A Bugyik-lányok jövőjéről

Családlátogatáson voltunk. Pénteken, a reggeli órákban ellátogattunk Bugyik Károlyékhoz. Mint hűséges olvasóink tudják: e név alatt arról a családról van szó, amelynek sarokköve, az anya december 16-án meghalt. Maradt utána egy férj, valamint három, gyönyörű, tiszta, okos és kedves leányka: Bernadett, (9), Laura (4) és Zsófia (8 hónap).

Képünk pénteken reggel készült: a két nagyobb lány óvodában, iskolában, míg a kertvárosi otthonban (balról) Bugyik Károly, harmadik lánya, Zsófia, és Nagyné Berta Zsanett, aki a kórház gyermekosztályán dolgozó ápolóként már pátyolgatta Zsófiát. Fotó: Ady Géza

Elmentünk tehát e pénteki nap reggelén a Kertvárosba, a család szerény hajlékába, egy kétszoba-konyhás-fürdőszobás hajlékba, mégpedig Nagyné Berta Zsanettel, aki olvasóink előtt egyáltalán nem ismeretlen ember. Több, pártoktól független civil kezdeményezés szervezője volt már ugyanis a városban.

Jól jártunk ezzel a látogatással. A nyolchónapos Zsófiát látni, az ő bámulatosan kék szemével eleve mindig öröm! A jóltáplált, nyugodt, boldog csecsemő szerintem bárkit bármikor képes lenne jókedvre deríteni! Micsoda öröm volt dajkálni a picit...

De nem ezért mentünk. Nem csak ezért. Azt szerettük volna szemügyre venni, hogy mit lehetne segíteni a januártól gyes-re ment apának és három lánykájának?

A következőket tudtuk meg. Az apa, Bugyik Károly elkezdte intézni a hivatalos dolgokat a városi önkormányzatnál. Ahol sokszoros támogatást tapasztalt. Ennek része a rendszeres gyermekvédelmi támogatás, a lakásfenntartási támogatás, az árvasági ellátás, az özvegységi ellátás, a kiemelt családi pótlék, valamint a gyermekgondozási díj, amelyet ezentúl az apa vesz igénybe.

Ezen túl a vasműben, a szállítóműben, ahol Bugyik úr eddig dolgozott, ugyancsak támogatásban részesül – s akkor még nem is beszéltünk arról, hogy munkatársai önként, magánalapon is sok pénzt adtak össze a család javára.

Az anya temetése egyébként majd a jövő héten lesz, Dunaújvárosban.

A látogatás alkalmával igyekeztünk felmérni, hogy a mindennapokban hogyan segíthetnénk? Zsanett a lakásban szétnézve megállapította: bár az apa működőképes állapotban tartja a kétszoba-konyhás-fürdőszobás lakást, mégis, meglehetős a zűrzavar a mosott, a száradó és a használatban lévő ruhák, az elmosott, a használatban lévő és az ételeket tartó edények között.

Zsanett tehát azt javasolta, hogy szervezne egy háziasszonyi csapatot, amelynek tagjai (elismerve Bugyik úr férfiúi erőfeszítéseit) havonta legalább egyszer segítenének szép és jó állapotban tartani a lakást. Esetleg (és ezt most itt szerkesztőségünk hangsúlyozza!) egy-két háztartási üzlet vagy vállalkozás támogatásával...

Ezúttal és ezúton várják tehát önkéntesek jelentkezését a félárva három lánytestvér családjának segítésére a civilek, akik takarítás, mosás, felmosás, rendrakás műfajokban akarnak segíteni a családnak. Magyarul: a legegyszerűbb, hétköznapi életvitelben. Három gyerek érdekében.

SZERINTEM

Most és itt aztán igazán lehetne szívfacsaró, könnyfakasztó dolgokat mondani. Még akkor, ha tudjuk: vannak más, hasonló sorban tengődő családok is. Végül is: csak a véletlen dolga, hogy éppen Bugyikék ügye jutott el a szerkesztőségig.

Mégsem akarunk szíveket facsarni. Könnyeket fakasztani. Fakadnak azok nélkülünk is. Mi mindössze híreket adunk a helyzetről, ami a szemünk elé került.

Nem arról beszélünk, hogy hogyan s miképp lehetne pótolni az elhunyt anyát. Tudjuk, hogy nem lehet pótolni. De beszélünk arról, hogy hogyan lehetne könnyebbé tenni napjaikat.