Mécseslángok a pályán - a baracsi gyilkosságra emlékeztek

Több száz megrendült baracsi polgár, nagyon nagy többségükben fiatalok álltak csütörtökön este fél nyolckor a falu futballpályán, a klubház felé eső kapunál, hogy gyertyagyújtással emlékezzenek a községben tragikus módon meggyilkolt két emberre.

Amint arról korábban beszámoltunk, október 14-én, hétfőn Mélykútnál találták meg a 47 éves, baracsi B. Tünde és fia, a 21 esztendős Héger Ádám holttestét. Az áldozatokat meggyilkolták. Még aznap megtalálták a baracsi házban a 49 éves Sz. Gyulát, aki öngyilkosságot akart elkövetni, sikertelenül. Beismerte, hogy ő ölte meg élettársát és annak fiát.

A baracsiakat mélyen megrázta az eset. Már hétfőn este gyertyák, mécsesek égtek az áldozatok háza előtt...

A baracsi gyilkosság két áldozatára emlékeztek csütörtökön este a falu sportpályáján, ahol több százan gyújtottak gyertyát
(Fotó: Ónodi Zoltán)

Ennél megrendítőbb látvány aligha létezik: sok százan állnak a szó minden értelmében véve halálos csendben a sötétbe borult baracsi futballpályán, döbbenten, elszorult torokkal, sápadt arcukat csak a focikapunak támasztott két arckép előtt egyre szaporodó mécses- és gyertyalángok világítják meg. Mindenki a hétfőn felfedezett, érthetetlen és döbbenetes gyilkosság áldozataira emlékezik.

A gyertyafényes megemlékezést ugyan este fél nyolcra hirdették meg, de már este hét órakor zsúfolásig tele volt a falu sportpályája melletti utca parkoló autókkal, és már akkor gyülekeztek a kapunál az emlékezők.

A percek múlásával pedig egyre többen és többen lettek. A százszámra gyarapodó mécsesek fénye azonban nem teremtett nagyobb világosságot, mivel a hallgatag emberek félköre nem tágult, csak gyarapodott egyre. A csendet csak a hol itt, hol ott feltörő, elfojtani hiába próbált zokogás törte meg.

Az emlékezők némán érkeztek, némán gyújtották meg mécseseiket, némán, csak mozdulatukkal kértek utat, és némán mentek előre, a két fényképhez, hogy elhelyezzék gyertyáikat. Majd ugyanilyen némán álltak vissza az emlékezők közé.

Akik még este nyolc órakor is egyre csak jöttek, jöttek...