Hírek

2016.03.11. 16:13

A hét minden napján más-más templomban gyűlnek össze a hívek

Dunaújváros - Imahét a Krisztus-hívők egységéért: ezzel a címmel rendeztek ökumenikus (azaz: általános, egyetemes) imahetet a dunaújvárosi keresztény, történelmi egyházak január 17. és 24. között. A hagyomány még 1740-ben kezdődött Skóciában, egy pünkösdista mozgalom révén. Idén a lett egyház javasolta a világ keresztényei számára az imahét napi témáit.

Pekarek János

A kezdeményezés már városunkban is hagyomány: sok éve kezdődött, s minden esztendő elején megrendezik. A szokások szerint ilyenkor a hét minden napján más-más templomban gyűlnek össze a hívek. Ebben az évben a római és a görög katolikusok, a reformátusok, az evangélikusok és a baptisták imádkoztak közösen az egyház és a kereszténység egységéért.

Böttger Antal, dunaújvárosi református lelkész szerint ezen a héten is ki-ki a saját gyülekezetében keresi a lelki feltöltődést, Isten dicsőségét, s jelzik a maguknak és a világnak, hogy egy Megváltó van! Stermeczki András evangélikus lelkész ehhez hozzáfűzte: sajátosságainkat, különbözőségeinket számon tartjuk - de nem ezt hangsúlyozzuk, hanem azt, ami összeköti a keresztényeket. A különböző felekezetek templomaiban a vendéglátó lelkész vezeti a liturgiát, és egy vendég igehirdető prédikál. Ezáltal minden egyház hívei gazdagodnak, megismerik a szertartásokat, és a tapasztalatok szerint a hívek már várják is ezeket az alkalmakat: ilyenkor a szokottnál is többen mennek el egy-egy imaheti szertartásra.

Böttger Antal megjegyezte: az imahét záró alkalma egyben agapé: szeretetvendégség is. Szendvicsek, sütemények, üdítők mellett ilyenkor alkalom nyílik az oly sokszor hiányzó, hosszabb, kötetlen, személyes beszélgetésekre, ismerkedésre, s az agapéból mindig jut még a hajléktalanoknak is!

Baltási Nándor római katolikus plébános azt tartja az ökumenikus imahét jelentőségének, hogy ez alkalommal hasonló meggyőződésű emberek találkoznak. - Én igazából mélyen, hosszan, gyümölcsözően csak olyanokkal tudok beszélgetni, akikkel közösek az elvi alapjaink, az erkölcsi alapértékeink! A krisztusi tanítások értékalapja nagyon erős határvonalat jelent, a keresztény értékek elfogadása a legfontosabb!

A plébános úr, akit nemrégiben helyeztek Dunaújvárosba Pusztaszabolcsról, elmondta, hogy régóta ismeri Böttger Antalt és Stermeczki Andrást, hiszen ők is szórványlelkészek, azaz sok településen dolgoznak, eskettek már Pusztaszabolcson is, felkeresték egymást jártukban-keltükben. A görög katolikusokhoz pedig, ha lehet, még szorosabb kapcsolat fűzi: hiszen ez a két egyház tulajdonképpen egy és ugyanaz, csak az egyik görög, a másik pedig latin rítusú!

Nagy képünkön a keresztény egyházak helybéli papjai a gyűjtött összeg átadásakor a könyvtárban (balról): Kovács István, Baltási Nándor, Stermeczki András és Böttger Antal

Kovács István, a városi görög katolikus egyházközség parókusa több jelentőségét is látja az ökumenikus imahétnek: úgy véli, hogy Magyarországon a keresztény kultúra majdnem hanyatlóban van. Ezért fontos, hogy ezek az egyházak és hívők megmutatják: nem egymás ellen vannak, nem széttagozódnak, hanem együtt imádkoznak. Úgymond nem elég kulturális kereszténynek lenni, hanem képesnek kell lenni együtt imádkozni, fenntartani a hitet, amit Jézus is hangsúlyoz: összetart a szeretet! - Szeresd ellenségedet - idézi a görög katolikus parókus a Szentírást. - Ma, a migráció, a kereszténység elleni erőszak idején itt ki kell mondani, hogy ez lehetséges! Hiszen a Bibliában is benne van: bocsáss meg nékik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek , mondta Szent István vértanú, miközben megkövezték... Isten nem kívánságokat teljesít, hanem ígéreteket a Bibliából! - jegyezte meg Kovács István.

Az imahét szép hagyományai közé tartozik a gyűjtés sokféle célra. Dunaújvárosban az idei ökumenikus imahéten a városi könyvtár javára rendeztek gyűjtést, aminek eredményeképpen százezres nagyságrendben jött össze pénz.

Érdemes megtudni, miért épp a könyvtár javára gyűjtöttek a keresztény gyülekezetek. Stermeczki András azt mondta: korábban már sokféle célra gyűjtöttek, a kórház javára többször is. Most úgy látták: mivel a könyvtárban sok vallási témájú előadás is van, s információik szerint nincs megfelelő multimédiás felszerelésük, (Kovács István ezt úgy fogalmazta meg: elhalálozott az írásvetítő) ennek pótlásához, és a vallásos irodalom állományának fejlesztéséhez kívántak hozzájárulni. Böttger Antal egy bibliai idézettel válaszolt: Munkálkodjatok annak a városnak a jólétén, ahol éltek, mert a város jóléte a ti jólétetek is! Ez az összeg is itt marad a városban, a köz javára, mindenki javára, hívő és nem hívő egyaránt hasznát látja, tette hozzá a református lelkész.

Baltási Nándor a könyvet, sőt: A Könyvet óriási fontosságú kérdésnek tartja. Az elektronikus írásbeliség korában nem lehet eleget hangsúlyozni a könyv érzelmi értékét, jelentette ki. Könyvek között nőttünk fel, legalábbis jó esetben, mondja: ő már néhány mondatos beszélgetés után jó közelítéssel meg tudja becsülni, hogy beszélgetőtársa szüleinek polcán hány és milyen könyv lehetett... Ma szinte nincs könyv az otthonokban, s ez szociális, sőt: szocializációs, vagyis társadalmi beilleszkedési kérdés. - A könyvtárat még mindig alapvetőnek tartom! - hangsúlyozta a plébános, s mintegy az elmondottak illusztrációjaként mutat egy kecskebőrbe kötött, 1602-ből származó Bibliát...

Kovács Istvánnal a szerkesztőségben beszélgettünk, s már belépésekor megakadt a szeme néhány hatalmas, vaskos köteten, amelyek fóliánsokként terpeszkedtek a polcokon. Nem látszott csalódottnak, amikor kiderült, hogy azok csak az újság bekötött évfolyamai...

Szerinte a könyv titkának köszönheti az emberiség, hogy képes értelmesen megszólalni: szókincsünk is a könyvekből táplálkozik. Ezen kívül a mai, számítógépes világban a könyvvel mindenki sokkal többet ér el, mintha monitort olvasna. A könyv szaga: szerelem! A könyvben benne van a történelem minden egyes lapja! - vallja a görög katolikus lelkész.

Tóth Éva, a dunaújvárosi József Attila Könyvtár igazgatója érdeklődésünkre megerősítette, hogy az ökumenikus imahéten összegyűlt összegből néhány technikai berendezés pótlása mellett elsősorban a vallásos irodalomból álló állományukat fejlesztenék, ezen belül a hittanoktatást segítő köteteket gyarapítanák.

Hiszen a könyvek lelki-szellemi táplálékot jelentenek az embereknek. Az imahetet nagyszerű összefogásnak tartja, még a gyűjtés nélkül is: szerinte minden felekezet templomba járói példát adtak ezzel a városnak!

Bármilyen távol állok az egyházaktól, régóta ismert papjaikat tisztelem - és talán engem lep meg jobban, hogy milyen remekül el tudunk beszélgetni, még vallási kérdésekről is. Hát még a könyvekről! Biztosan túlzás, amit most írok, de mindenképpen van igazság, sok: amíg akár egyetlenegy olyan ember él a Földön, aki annyira szereti a könyveket, mint e beszélgetőtársaim, addig jó!






Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!