Ismét reneszánszát éli a méhészkedés

Ismét reneszánszát éli a méhészkedés, sokan könnyű pénzkereseti tevékenységnek gondolják. Papp László mutatja be, hogy nem is olyan könnyű... Nagykarácsonyon él, a Dunaújváros és Vidéke Méhészklub elnöke, ezen kívül méhegészségügyi felelős.

- Aki ezt választja, annak minden napját kitölti a méhekkel való foglalatoskodás. Minél több családja van, annál több időt kell rájuk áldozni, mint az emberi társadalomban. A rovarokra hatással van az időjárás is, figyelem a családot, a fiasítást, az élelemellátottságot. A méh teszi a dolgát, tőlünk függ, hogy a beavatkozásunk jó, vagy rossz irányba befolyásolja a munkájukat. Lusta méhecske nincs, a méhésznek kell segíteni, észrevenni a családokban lévő problémákat mondja a szakember.

Papp László szerint a mezőgazdaságban használt neonikotinoid hihetetlen szintű mérgezést okozott: méhecske bevitte és apránként kumulálódik a szervezetében, nem talált haza, egyre több dolgozó így kint maradt, felbomlott a család egyensúlya.

- Régen voltak erdők, mezők, árokpartok, vasútoldalak, millió fajta virág virágzott. Legeltetés volt, az állatok nem taroltak le mindent. Most a területeket vagy nyírják, vagy gyomirtózzák. A legelőket gyakrabban vágják. A méheknek maradnak a kora tavaszi növények, virágok, repce, akác, napraforgó, kevés legelőjük marad. Egysíkú lett táplálkozásuk, ez látszik a vitalitásukon. A szakma nehezebbé vált panaszolja a nagykarácsonyi méhész. Majd folytatja: Hatvan családos konténerből nekem három van van itt a falu szélén. Nagyon vigyázunk, hogy ne zavarjunk másokat. A méhmozgást úgy irányítjuk a szomszédok miatt, hogy fej fölött repüljenek a dolgozók. Szőlő és mogyoró sövénnyel, más magasabbra hagyott növénnyel oldottuk meg a terelést. A méhek egy légi folyosón közlekednek, amit kialakítunk nekik.

A Papp házaspár szakmai programokkal tölti a pihenőidőt is. Novembertől március végéig Dunaújvárosban előadásokat szerveznek. A Duna vonaláról és az országból több helyről várnak méhészek az MMK-ba két hetente. Szakmai kirándulásokat szerveznek, bemutató méhészeteket látogatnak. Évente minimum egyszer családi találkozó van Nagykarácsonyon, az idén augusztus elején közel százan voltak. Nekünk ez a pihenés, mert a méhész közösségi ember mondja Papp László, aki nejével, Valival együtt millió módon segíti a méhészeket. Naponta többször csörög a telefonjuk. A méhcsaládokhoz hasonlóan próbálják ők is összefogással segíteni, továbbadni ezt a szép, de nehéz életformát.

Hazafelé menet Laci kedvenc mondása itt cseng a fülemben: Az Istennek sok csodája van, egyik ilyen a méhecske, mi pedig szerencsések vagyunk, hogy velük foglalatoskodhatunk az emberek hasznára, a magunk örömére.