A nyugdíjas tűzoltó zarándoklata Máriagyűdtől Csíksomlyóig

Szőke Zoltán élhetné a nyugdíjasok békés, nyugodt, megerőltetés nélküli életét: minden feltétele adott hozzá. Csakhogy esze ágában sincs ilyesmi.

Az idén ötven éves tűzoltó jobban szereti a kalandot és a fizikai megpróbáltatásokat annál, hogysem ülne nyugodtan Pécs melletti otthonában, szerető családja körében. Ötven éves? Hát elhatározta, hogy ötven nap alatt végigjárja a magyar Mária Zarándokútvonal egy tekintélyes részét.

Mégpedig Máriagyűdtől Csíksomlyóig. Ez éppen 1350 kilométer, napi harminc-negyven kilométeres átlaggal teljesíthető ötven nap alatt.

A mi tűzoltónk tehát Nagyszombaton magához vette a máriagyűdi kegytemplomban a papi áldást, és nekivágott az első, Pécsig vezető szakasznak. Nem volt nála más, mint amit a hátán elbír: egy nagyobb és egy kisebb hátizsák, ruhával, hálózsákkal, polifoam matraccal, mosdófelszereléssel, hétdecis vizesflaskával, egy övtáska, fényképezőgép, globális helyzetmeghatározó, mobiltelefon, füzet, toll, bankkártya. Összesen 12,5 kilogramm.

Szőke Zoltán nyugdíjas tűzoltó hazánk legszebb útjai közül sokat végigjár ötven nap alatt (Fotó: Ónodi Zoltán)

Bár mondják, hogy a túrázó csomagja ne legyen több testsúlya tíz százalékánál, a nyolcvankilós Zoltán mégsem tudta tizenegy kiló alá szorítani a legszükségesebb felszerelést. A technikai eszközökkel pedig még másfél kiló pluszt cipel – de szívesen teszi. A globális helyzetmeghatározóval összehangolt digitális fényképezőgéppel ugyanis precíz fotókat készíthet a zarándokút problémás helyeiről, amit a szervezők később kikerülhetnek.

Ilyen akad több is: például a tolnai Gyapaligetnél, ahol a szántóföldön egyszer csak elvész a kijelölt út – és csak több kilométeres keresés után tudott visszatalálni a helyes irányba vándorunk. Vagy Dunaújvárosnál, a vasmű szivattyútelepénél, ahol egy vízmedencébe vezet az ösvény: azon magas vízállásnál senki nem kelne át. A Mária Zarándokút, amint már írtunk róla lapunkban, két irányból áll, amelyek hazánkban találkoznak. A nyugat-keleti irány az osztrák Mariazell-től az erdélyi Csíksomlyóig tart, az észak-déli a lengyel Czestochowától a boszniai Medjugorjéig vezet. Az a szakasz, amit Zoltán bejárni készül, Máriagyűdtől Budapesttől, majd onnan Csíksomlyóig tart.

Amit városunkig megtett, az napi bontásban (mint említettük) Máriagyűdtől Pécsig, onnan Ófaluig, aztán Szekszárdig, Gerjenig, Gyapáig s Kisapostagig tartott. Pénteken reggel Kisapostagon, a Dunai Gyöngy Vendégházban beszélgettünk beszélgettünk a zarándokkal, majd találkoztunk vele Dunaújvárosban is (lapunk pecsétje a zarándokigazolványban tanúsítja, hogy valóban felkereste a kohászvárost), este még hírét vettük, hogy épségben megérkezett a Duna-parton az adonyi Bárka Vendégházba – s ma már, ha minden igaz, Csíksomlyó felé tart a fővárosból, egy népes zarándoktársasággal. Június 6-án, Pünkösdkor érkeznek.

Talán feltűnt, hogy az élelem hiányzik a zarándok hátizsákjából. Nos: napi ötezer forintot szánt az útra: ebből 1500-3000 forint lenne a szállásköltség (mint mondja: nagyon egyszerűtől igen kényelmesig változik a szállások felszereltsége), a többit élelemre költi. Csakhogy: sok helyen nem hagyják fizetni a szállásért (Kisapostagon sem), és gyakran megvendégelik a helybeliek.

S nem azért, mert imakéréseket is felvesz. A csíksomlyói Magyarok Nagyasszonya templomban név szerint mondja majd el a kérést vagy köszönetet Szűz Máriához. Nagy napló őrzi e szövegeket Zoltán zsákjában.

Mi azt kérjük, hogy épségben jusson útja végére a zarándok. S köszönjük, hogy beszélhettünk vele.

Mária út néven egy Közép-Európában haladó zarándok (és turista)út építése folyik több hazai és külföldi egyesület, alapítvány összefogásával.

A kezdeményezés célja, hogy megismertessék Közép-Európa vallási és kulturális értékeit, a zarándoklatra vállalkozók számára pedig biztonságos hálózatot építsenek ki. A Mária Út (jele egy kis, írott „m” betű, középső szára vízszintes vonallal áthúzva) ökumenikus szemléletű.

SZERINTEM

Komoly kísértésbe jöttem, hogy letegyem a ceruzát, jegyzetfüzetet, és a szemerkélő eső ellenére hazaautózzak, előkeressem a szekrény mélyéről a hátizsákot, túrafelszerelést, s a zarándokkal tartsak mindvégig.

A pénzhiány tartott vissza, vagy a lustaság?

Magam sem tudom. De az biztos, hogy gyönyörű élményben lesz része annak, aki végigjárja az útvonalat, aminek néhány részletét már én is ismerem. A Máriagyűdi kegytemplomot, például, s fölötte húzódó erdős hegyoldalt, a feszülettel.

Még akkor is szép lesz az út, ha a szállás néhol spártai. Így is irigylem...