A képmentők - Az eső miatt veszélybe került műkincseket mentették a KMI-ben

Mentés másként: akár így is nevezhetnénk azt az akciót, ami a Kortárs Művészeti Intézet (KMI, az egykori Uitz-terem) pincéjében összegyűlt, és a hétfői égszakadás nyomán veszélybe került műkincsek megmentéséről szól.

Említett napon ugyanis egy óra alatt hatvanöt milliméter eső hullott a városra – majd még esett, de valamivel szelídebben.

Ekkora csapadékmennyiség elvezetésére természetesen képtelen lenne bármely csatornarendszer. Így a dunaújvárosi csatornák sem voltak képesek elnyelni ezt az áradatot. Következményeiről többször is beszámoltunk lapunk keddi, szerdai számában. A túlterhelt csatornarendszer miatt pedig olyan problémák is adódtak, amikre aligha számíthatott volna bárki is.

Az ugyan (sajnos) megszokott, hogy nagyobb esőknél beázik a KMI épületének emez-amaz sarka, ablaka, több-kevesebb víz a pincében lévő kiállítótérbe is lefolyik, de hogy ekkora katasztrófa történjen...

Az igazi problémát azonban (ahogyan ezt is megemlítettük már katasztrófa-tudósításainkban) az okozta, hogy a Városháza tér csatornáinak egy úgynevezett visszacsapó szelepe (ki tudja, miért...) a hatvanas években a KMI-nek otthont adó épület pincéjébe került. Avatatlan szemlélő ebből csak egy mindössze húsz centiméterszer húsz centiméteres, tíz centi vastag vasbeton fedlapot láthatott – volna, ha egyáltalán figyelemre méltatja ezt a műszaki műtárgyat a pince padlóján.

Az ég leszakadása idején azonban akkora nyomás keletkezett a túlterhelt csatornarendszerben, hogy az könnyedén felemelte a fedlapot, és vastag sugárban, térdig eláztatta a raktárként használt pincét.

Ott pedig százmilliós értékeket tároltak – kellően biztosítva, és még az esetleges beázásokra is számítva harminc centi magas állványokra állítva. Nem is lett volna (túl nagy) baj – ha a képzőművészeti műtárgyak örvendetes gyarapodása nem teremt olyan helyzetet, hogy sok darabnak már csak a földre téve jut hely...

Mi tagadás: akadtak darabok, amelyek eláztak. Ezeket a KMI munkatársai (valamint az ő családtagjaik, barátaik, ismerőseik, a művészetszerető közönség alanyai) elképesztő munkával, az eső napján éjfélig, majd azóta reggeltől estig tartó iparkodással felhordták a kiállítási térbe, száradni.

Ami ideális is lett volna erre a célra (bár a látvány nem volt éppen szívderítő) – ha nem nyílna ebben a teremben három pécsi művésznek kiállítása hétfőn este hatkor. Igaz: ez is örvendetes. Ezért onnan a száradó képeket el kellett vinni.

Sárai Henriettak és Zsinka Gabriella értékmentés közben

Ahogyan már említettük: Deák Nóra, a KMI vezetője (aki maga is kivette a részét a gumicsizmás, vödrös, cipekedős, hétfőn éjfélig tartó mentőakcióból) megállapodott Gyöngyössy Csabával, a költözőfélben lévő Bánki középiskola igazgatójával abban, hogy a kellően biztosított és őrzött, nagyrészt már üres iskolaépületbe viszik a műtárgyakat. Képeink e költöztetés pillanatait mutatják. A csomagolást, a szállítást, a biztonságba helyezést.

Ez a munka nagyrészt befejeződött ezen hét második felében.

Némi malíciával szólva megjegyezhetnénk, hogy ezek szerint most újra évtizedeket várhatunk, mire a hétfőihez hasonló mennyiségű eső esik hirtelen – de a lényeg, hogy az alkotások biztonságban vannak. Köszönet érte mindenkinek, aki erejét, szabadidejét, pénzét nem kímélve részt vett benne.

Mert a biztonságba helyezés bizony pénzbe is került. Sokba! Pusztán a csomagolóanyag és a fuvarozás is jól megterheli a KMI idei költségvetését. De a képek értéke újra csöndben növekedhet...