Titokzatos haláleset: utazás közben tűnt el a kifosztott idős úr!

Horváth úr megkerült. Holtan. Pedig élhetne még...

Horváth József 78 éves volt uránbányász az Ulm melletti Günzburgban élt feleségével, Pécsről kivándorolt fiával és annak családjával. Boldogan.

Azonban 2009. februárjában meghalt a felesége. Günzburgban temették el. Horváth József úgy tervezte, hogy 2009. április 13-ra, húsvét hétfőjére hazajön, és misét mondat asszonyáért.

Van egy Pannon Volán-autóbuszjárat Stuttgart és Harkány között. Az öregember tavalyi indulása előtt megérdeklődték, hogy húsvét miatt változik-e a menetrend? Azt a választ kapták, hogy nem.

Nem így volt. A busz már az előző nap elment.

Horváth József, aki fizikailag és szellemileg is jó állapotban volt, a hírre rendkívül nyugtalan lett: félt, hogy nem ér haza a hétfői misére. Zaklatottan szállt fel egy másik buszra, ami Pestre indult: innen átszállással akart eljutni Pécsre, ahol rokonok várták.

Mire szombat délelőtt Dunaújvárosba ért, Horváth úr annyira nyugtalan lett, hogy leszállt a pécsi járatról. Egyes utastársak szerint akkor a vezető még visszakönyörögte őt a buszra. Más tanú úgy emlékezik, hogy az öregember itt beszállt egy taxiba, hogy 100 euróért (akkori középárfolyamon: 29 513 forintért) vigye el őt Pécsre. Ám a DH tavaly májusi internetes oldalán kommentelő tanú szerint a taxis még Dunaújvárosban kitette utasát.

Ezután egy Piac téri boltban tűnt fel Horváth József. Mivel a boltosnak is volt rokona, akit Günzburgban (!) temettek el, elkísérte az öreget a buszpályaudvarra, segített neki buszjegyet venni.

Egy idős pécsi házaspár is utazott az újabb buszon Pécsre. Ők megdöbbenve látták, hogy az öregúr Szekszárdon leszáll a buszról, és elindul a vakvilágba.

A házaspár Pécsett bement a rendőrségre, s elmondták, hogy az az öregember most Szekszárdon bolyong, és bizonyosan segítségre van szüksége. Az ügyeletes azt felelte, hogy jöjjenek vissza kedden, és meséljék el újra.

Még mindig szombat volt...

Horváth Józsefet egy tanú délután a 63-as út mentén, Kajmádpusztánál látta. Ott és akkor utoljára...

Az öregember fia, Horváth Dezső szabadságot vett ki Németországban, ideutazott, hetekig ragasztgatta édesapja arcképét tolnai falvakban, Pécsett, Dunaújvárosban: nálunk a Magyar Mentőszolgálat Alapítvány segítségével.

Hiába.

Horváth Dezső 2009. június 30-án megbízott egy kaposvári magándetektívet, nyugdíjas rendőrtisztet: dr. Molnár Attilát, hogy keresse meg édesapját. Még nem tudták, de idősb Horváth ekkor már halott volt.

A nyomozó megállapította, hogy az öregember pénzét és iratait minden jel szerint bűnözők kicsalták a szekszárdi buszpályaudvaron. Dezső emlékei szerint Horváth Józsefnél 1500 euró (több mint 440 000 forint) volt.

A nyomozó közölte ezt a szekszárdi rendőrséggel. Az ügy Dunaújvárosban maradt.

Molnár Attila a Szekszárdi Spéci Kutató és Mentő Egyesülettel átkutattatta Kajmádpuszta környékét. Eredménytelenül.

Novemberben a nyomozó keresőlevelet küldött az összes hazai kórház és rendőrkapitányság vezetőjének. Néhány nap múlva egy Budapest környéki kapitányság nyomozója hívta fel Molnárt, hogy belépett a rendőrség országos számítógépes rendszerébe, amely szerint június 29-én találtak egy ismeretlen halottat a Sióban, Szekszárd környékén, akire talán illik az eltűnt leírása. Igaz, iratok nem voltak nála, az orvos is legalább hat hónappal korábbra becsülte a halál időpontját, és a halott életkorát a 30-60 év közötti sávba tette...

A magánnyomozó Magyarország százötven rendőrkapitányságáról ezt az egyetlen visszajelzést kapta.

A halálesetnél úgymond idegenkezűséget nem állapítottak meg a rendőrök: az akkor még ismeretlen halott feltehetően természetes halállal halt meg. De a holttest szörnyű állapotban volt: a halál pontos okát és idejét nem tudták kideríteni.

Molnár Attila 2009. november 11-én értesítette az ismeretlen halottról a szekszárdi rendőrkapitányságot, és kérte, hadd tekintsen bele az iratokba. Nem reagáltak rá. Két hét múlva tájékoztatta ugyanezt a kapitányságot, hogy Németországban a család eltűnés miatt bejelentést tett a hatóságoknál, és a német rendőrség birtokában van DNS-minta Horváth Józseftől. Ezt az Interpolon keresztül elkérhetik azonosításra. Ezután megmozdult a magyar hivatal - 2010 februárra el is készült a DNS-azonosítás.

A Sióban talált felismerhetetlen halott: Horváth József. A legközelebbi faluban, Bogyiszlón temette el az önkormányzat 2009. július 23-án.

Horváth Dezső Németországba szállíttatja apja holttestét, ahol hatósági vizsgálatot kér: tán kiderül, hogyan halt meg Horváth József?

Bogyiszlón a helyiek rendszeresen virágot tesznek az Ismeretlen elhunyt feliratot viselő fejfa elé.

Horváth úr megkerült. Holtan. Pedig élhetne még...

Horváth József 78 éves volt uránbányász az Ulm melletti Günzburgban élt feleségével, Pécsről kivándorolt fiával és annak családjával. Boldogan.

Azonban 2009. februárjában meghalt a felesége. Günzburgban temették el. Horváth József úgy tervezte, hogy 2009. április 13-ra, húsvét hétfőjére hazajön, és misét mondat asszonyáért.

Van egy Pannon Volán-autóbuszjárat Stuttgart és Harkány között. Az öregember tavalyi indulása előtt megérdeklődték, hogy húsvét miatt változik-e a menetrend? Azt a választ kapták, hogy nem.

Nem így volt. A busz már az előző nap elment.

Horváth József, aki fizikailag és szellemileg is jó állapotban volt, a hírre rendkívül nyugtalan lett: félt, hogy nem ér haza a hétfői misére. Zaklatottan szállt fel egy másik buszra, ami Pestre indult: innen átszállással akart eljutni Pécsre, ahol rokonok várták.

Mire szombat délelőtt Dunaújvárosba ért, Horváth úr annyira nyugtalan lett, hogy leszállt a pécsi járatról. Egyes utastársak szerint akkor a vezető még visszakönyörögte őt a buszra. Más tanú úgy emlékezik, hogy az öregember itt beszállt egy taxiba, hogy 100 euróért (akkori középárfolyamon: 29 513 forintért) vigye el őt Pécsre. Ám a DH tavaly májusi internetes oldalán kommentelő tanú szerint a taxis még Dunaújvárosban kitette utasát.

Ezután egy Piac téri boltban tűnt fel Horváth József. Mivel a boltosnak is volt rokona, akit Günzburgban (!) temettek el, elkísérte az öreget a buszpályaudvarra, segített neki buszjegyet venni.

Egy idős pécsi házaspár is utazott az újabb buszon Pécsre. Ők megdöbbenve látták, hogy az öregúr Szekszárdon leszáll a buszról, és elindul a vakvilágba.

A házaspár Pécsett bement a rendőrségre, s elmondták, hogy az az öregember most Szekszárdon bolyong, és bizonyosan segítségre van szüksége. Az ügyeletes azt felelte, hogy jöjjenek vissza kedden, és meséljék el újra.

Még mindig szombat volt...

Horváth Józsefet egy tanú délután a 63-as út mentén, Kajmádpusztánál látta. Ott és akkor utoljára...

Az öregember fia, Horváth Dezső szabadságot vett ki Németországban, ideutazott, hetekig ragasztgatta édesapja arcképét tolnai falvakban, Pécsett, Dunaújvárosban: nálunk a Magyar Mentőszolgálat Alapítvány segítségével.

Hiába.

Horváth Dezső 2009. június 30-án megbízott egy kaposvári magándetektívet, nyugdíjas rendőrtisztet: dr. Molnár Attilát, hogy keresse meg édesapját. Még nem tudták, de idősb Horváth ekkor már halott volt.

A nyomozó megállapította, hogy az öregember pénzét és iratait minden jel szerint bűnözők kicsalták a szekszárdi buszpályaudvaron. Dezső emlékei szerint Horváth Józsefnél 1500 euró (több mint 440 000 forint) volt.

A nyomozó közölte ezt a szekszárdi rendőrséggel. Az ügy Dunaújvárosban maradt.

Molnár Attila a Szekszárdi Spéci Kutató és Mentő Egyesülettel átkutattatta Kajmádpuszta környékét. Eredménytelenül.

Novemberben a nyomozó keresőlevelet küldött az összes hazai kórház és rendőrkapitányság vezetőjének. Néhány nap múlva egy Budapest környéki kapitányság nyomozója hívta fel Molnárt, hogy belépett a rendőrség országos számítógépes rendszerébe, amely szerint június 29-én találtak egy ismeretlen halottat a Sióban, Szekszárd környékén, akire talán illik az eltűnt leírása. Igaz, iratok nem voltak nála, az orvos is legalább hat hónappal korábbra becsülte a halál időpontját, és a halott életkorát a 30-60 év közötti sávba tette...

A magánnyomozó Magyarország százötven rendőrkapitányságáról ezt az egyetlen visszajelzést kapta.

A halálesetnél úgymond idegenkezűséget nem állapítottak meg a rendőrök: az akkor még ismeretlen halott feltehetően természetes halállal halt meg. De a holttest szörnyű állapotban volt: a halál pontos okát és idejét nem tudták kideríteni.

Molnár Attila 2009. november 11-én értesítette az ismeretlen halottról a szekszárdi rendőrkapitányságot, és kérte, hadd tekintsen bele az iratokba. Nem reagáltak rá. Két hét múlva tájékoztatta ugyanezt a kapitányságot, hogy Németországban a család eltűnés miatt bejelentést tett a hatóságoknál, és a német rendőrség birtokában van DNS-minta Horváth Józseftől. Ezt az Interpolon keresztül elkérhetik azonosításra. Ezután megmozdult a magyar hivatal - 2010 februárra el is készült a DNS-azonosítás.

A Sióban talált felismerhetetlen halott: Horváth József. A legközelebbi faluban, Bogyiszlón temette el az önkormányzat 2009. július 23-án.

Horváth Dezső Németországba szállíttatja apja holttestét, ahol hatósági vizsgálatot kér: tán kiderül, hogyan halt meg Horváth József?

Bogyiszlón a helyiek rendszeresen virágot tesznek az Ismeretlen elhunyt feliratot viselő fejfa elé.

Horváth József 78 éves volt uránbányász az Ulm melletti Günzburgban élt feleségével, Pécsről kivándorolt fiával és annak családjával. Boldogan.

Azonban 2009. februárjában meghalt a felesége. Günzburgban temették el. Horváth József úgy tervezte, hogy 2009. április 13-ra, húsvét hétfőjére hazajön, és misét mondat asszonyáért.

Van egy Pannon Volán-autóbuszjárat Stuttgart és Harkány között. Az öregember tavalyi indulása előtt megérdeklődték, hogy húsvét miatt változik-e a menetrend? Azt a választ kapták, hogy nem.

Nem így volt. A busz már az előző nap elment.

Horváth József, aki fizikailag és szellemileg is jó állapotban volt, a hírre rendkívül nyugtalan lett: félt, hogy nem ér haza a hétfői misére. Zaklatottan szállt fel egy másik buszra, ami Pestre indult: innen átszállással akart eljutni Pécsre, ahol rokonok várták.

Mire szombat délelőtt Dunaújvárosba ért, Horváth úr annyira nyugtalan lett, hogy leszállt a pécsi járatról. Egyes utastársak szerint akkor a vezető még visszakönyörögte őt a buszra. Más tanú úgy emlékezik, hogy az öregember itt beszállt egy taxiba, hogy 100 euróért (akkori középárfolyamon: 29 513 forintért) vigye el őt Pécsre. Ám a DH tavaly májusi internetes oldalán kommentelő tanú szerint a taxis még Dunaújvárosban kitette utasát.

Ezután egy Piac téri boltban tűnt fel Horváth József. Mivel a boltosnak is volt rokona, akit Günzburgban (!) temettek el, elkísérte az öreget a buszpályaudvarra, segített neki buszjegyet venni.

Egy idős pécsi házaspár is utazott az újabb buszon Pécsre. Ők megdöbbenve látták, hogy az öregúr Szekszárdon leszáll a buszról, és elindul a vakvilágba.

A házaspár Pécsett bement a rendőrségre, s elmondták, hogy az az öregember most Szekszárdon bolyong, és bizonyosan segítségre van szüksége. Az ügyeletes azt felelte, hogy jöjjenek vissza kedden, és meséljék el újra.

Még mindig szombat volt...

Horváth Józsefet egy tanú délután a 63-as út mentén, Kajmádpusztánál látta. Ott és akkor utoljára...

Az öregember fia, Horváth Dezső szabadságot vett ki Németországban, ideutazott, hetekig ragasztgatta édesapja arcképét tolnai falvakban, Pécsett, Dunaújvárosban: nálunk a Magyar Mentőszolgálat Alapítvány segítségével.

Hiába.

Horváth Dezső 2009. június 30-án megbízott egy kaposvári magándetektívet, nyugdíjas rendőrtisztet: dr. Molnár Attilát, hogy keresse meg édesapját. Még nem tudták, de idősb Horváth ekkor már halott volt.

A nyomozó megállapította, hogy az öregember pénzét és iratait minden jel szerint bűnözők kicsalták a szekszárdi buszpályaudvaron. Dezső emlékei szerint Horváth Józsefnél 1500 euró (több mint 440 000 forint) volt.

A nyomozó közölte ezt a szekszárdi rendőrséggel. Az ügy Dunaújvárosban maradt.

Molnár Attila a Szekszárdi Spéci Kutató és Mentő Egyesülettel átkutattatta Kajmádpuszta környékét. Eredménytelenül.

Novemberben a nyomozó keresőlevelet küldött az összes hazai kórház és rendőrkapitányság vezetőjének. Néhány nap múlva egy Budapest környéki kapitányság nyomozója hívta fel Molnárt, hogy belépett a rendőrség országos számítógépes rendszerébe, amely szerint június 29-én találtak egy ismeretlen halottat a Sióban, Szekszárd környékén, akire talán illik az eltűnt leírása. Igaz, iratok nem voltak nála, az orvos is legalább hat hónappal korábbra becsülte a halál időpontját, és a halott életkorát a 30-60 év közötti sávba tette...

A magánnyomozó Magyarország százötven rendőrkapitányságáról ezt az egyetlen visszajelzést kapta.

A halálesetnél úgymond idegenkezűséget nem állapítottak meg a rendőrök: az akkor még ismeretlen halott feltehetően természetes halállal halt meg. De a holttest szörnyű állapotban volt: a halál pontos okát és idejét nem tudták kideríteni.

Molnár Attila 2009. november 11-én értesítette az ismeretlen halottról a szekszárdi rendőrkapitányságot, és kérte, hadd tekintsen bele az iratokba. Nem reagáltak rá. Két hét múlva tájékoztatta ugyanezt a kapitányságot, hogy Németországban a család eltűnés miatt bejelentést tett a hatóságoknál, és a német rendőrség birtokában van DNS-minta Horváth Józseftől. Ezt az Interpolon keresztül elkérhetik azonosításra. Ezután megmozdult a magyar hivatal - 2010 februárra el is készült a DNS-azonosítás.

A Sióban talált felismerhetetlen halott: Horváth József. A legközelebbi faluban, Bogyiszlón temette el az önkormányzat 2009. július 23-án.

Horváth Dezső Németországba szállíttatja apja holttestét, ahol hatósági vizsgálatot kér: tán kiderül, hogyan halt meg Horváth József?

Bogyiszlón a helyiek rendszeresen virágot tesznek az Ismeretlen elhunyt feliratot viselő fejfa elé.

Horváth József 78 éves volt uránbányász az Ulm melletti Günzburgban élt feleségével, Pécsről kivándorolt fiával és annak családjával. Boldogan.

Azonban 2009. februárjában meghalt a felesége. Günzburgban temették el. Horváth József úgy tervezte, hogy 2009. április 13-ra, húsvét hétfőjére hazajön, és misét mondat asszonyáért.

Van egy Pannon Volán-autóbuszjárat Stuttgart és Harkány között. Az öregember tavalyi indulása előtt megérdeklődték, hogy húsvét miatt változik-e a menetrend? Azt a választ kapták, hogy nem.

Nem így volt. A busz már az előző nap elment.

Horváth József, aki fizikailag és szellemileg is jó állapotban volt, a hírre rendkívül nyugtalan lett: félt, hogy nem ér haza a hétfői misére. Zaklatottan szállt fel egy másik buszra, ami Pestre indult: innen átszállással akart eljutni Pécsre, ahol rokonok várták.

Mire szombat délelőtt Dunaújvárosba ért, Horváth úr annyira nyugtalan lett, hogy leszállt a pécsi járatról. Egyes utastársak szerint akkor a vezető még visszakönyörögte őt a buszra. Más tanú úgy emlékezik, hogy az öregember itt beszállt egy taxiba, hogy 100 euróért (akkori középárfolyamon: 29 513 forintért) vigye el őt Pécsre. Ám a DH tavaly májusi internetes oldalán kommentelő tanú szerint a taxis még Dunaújvárosban kitette utasát.

Ezután egy Piac téri boltban tűnt fel Horváth József. Mivel a boltosnak is volt rokona, akit Günzburgban (!) temettek el, elkísérte az öreget a buszpályaudvarra, segített neki buszjegyet venni.

Egy idős pécsi házaspár is utazott az újabb buszon Pécsre. Ők megdöbbenve látták, hogy az öregúr Szekszárdon leszáll a buszról, és elindul a vakvilágba.

A házaspár Pécsett bement a rendőrségre, s elmondták, hogy az az öregember most Szekszárdon bolyong, és bizonyosan segítségre van szüksége. Az ügyeletes azt felelte, hogy jöjjenek vissza kedden, és meséljék el újra.

Még mindig szombat volt...

Horváth Józsefet egy tanú délután a 63-as út mentén, Kajmádpusztánál látta. Ott és akkor utoljára...

Az öregember fia, Horváth Dezső szabadságot vett ki Németországban, ideutazott, hetekig ragasztgatta édesapja arcképét tolnai falvakban, Pécsett, Dunaújvárosban: nálunk a Magyar Mentőszolgálat Alapítvány segítségével.

Hiába.

Horváth Dezső 2009. június 30-án megbízott egy kaposvári magándetektívet, nyugdíjas rendőrtisztet: dr. Molnár Attilát, hogy keresse meg édesapját. Még nem tudták, de idősb Horváth ekkor már halott volt.

A nyomozó megállapította, hogy az öregember pénzét és iratait minden jel szerint bűnözők kicsalták a szekszárdi buszpályaudvaron. Dezső emlékei szerint Horváth Józsefnél 1500 euró (több mint 440 000 forint) volt.

A nyomozó közölte ezt a szekszárdi rendőrséggel. Az ügy Dunaújvárosban maradt.

Molnár Attila a Szekszárdi Spéci Kutató és Mentő Egyesülettel átkutattatta Kajmádpuszta környékét. Eredménytelenül.

Novemberben a nyomozó keresőlevelet küldött az összes hazai kórház és rendőrkapitányság vezetőjének. Néhány nap múlva egy Budapest környéki kapitányság nyomozója hívta fel Molnárt, hogy belépett a rendőrség országos számítógépes rendszerébe, amely szerint június 29-én találtak egy ismeretlen halottat a Sióban, Szekszárd környékén, akire talán illik az eltűnt leírása. Igaz, iratok nem voltak nála, az orvos is legalább hat hónappal korábbra becsülte a halál időpontját, és a halott életkorát a 30-60 év közötti sávba tette...

A magánnyomozó Magyarország százötven rendőrkapitányságáról ezt az egyetlen visszajelzést kapta.

A halálesetnél úgymond idegenkezűséget nem állapítottak meg a rendőrök: az akkor még ismeretlen halott feltehetően természetes halállal halt meg. De a holttest szörnyű állapotban volt: a halál pontos okát és idejét nem tudták kideríteni.

Molnár Attila 2009. november 11-én értesítette az ismeretlen halottról a szekszárdi rendőrkapitányságot, és kérte, hadd tekintsen bele az iratokba. Nem reagáltak rá. Két hét múlva tájékoztatta ugyanezt a kapitányságot, hogy Németországban a család eltűnés miatt bejelentést tett a hatóságoknál, és a német rendőrség birtokában van DNS-minta Horváth Józseftől. Ezt az Interpolon keresztül elkérhetik azonosításra. Ezután megmozdult a magyar hivatal - 2010 februárra el is készült a DNS-azonosítás.

A Sióban talált felismerhetetlen halott: Horváth József. A legközelebbi faluban, Bogyiszlón temette el az önkormányzat 2009. július 23-án.

Horváth Dezső Németországba szállíttatja apja holttestét, ahol hatósági vizsgálatot kér: tán kiderül, hogyan halt meg Horváth József?

Bogyiszlón a helyiek rendszeresen virágot tesznek az Ismeretlen elhunyt feliratot viselő fejfa elé.

Azonban 2009. februárjában meghalt a felesége. Günzburgban temették el. Horváth József úgy tervezte, hogy 2009. április 13-ra, húsvét hétfőjére hazajön, és misét mondat asszonyáért.

Van egy Pannon Volán-autóbuszjárat Stuttgart és Harkány között. Az öregember tavalyi indulása előtt megérdeklődték, hogy húsvét miatt változik-e a menetrend? Azt a választ kapták, hogy nem.

Nem így volt. A busz már az előző nap elment.

Horváth József, aki fizikailag és szellemileg is jó állapotban volt, a hírre rendkívül nyugtalan lett: félt, hogy nem ér haza a hétfői misére. Zaklatottan szállt fel egy másik buszra, ami Pestre indult: innen átszállással akart eljutni Pécsre, ahol rokonok várták.

Mire szombat délelőtt Dunaújvárosba ért, Horváth úr annyira nyugtalan lett, hogy leszállt a pécsi járatról. Egyes utastársak szerint akkor a vezető még visszakönyörögte őt a buszra. Más tanú úgy emlékezik, hogy az öregember itt beszállt egy taxiba, hogy 100 euróért (akkori középárfolyamo