A horgászok fő ellensége a kormorán, napi ötven-hatvan deka halat eszik, tízszer ennyit sebez meg

Szenvedélyes horgász előtt kimondani a kormorán szót, az majdnem olyan, mintha az édesanyját szidnák. E nagytestű halászmadár, amit kárókatonának is neveznek (Phalacrocorax carbo sinensis), hihetetlen mennyiségű kifejlett halat pusztít el - és még többen okoz kárt! Nem túlzás, hogy a szervezetten halászó kormoráncsapatok mázsaszámra pusztítják a halat, a teljes vízfelületet átkutatják, s a fenéktől a vízszínig halásznak.

A Duna környékbeli szakaszát, Nagytéténytől Dunaföldvárig kezelő HOFESZ-HVDSZ (Horgászegyesületek Fejér Megyei Szövetsége Horgászegyesületek Velencei-tavi Dunamenti Szövetsége) most az internet közösségi oldalain is segítséget kér a kormoránok engedélyezett gyérítéséhez. (A kormorán Magyarországon védett, de nem fenyegetett madár.) A törvény lehetőséget biztosít a vízkezelő halászati őreinek arra, hogy szeptember elsejétől január 31-ig gyérítse, ritkítsa, riassza a kárókatonákat. Erre elszánták magukat a szövetség halászati őrei - ám (mint közleményükben írják) nem elegendő helyi szinten védekezni, hanem erősen ajánlott szélesebb körzetben elvégezni azt, akár a Duna teljes hazai szakaszán!

Kevés élőlényt gyűlölnek jobban a vizek partján, mint a kormoránokat. A nagy kárt nem a hazai állomány, hanem a télre idetelepülő több tízezer példány okozza vizeink halállományában Fotó: Zsedrovits Enikő

Ugyanis ha egy kisebb szakaszon (mondjuk: ötven kilométeren) naponta gyérítik és zaklatják az ottani kormorán-populációt, az vagy elfogy, vagy elköltözik - ám a helyére napokon vagy heteken belül új csapat költözik, feltöltve az űrt és kihasználva az új táplálék-lehetőséget. A nagyobb területeken elvégzett védekezés azonban több hétre, hónapra is távol tarthatja a kormoránokat a téli pihenőjüket töltő halaktól.

A HOFESZ-HVDSZ halászati őrei, amellett, hogy rendszeresen tájékoztatást adnak majd az aktuális kormoránhelyzetről, és segítenek az acélsörét kedvezményes beszerzésében is, segítséget is kérnek. Már most itt köröznek felettünk az északibb vidékekről érkező, több száz tagú kormorán-csapatok, és helyet keresnek. Nem csak a Duna vidékén, hanem a Fertő-tótól a Balatonon át a Tiszáig vagy a Körösök vidékéig, a Tisza-tónál és a magántavakon: a probléma tehát minden vízkezelőt, tulajdonost és haltermelőt, horgászt érint. Az igazi gondot ugyanis nem a hazai állomány, hanem az északról érkező több tízezer kormorán okozza!

Ezért kulcsfontosságú, hogy mindig tudják a ritkítást végzők, hol táboroznak nagyobb kárókatona-csapatok.

Csak így lehet megelőzni a nagy károkat. A kormorán ugyanis naponta ötven-hatvan deka halat eszik meg - s vadászata közben becslések szerint akár öt-hét kiló halat sebesít meg, többnyire jóvátehetetlenül! Emellett egész télen űzi, hajtja a vermelő halakat, amelyek a menekülés miatt nem tudnak elnyugodni, folyamatosan energiát veszítenek, s így tavaszra könnyen a ragadozók prédájául esnek.

A kormorán a partmenti fákat is károsítja: csapatainak guánója miatt tucatszámra égnek ki, pusztulnak el a fák.

Némi túlzással élve: a kormorán a tökéletes halvadász, gyorsabban úszik, mint repül, csőrét a szigony hatékonyságával használja. Rövid távú vonuló, de néha áttelel.