Toldi Róza Hajnal - Az ember mindig tud segíteni

Hatalmas tettrekészség és szeretet sugárzik belőle, ami első látásra magával ragadja az embert. Úgy tűnik, nincs számára lehetetlen feladat, nincs olyan kérés, amit elutasítana, vagy legalább is ne gondolkozna el a megoldásán. Csakis ezek az adottságai tették lehetővé, hogy olyan változásokat tudjon megélni, amiből más embernek egy is sok volna.

Szülőhelye, az erdélyi Újszékely 700 kilométerre van a jelenlegi lakóhelyétől, Perkátától. Az örökké felejthetetlen szülőföldet még a 90-es évek elején, a romániai forradalom idején kellett elhagyniuk férjével, és két kicsi lányával. Jóformán három személyautónyi holmival települtek át, és kezdtek új életet férje rokonai segítségével. A korábban sok-sok munkával elért biztos alap egyetlen döntéssel megszűnt: nemcsak a lakás, a berendezés, a megművelt kert, a jól bevezetett fodrászüzlet, a megszokott környezet, de az ismerősök, rokonok - minden-minden egyszerre odalett, és elölről kellett kezdeni mindent.

Toldi Róza Hajnalnak - mint a boldog embereknek általában - mindig van dolga Fotó: Zsedrovits Enikő

A házat, mezőt, jószágot a szorgalmas ember előbb-utóbb megszerzi, de idegenben új kapcsolatokat építeni, arra nem akárki képes! Éppen ezért lesznek sokan magányosak, gyökértelenek, és maradnak örökké kívülállók az idegenbe települők közül. De Hajni nem ilyen! Ő kereste, és meg is találta azokat a lehetőségeket, ahol nem a javakkal, hanem az emberekkel kerülhet közelségbe. Nem csak lakóhelyet, szakmát is tudott váltani. Ha nem ilyen alkat, fodrászként is megélhetett volna, talán még a jövedelem is több lehetne, de más úton indult, közösséget keresett.

Először egy hároméves hitoktatói képzésre járt, majd levelező hallgatóként az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán hittanári diplomát szerzett. Ottó atya mellett szolgált, a perkátai egyházközségben, mint világi lelkipásztori kisegítő, amiért a fizetséget nem pénzben kapja az ember, hanem a környezetében élők elismerésében, szeretetében. Mindeközben tanított, nevelte a gyerekeit, ellátta a ház körüli teendőket, állatokat tartott, és a kertben megtermelte a családnak szükséges zöldséget, gyümölcsöt is.

Mindig van dolga: kertészkedik, lekvárt főz és befőtteket készít, a nagymamáitól tanultak alapján gyógynövényeket gyűjt, teákat készít. Az otthonról hozott lelkiséget, a szokásokat ügyesen, okosan ötvözi az itteniekkel, mert nem kell mondani, hogy mennyi mindenben tér el az anyaországi és a határon túl élő magyar emberek szemlélete, mentalitása. Az ünnepek erdélyi motívumaival színesíti a perkátai egyházi rendezvényeket, szervezi és összeköti az embert az emberrel.

Több mint tíz éve már, hogy a székesfehérvári karitász segítségével megalakította a karitász helyi szervezetét. A kis közösség élén széthullott családoknak, betegeknek, munkanélkülieknek segít. Munkájával 2013-ban elnyerte az országos szervezet által adományozott Caritas Hungarica kitüntetést. Erre nagyon büszke, de a legfontosabb számára a gyerekek lelki nevelése.

Különösen szereti az óvodásokat! Személtető eszközöket fabrikál nekik, szatyorszámra cipeli be az aznapi tananyaghoz szükséges képeket, tárgyakat, a messzi gyerekkorból magával hozott dalokra tanítja őket. Az ember gyönyörködve hallgatja, és felvetődik benne a kérdés, hogy aki hittant tanít, vajon át tudja-e adni a hitet is a kicsiknek ebben a mai világban? Hajni egy aranyos történettel válaszol. Az elmúlt hetek egyik foglalkozásán egy óvodás hittanosa megkérdezte, hogy lehet az, hogy Tamás nem hitte el a többieknek, hogy Jézus feltámadt? Ő visszakérdezett: te elhiszed? Mire a gyerek: persze, hiszen te mondtad, Hajni néni, hogy feltámadt!

Íme a bizonyosság arra, hogy az ember mindig tud segíteni azoknak, akiket szeret, csupán azzal, hogy nagyon erősen, egész lényével szereti őket. (Saint Exupéry)

MOTTÓ

Albert Schweitzer: A példamutatás nem a legfontosabb dolog, amivel másokat befolyásolhatunk - hanem az egyetlen.

Sorozatunkban olyan embereket, sorsokat mutatunk be, amelyek példaként szolgálhatnak kortársainknak.