Egy csomóban rémisztő, de ritkán okoz bajt a gyapjaslepke hernyó

Régi „ismerőssel" találkoztam tegnap Dunaújvárosban: a gyapjaslepke hernyójával.

Szerencsére nem olyan mennyiségben, mint legutóbbi találkozásunkkor: 2003-ban, a Balaton-felvidéken. Akkor és ott (nem túlzás!) milliárdszámra volt szerencsétlenségem ehhez a kártevőhöz. Olyannyira, hogy az M8-as főútra a rendőrök kénytelen-kelletlen kitették a csúszásveszély!" táblát, mivel tíz-húsz centiméter vastagságban lepték el az aszfaltot a hernyók. Szállásukat előre lefoglaló turisták távoztak onnan egyetlen óra múltán: mivel mindenhonnan a nyakukba hullottak az éhes és gusztustalan hernyók.

Itt és most, Dunaújvárosban ekkora veszély nem fenyeget: néhol láthatunk ilyen kártevőket, de leginkább már pusztulófélben. Nagyon sokféle biológiai tényezőnek kell összejönnie ahhoz, hogy akkora kárt tegyenek, mint anno a Balaton-felvidéken, ahol tavasszal őszi lombtalanságot idéztek elő mindenütt!

Itt erről szó sincsen. Szerencsére.

A gyapjaslepke (Lymantria dispar) sajnos őshonos a Kárpát-medencében. Ahogyan azt Mészáros Lászlótól, a DVG Zrt. erdészeti és parkfenntartási ágazatvezetőjétől megtudtuk, majdnem minden évben előfordul ez a kártevő mifelénk is.

Szerencsére olyan és akkora kártételre, mint 2003-ban a Balaton-felvidéken előfordult, nálunk még nem volt, és remélhetőleg nem is lesz.

Annak ellenére sem, hogy a legnagyobb közösségi internetes portálon és más fórumokon közzétett fényképekről úgy tűnik, hogy nálunk is iszonyatos kártételek fognak bekövetkezni napokon belül.

Erről szó sincs!

Mi sem jobb bizonyíték erre annál, hogy fényképész kollégámmal hétfőn órákat kellett keresgélnünk az előre megadott helyeken ezeket a hernyókat - amelyek egyébként már a bebábozódásuk előtti utolsó fázisban, tehát a kártételre legkevésbé alkalmas időpontban voltak.

Nem mondom: a Baracsi út és a Dózsa György út kereszteződésében, a Vasmű 12. kapuja felé vezető elágazódásnál valóban láttunk ilyen hernyókat (íme: itt vannak mellékelve erről a fotók!), s láttuk a hernyók által lerágott levelű som- és kecskerágó-bokrok leveleit is - de messze nem olyan mennyiségben és méretben, mint amennyire volt szerencsétlenségem ezt nekem személyesen Veszprémben és a Balaton-felvidéken 2003-ban tapasztalnom!

Akkor és ott kisujjnyi méretű, hófehér hernyók rontották meg a diófákat is.

Itt és most nyeszlett hernyók próbálnak túlélni néhány bokor levelein.

Mészáros László, a DVG Zrt. erdészeti és parkfenntartási ágazatának vezetője azt mondta lapunknak: efféle és ekkora kártétel majdnem minden évben előfordul nálunk. Gyakorlatilag szóra sem érdemes ez. Amely bokrok levelét lerágják a hernyók, azon bokrok a kártevők gyors halála után új leveleket növesztenek.

Permetezni a kártevőket nem érdemes: kevesen vannak, begubóznak és (mint képeinken is láthatók) beszövik magukat, tehát a permetszer nem jut el hozzájuk. Sem gépjárműről, sem helikopterről. De akkora kárt sem tesznek, hogy érdemes lenne beavatkozni miattuk.

A Balaton-felvidékihez hasonló mértékben csak akkor szaporodnak el, ha tömegrajzása (mintegy tízévente) idején természetes kártevőik, a fürkészdarazsak, fürkészlegyek kevesen vannak.

Pekarek János

Most talán sokan a kártételek lebecsülésével vádolnak engem.

Vállalom!

Azonban csak olyanok vádolhatnak ezzel, akik nem voltak átélői a 2003-as, Balaton-felvidéki katasztrófának.

Akkor a túlzásba vitt szúnyogirtások miatt a fürkészdarazsak szinte nem is voltak jelen abban a földrajzi régióban.

A következmény: még Veszprém belvárosában sem lehetett úgy tenni egyetlen lépést sem, hogy az ember ne kockáztassa a hanyattesést a talpa alá került hernyótömegektől!

Tudom, emlékszem rá, néha fel is riadok rá éjszakánként: akkor ott éltem...

A felvidék minden erdeje novemberi látványt nyújtott - májusban!

Alaposan gondoljuk meg tehátma beavatkozást a természetesmélőhelyek mindennapi folyamataiba!