Hírek

2014.02.21. 17:45

A Duna az unokáinké!

A dunaújvárosi DaHar-zárókonferencián: a dunai kis- és közepes kikötők fejlesztéséről szóló nemzetközi együttműködés első szakaszának befejezéséről szóló tanácskozáson találkoztunk Szalma Béla tengerészkapitánnyal, vállalkozóval, akit (mi másról?) a Dunáról kérdeztünk.

Pekarek János

Captain Szalma Béla tengerészkapitány félti a Dunát

- A meglévő, 1950-ben épült dunaújvárosi ipari kikötő alkalmas még a további működésre, vagy jobb lenne egy vadonatújat építeni helyette, más, jobb helyen?

- A meglévő dunaújvárosi kikötő Magyarország legnagyobb forgalmú kikötője! Én nem építenék másik kikötőt helyette, legalábbis most nem, az első ütemben. Fejleszteni természetesen lehet és kell, de egyelőre felesleges lenne egy másikba terelni a forgalmat.

- Igen ám, de ez a meglévő kikötő egy magánvállalkozásé: az orosz és ukrán tulajdonban lévő ISD Dunaferr Zrt-é! Ebből nem adódhatnak gondok?

- Miért adódnának? Ez nem egy zárt, hanem országos közforgalmú kikötő. Ráadásul nem csak bizonyos árufajtákkal, a vasgyártáshoz szükséges vasérccel, szénnel, vagy acélipari késztermékekkel foglalkozik, hanem más termékcsoportokkal is. Tudom, mert dolgoztam a Portolan Kft-nél, a vasművel közösen alapított cégben, és ma is működik vállalkozásom a dunaújvárosi kikötőben: a Centroport Kft., vagy a Fluvius Kft. Ezek a Dunaferr-től teljesen független cégek, de kitűnően együtt tudunk működni a kikötőben. Például gabonát is rakodunk Dunaújvárosban.

- A kikötő fejlesztéséhez nyilván nemzetközi pályázatokra lenne szükség. Ebben nem okoz problémát, hogy egy magáncéggel kell együttműködni?

- Nem látok benne gondot. Meg lehet találni azokat az uniós pályázati forrásokat és módokat, amelyek lehetővé teszik a fejlesztéseket.

- A Duna a legfontosabb nemzetközi szállítási útvonalunk lehetne. Miért nem az?

- A legfontosabb probléma a folyamatos hajózhatóság.

- Igaz, hogy egyedül a magyar Duna-szakasz nem hajózható folyamatosan nehéz uszályokkal a gázlók miatt?

- Nem: vannak hajózást akadályozó gázlók másutt is, több helyen, például Passaunál és Regensburgnál. Az viszont biztos, hogy Magyarországon tizenöt gázló nehezíti a hajózást! Az lenne az ideális, ha nálunk az év 365 napján át lehetne hajózni a Dunán két és fél méteres merülésű hajókkal. Ez ma közel sincs így. Ha egy évben van száz olyan nap, amikor maximum félig lehet rakni a hajót, mert különben megfeneklik a Dunán, azt nem szereti sem a hajós, sem a kikötőmester, de leginkább a megbízó nem szereti! Ha a hajók kihasználtsága csak ötven százalékos, akkor hiába fejlesztjük a kikötőket: senki nem tervez majd vízi szállítmányozást.

- Mégis úgy tűnik, mintha csak mi maradnánk ki a vízi szállítás előnyeiből...

- Képzeljen el egy olyan autópályát, ami ugyan Európa egyik legfontosabb közlekedési folyósója, de mondjuk Tatabányától az irányonkénti két sáv egyre szűkül, a hibátlan aszfaltborítás helyett csak laza salak borítja, ötven kilométeres sebességkorlátozás van rajta érvényben, és kizárólag félig rakott kamionokkal lehet ráhajtani, egészen Győrig. Hát ilyen a Duna... Ma évi 6-8 millió tonna árut szállítunk a Dunán. Ennek a négy-ötszörösét is elvihetnénk, csak fejleszteni kellene a kikötőket, a hajóparkot.

- Hogyan lehetne változtatni ezen a helyzeten?

- Nyilván létezik több módszer is erre, de legyen ez a vízépítő mérnökök feladata. Az lenne a jó, ha szakmai érvek döntenének. Néhány éve olvastam egy VITUKI-tanulmányt, ami a vízlépcsők nélküli duzzasztásról szólt. Az a baj, hogy ezt a kérdést évtizedek óta átpolitizáljuk, nem hagyjuk szóhoz jutni a szakembereket.

- A hajózás érdekeit kell elsődlegesnek tekintenünk?

- Itt nem a mi érdekeinkről van szó, hanem az unokáinkéról! A hajózás érdekeit is figyelembe kell venni, természetesen, mint ahogyan a környezet védelmét is, az ivóvíz biztosításának érdekeit, az öntözését, az energiatermelését, a halászatét, az idegenforgalomét és még sok másét. Mégis, az, hogy rendezzük a dunai vízszintet, elsősorban az unokáink miatt fontos! Mi nagyon gazdagok vagyunk, mert sok vizünk van. Egyáltalán nem tartom elképzelhetetlennek, hogy harminc év múlva tartályhajókat fogunk megtölteni ivóvízzel, és a Dunán visszük el a megrendelőknek. Ez stratégiai kérdés, és a stratégiát jó lenne minél gyorsabban kidolgozni ehhez!

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!