86 évvel ezelőtt adták át a dunaföldvári hidat

Nagy szenzáció volt ez, hiszen 1930 előtt Budapesttől délre egyetlen híd sem szelte át a folyót, az átkelést csak a révek biztosították. A közúti forgalom azonban a húszas években folyamatosan növekedett, s ezért vetődött föl egy új Duna-híd építése. 1927-ben a tervpályázatot dr. Kossalka János műegyetemi tanár nyerte meg.

Hogy miért éppen Dunaföldváron? A trianoni Magyarországnak csaknem a közepén fekvő településen jók voltak az adottságok, hiszen természetes mélyedés volt a Barátok temploma közti terület és a Kálvária-hegy között. Az építést 1928-ban kezdték, s két év alatt el is készült az újdonságnak számító építmény, amelynek kivitelezése eltért az addig szokásostól. Ahogy a szakemberek mondják, nem pilontól pilonig épült, azaz nem pályaszerkezeti elemekkel, hanem egyben. A Duna-hídjaink című kiadvány alkotói szerint az adott korszakban méretében és szerkezetében is kiemelkedő alkotásnak számított ez a gerendahíd, amely szilícium acélszerkezetből készült. Amint írják, a meder két részletben való teljes beállványozásával végezték a munkát. Forgógémes, vasból készült pályasínben mozgó vágánydarukkal szerelték a híd négy pillérét. Az építkezés 2,684 millió pengőbe került, a kapcsolódó útépítés újabb 1,226 millióba.

Már építésekor számoltak - elsősorban honvédelmi okokból -, hogy vasúti vágány is kerül a hídra. Ez 1940-re meg is valósult, s több évtizeden keresztül társbérletben létezett egymás mellett a közút és a vasút.

Ez a híd azonban csak tizennégy évet élt, hiszen 1944. november 14-én a német csapatok felrobbantották. (A roncsok eltakarítása után korszerű, rombikus rácsozatú hidat építettek, amelyet 1951-ben adtak át.)

A csaknem 90 éve elkezdődött hídépítés fotói az utókorra maradtak. Lapunk olvasóival Szászvári Józsefné nyugdíjas történelemtanár osztja meg ezeket. A híd avatójának eseményét pedig megőrizték a korabeli filmhíradó képei és az idős emberek történetei.