A búcsú szavai átölelnek

A virágillatos május legszebb iskolai ünnepén Dunaföldváron két nappali tagozatos osztály harmincnyolc tanulója búcsúzott Horváth Balázs és Loósz Nóra osztályfőnök vezetésével, s az esti tagozat kilenc diákja, a legkitartóbbak is eljutottak ehhez a naphoz Ekecsi Erzsébet tanárnő irányításával. A nap különlegessége még az volt, hogy a tavaly teremtett hagyományt folytatva újraélhette a ballagás meghitt perceit az ötven évvel ezelőtt végzett tizenöt diák, megerősítve az egymáshoz és az alma materhez való kötődésüket. Sőt a rendezvényen jelen voltak néhányan az 1957-ben végzett első osztályból is.

Akkor van reményünk a jelenre és a jövőre, ha van mögöttünk múlt - kezdte búcsúbeszédét egy kis történelmi visszatekintéssel Fehérné Keserű Katalin, a 2017-ben fennállásának 65. évét ünneplő iskola megbízott igazgatója, aki elődeihez hasonlóan büszke arra, hogy sok családból a nagyszülők és szülők után már az unokák érettségiznek ebben az intézményben.

A Magyar László Gimnázium végzős diákjai a ballagási ünnepségen végigjárták az alma mater lépcsőit

Az ünnepségen megszólalók a hagyomány mellett beszéltek az értékekről, a tudás házának építéséről, munkáról és tehetségről, a gimnáziumban köttetett barátságok erejéről, de biztatás és figyelmeztetés is elhangzott. Az 1967-ben végzett Molnár Miklós, az akkori diákközösség vezetője elismerte, a gimnázium kapuján belépve ugyanolyan vidám, kicsit fegyelmezetlen diákok lettek, mint voltak, s szólt a most végzőkhöz: ha kicsit elveszettnek érzik majd magukat, keressék a gimnáziumi barátokat, mert ők biztos pontot jelentenek.

A ballagás egyrészt örömünnep, másrészt fájó pillanatok is akadnak. Most különösen, hiszen az intézmény tanárai, diákjai két hónapja vettek végső búcsút ötvenéves igazgatónőjüktől, Balogh Emesétől. Az általa megkezdett tanév zárásakor nem maradtak el az emlékezés szavai sem. Mert az ő egyénisége, szeretete, akaratereje akkora volt, hogy utolsó lélegzete után is képes volt közelebb hozni a közösség tagjait - vallotta Atina.

A nyakkendő a jövőben is összeköti a földvári gimnázium diákjait

A végzősök közül kiváló tanulmányi eredménye és közösségi munkája elismeréséül a tantestület döntése alapján Kovács Balázs, Ruff Klaudia, Stadler Dalma és Rohoska Zita beírhatta nevét a gimnázium Aranykönyvébe. Mind a négy osztály képviselői felkötötték az emlékezés szalagját a kopjafára, mintegy jelképezve, hogy bár itt hagyták az iskolát, szívük egy darabja itt marad, de már vár egy új folytatás.

Ahogy befejezésként a ballagó Ruff Klaudia szép énekhangján a dalban is hallatszott: Nézz vissza még, akad egy életre emlék./Nézz vissza még, most vége./Ne bánd, minek a könny, mosolyod add, és úgy köszönj./Vár rád majd egy újabb folytatás/Menni kell, akad egy út, ami a jó irányba fut. /Lépj rá, az majd végig járható.

A dunaújvárosi diákok ballagásáról rengeteg fotót készítettünk, íme