a jó, ha sokszor tragikusan is, újra meg újra győzedelmeskedik, mint Shakespeare gyönyörű drámájában Rómeó és Júlia szerelme az ellenséges, pusztító világ gyűrűjében.