A Hónap orvosa, ápolója – Szerencsés, aki idősen is dolgozik

A Hónap Orvosa a fővárosi Kőbányán született – de néhány napos korában Dunaújvárosba hozták haza szülei. 1957-et írtak akkor. Ezt csupán azért írom le, mert a doktort törhetetlen kedélye, villámgyors gondolkodása és a külseje alapján sokkal fiatalabbnak is gondolhatnánk. Ami cseppet sem baj – viszont akkor kihagynánk a képből az érett férfikorral járó bölcsességet. Amiért kár lenne. Gondolnánk, hogy e kitűnő kondíciót és fiatalosságot a folyamatos sportolásnak köszönheti dr. Radványi Rezső, a dunaújvárosi 6-os számú háziorvosi körzet orvosa. Holott középiskolás korában sportolt legutóbb rendszeresen: akkor a középtávfutás szerelmese volt. Tudjuk: a 400-1200 méteres távok a legnehezebbek. Hiszen gyorsnak is kellene lenni, de be is kell osztani az erőt. Igen tanulságos dolog, hogy errefelé azok a szerencsés emberek, akik még hetven-nyolcvanévesen is megfogják a kapát, ásót, és rendszeresen dolgoznak a ház körül. Így viszonylag fittek maradnak. Hiszen, ha valaki egyfolytában a szobában ül és saját magával foglalkozik, az előbb-utóbb arra jut, hogy ő súlyos beteg. Tehát előbb-utóbb az is lesz.

Dr. Radványi Rezső a pentelei 6. háziorvosi körzet doktora: nagyon szereti betegeit, ahogyan azok is őt! (Fotók: Vohlmann György)

Radványi doktor a budapesti Semmelweis egyetemen végzett általános orvosként – hogy aztán a gyógyítás számos szakterületén kipróbálja magát a veszprémi és dunaújvárosi kórházakban. Így sebész- kó doktor úr után nem volt egyszerű elfoglalni ezt a posztot: az előd harminc évig dolgozott a praxisban, mindenki megszokta és megszerette őt. Az utód szükségképpen eltérő személyiségét és szokásait nehezen fogadták el. Legalább öt esztendőbe telt, mire mindenkinek a szívébe küzdötte magát – de azóta ott is maradt, változatlanul. Bár igazán szereti betegeit, Radványi doktor azt mondja: ha lehetséges lenne majd a korhatárnál tisztességgel nyugdíjba vonulni, ő bizony megtenné! Holott kollégái sokszor évtizedekkel tovább dolgoznak. Ő mégis nyugdíjba menne, mert ez a munka alaposan próbára teszi az embert, szellemileg és fizikailag is. Ám a körülmények nem mindig a legideálisabbak. Amikor arról kérdezem, hogy min változtatna, ha lehetősége lenne, elsősorban a nagyobb tért: a tágasabb, jobb elosztású, több helyiségből álló rendelőt említi, majd azt, hogy jó lenne még egy asszisztens. Ám a praxis legfeljebb két ember fizetését képes kitermelni.

A Hónap Ápolója, Frohmann Orsolya önhibáján kívül kissé kalandos úton szerezte meg a címet. Második helyen végzett az októberi szavazáson – ám a jelölőlistán adminisztratív hibából fennmaradt Bényei Olga neve: akit már júliusban egyszer megválasztottak olvasóink, s most ismét rá szavaztak a legtöbben. Ez nem szabályos. Tehát a második győzött.

Frohmann Orsolya már huszadik éve dolgozik a Váci Mihály utcai háziorvosi rendelőben: első munkahelyén. (Fotók: Vohlmann György)

Érdekes, hogy bár ötéves kislánya már sokszor járt ott és látta, hogy édesanyja próbál segíteni az orvosnak és a betegeknek, a gyerek mégsem játszik otthon orvosost. Talán azért, mert számára ez a természetes... Orsolya azt szereti munkájában, ahogyan a beteg emberek visszajönnek: kivirulva. Ez hihetetlenül jó érzés, mondja. Nyilván majdnem annyira, mint ezt hallani...