A Jótékonysági Pedagóguskoncert bevételét és a főiskola adományait is átadták

A huszadik alkalommal megrendezett Jótékonysági Pedagóguskoncert bevételét, százhúszezer forintot adták át csütörtökön az eseményt szervező Móricz iskola képviselői a Szent Pantaleon Kórház gyermekosztálya számára. A kis ünnepséget az iskola negyedikes diákjainak előadása nyitotta, majd Jakabné Józsa Klára igazgató – aki az esemény alapítójával és főszervezőjével, Németh Irmával érkezett – szólt pár szót az egybegyűlt dolgozókhoz és a kis betegekhez:

– Immár két évtizede rendezzük meg ezt a nemes eseményt, amely mindig lélekemelő és legcsodálatosabb benne, hogy ilyen nemes cél érdekében jövünk össze minden esztendőben. Annak is nagyon örülök, hogy Németh Irma szívügyének tekinti ezt a koncertet.

Fotó: Ady Géza

Az osztály főorvosa, dr. Sipos Edith hálás szívvel köszönte az adományt a gyermekek nevében is: – Ilyen múltra visszatekintő, ennyi időt megélt jótékonysági esemény nincs más Dunaújvárosban. Nagyon bízom benne, hogy a harmincadik koncert után is találkozhatunk.

A doktornő kérdésünkre hozzátette, hogy a pénzből észlelő műszereket pótolnak, például légzésfigyelőt.

Az eseményen jelen volt Sáfárné Szabó Ilona, a kórház ápolási igazgatója is, aki kiemelte, hogy ezek a berendezések növelik a biztonságot és segítik a nővérek munkáját, hiszen bármi probléma esetén jeleznek. Majd a koncertről azt mondta: – Szép élmény volt, a hallgatóságnak is lelki épülésére szolgált. Úgy láttam, sok kolléga vesz részt rajta, akár családjukkal együtt. A gyerekek a szemünk fényei, ők a jövő, ezt mindenki tudja.

Pillanatkép a Jószolgálati Otthon Liget közi udvarán adományokból rendezett turkálóból.

Régi ismerőseiknek, a Jószolgálati Otthon lakóinak gyűjtöttek adományokat a Dunaújvárosi Főiskola Hallgatói Önkormányzatának tagjai. A főiskolások már több alkalommal jártak az otthonban, hogy műsorokkal, felolvasásokkal, közös játékokkal, versenyekkel tegyék színesebbé a gondozottak napjait. Ahogyan Lenner Tamás, a HÖK elnöke elmondta, minden évben próbálnak valamilyen karitatív programot a főiskolásoknak. Az utóbbi három és fél hétben mintegy harmincöt nagy nejlonzsáknyi adományt gyűjtöttek össze a diákok, nem csak a saját holmijaikból válogatva, hanem a családtagok, ismerősök közreműködését is kérve a városban és más településeken egyaránt.

Ezt az adományt, amit egy teherautó fuvarozott a helyszínre, csütörtökön kora délután adták át a Liget közi intézmény udvarán. Nagy izgalmak közepette! Az otthon mintegy kilencven lakója a szép, napsütéses időt kihasználva az udvaron gyülekezett, hogy afféle ingyenes turkálót berendezve válogathasson az adományok közül. Volt is miből! A zsákokban nem csak a legkülönbözőbb fajtájú, színű, méretű és stílusú ruhák is cipők kerültek elő, hanem plüssjátékok, plédek, társasjátékok is.

Egyik sem maradt gazdátlan. A HÖK elnökének rövid jókívánságai után valóban igazi turkálóvá alakult az udvar! Volt, akinek színes póló, másoknak melegítő vagy baseball sapka nyerte el a tetszését, de a játékok sem maradtak kihasználatlanul, csakúgy, mint a kabalaállatok. Valójában ez az izgatott várakozás és válogatás volt az adományozás legjobb része, igazi tartalma: mindenki úgy érezhette, hogy a való élet részesévé vált a válogatás, próbálgatás, cserélgetés időtartamára.

És igaza is volt mindenkinek, aki ezt gondolta. Az adományozás és annak fogadtatása is a való élet része...

Adni jó! Jobb...

Adni nem is olyan nehéz: mindenki találhat valamit, amivel segíthet, és valakit, akinek segíthet.

Öreg, nyugdíjas ismerőseim például egy tepsi süteménnyel leptek meg egy sokgyerekes családot. Pénzt, ruhaneműt nem tudtak adni: hát megsütötték minden idők valószínűleg legfinomabb süteményét.

Mások levetett ruháikkal, a gyerek kinőtt játékaival, de bútorral, vagy szállítással, szereléssel tudnak segíteni.

A felsorolás végtelen. Mint a jóindulat.