Hétvége

2017.05.26. 15:55

Visszavonult Vas Márton, a dunaújvárosi nevelésű jégkorongozó

Vas Márton befejezte. A dunaújvárosi nevelésű jégkorongozó harminchét évesen vonult vissza. Ebből az alkalomból kértük egy kis múltidézésre, és természetesen arra is, miként képzeli el a jövőjét.

Agárdy Csaba

Emlékszik még arra, hogyan kezdett el jégkorongozni, és az első lépésekre?

- Az öcsémmel (a szintén válogatott hokis, Vas János - a szerk.) egyszer kimentünk a közönségkorcsolyázásra. A korinkat meg kellett éleztetni, és Kercsó Árpád, a hokicsapat edzője csinálta ezt meg, és a munka közben megkérdezte, lenne-e kedvünk jégkorongozni. Volt. 1990-ben, tízévesen nyitott pályán kezdődött a pályafutásom. Emlékszem, az első időkben csak korcsolyázni tanított Kercsó. Én is a mára már legendássá vált Kercsó-módszer egyik alapjával kezdtem a száz kör jobbra, száz kör balrával.

A körözésnek hamar megjött az eredménye, hiszen hat év múlva már bemutatkozott az OB I-es felnőtt csapatban.

- Igen, valóban nagyon gyorsan haladtam. Ha jól emlékszem a Jászberény ellen debütáltam. Abban a szezonban a felnőttek között lehetőségként egy-egy harmadot kaptam meccsenként.

Vas Márton kapitányként vezeti fel a válogatottat egy mérkőzés előtt. Azért kötött ki korábban mindig Dunaújvárosban, mert ez a szülővárosa, ragaszkodott hozzá   Fotó: icehockey.hu

Még meg sem melegedett a felnőtt csapat öltözőjében, és máris hatalmasat váltott, az Egyesült Államokba szerződött. Tizenhét évesen nem volt ez túl korai, hogyan bírta a távollétet a családtól?

- Egy évet voltam az USA-ban, majd két évet Kanadában különböző junior ligákban. Az első év nagyon rossz volt, nehezen viseltem az elszakadást az otthontól. Abban az időben még nem volt internet, sokkal nehezebb volt az itthoniakkal kapcsolatot tartani, mint manapság. Nehéz volt, de céljaim voltak, és azokat el akartam érni, így túltettem magam a nehézségeken.

Huszonegy évesen következett a felnőtt válogatottban a bemutatkozás. Méghozzá a grenoble-i divízió I-es vb-n, ahol a magyar válogatott az újkori történetének első nagy sikerét érte el.

- Mi az előző évben jutottunk fel a C csoportól, a B-be, de a világbajnokságot már az új rendszerben rendezték meg, vagyis a divízió I-be kerültünk. Újoncként negyedik helyezettként bent maradtunk, de az igazi nagy bravúr talán mégsem ez volt, hanem az, hogy legyőztük a házigazda franciákat 3-1-re, akik az előző évben még A csoportosak voltak. A tőlünk elszenvedett vereség miatt nem kerültek vissza. Ezen a vb-n játszottam először hátvédet, Kercsó Árpád Szélig Viktor mellé tett be a jobb oldalra, csak 2003-ban tértem vissza a csatár posztra.

Ebben az évben megkezdődött az ingázása Dunaújváros és a külföld között. Hol itt játszott, hol ott

- Az öcsém, Jankó ebben az időben már Svédországban játszott, ezért már ismertem az ottani viszonyokat, gondoltam, én is kipróbálom magam a svédeknél. Ezután egy évet töltöttem a svéd harmadosztályban, majd egy évet Dunaújvárosban. A 2004/05-ös szezonban jó esélyem lett volna a másodosztályba, a nagyon komoly játékerőt képviselő Allsvenskanba, a másodosztályba kerülni, de szerencsétlenségemre ebben az idényben volt az NHL-ben a játékossztrájk, és nagyon sokan jöttek át Észak-Amerikából Európába hokizni, nagyon sok Allsvenskan-csapat is töltötte fel a keretét az NHL-ből szabaddá vált játékosokból.

2006-ban azután befejeződött az ingázása Svédország és Dunaújváros között, váltott Franciaországra, és többet Dunaújvárosban nem játszott. Miért?

- Azért kötöttem ki korábban mindig Dunaújvárosban, mert ez a szülővárosom, ragaszkodom hozzá. 2006-ban azonban bedőlt a jégkorong Dunaújvárosban, bent ragadt sok pénzem. Az akkori vezetők nem jártak el velünk becsületesen, mondjuk úgy, kicsit megharagudtam. Ezután a francia Brianconba szerződtem.

Három jó szezont töltött Brianconban, majd ismét következett egy hosszabb időszak, de ez már Székesfehérváron, az EBEL-csapatban történt.

- Négy sikeres szezonon jutottam ott túl, jól éreztem magam, aztán megint úgy alakult a helyzet, hogy ismét váltottam, Németországba igazoltam.

- Ezzel gyakorlatilag elérkeztünk napjainkig. Németországban, ahol a pályafutása utolsó négy évét töltötte, jelentette be, befejezi a játékot, sőt, még az is felmerült, hogy a családjával Frankfurtban telepednek le. Született már döntés?

- Nem. Egyáltalán nem biztos, hogy maradunk Németországban, de nem elképzelhetetlen. A gyerekeim itthon születtek, szeretik, ha hazajövünk, szeretik a családot. Tehát miattuk nem lenne gond a hazatérés. Még minden képlékeny. Egy-két hónap múlva letisztulnak a dolgok, eldől az is, hogy itthon vagy külföldön, a jégkorongban, vagy a civil életben folytatom. Ezer variáció van még a fejemben.

Hosszú és eredményes pályafutást fejezett be. Ha mérleget kellene vonnia, mi az, amire a legszívesebben emlékezne vissza?

- Székesfehérváron az EBEL-ben volt egy-két jó évem, de a legfontosabb a karrierem szempontjából a franciaországi évek voltak, ott váltam igazán profivá. Itthon is profik voltunk, a jégkorongért kaptuk a fizetésünket. Azonban Franciaországban tanultam meg azt, mit kell tennie egy profinak. Sőt, profi légiósként azt is megtanultam, egy légiósnak mi a dolga, mit várnak el tőle. A brianconi évekből rengeteget profitáltam Székesfehérváron és a válogatottban is.

1980-ban Dunaújvárosban született. Tízévesen Kercsó Árpád hívására kezdett el jégkorongozni. A Dunaferr SE felnőtt csapatában 1996-ban mutatkozott be.

Végigjárta a korosztályos válogatottakat, a felnőttek között a 2001-es divízió I-es világbajnokságon szerepelt először. Az 1997/1998-as szezont az Egyesült Államok egyik junior ligájában, a WSHL-ben töltötte, majd következett a kanadai, szintén junior liga, a CJAHL, ahol a Hawskbury Hawskban játszott.

1996 és 2006 között a Dunaújvárosi Acélbikákon kívül szerepelt a svéd Vanersborgs-ban és a Grums-ban, mindkét együttes divízió I-es volt. A 2006/2007-es szezontól három évig a francia első osztályú Brianconban légióskodott.

2009-től 2013-ig a Fehérvár AV19 hokisa volt. A 2013/2014-es bajnokságot a német harmad-, majd másodosztályú Löwen Frankfurtban töltötte. Két év múlva az olasz első osztályú Fassához igazolt, majd az utolsó idényét, vagyis a 2016/2017-est a német másodosztályú EHC Freiburgban játszotta le.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!