Földcsuszamlás Dunaújvárosban: több mint egy kilométeren pusztított

Már a város és a vasmű építésének kezdeti szakaszában is jelentkeztek a mozgások. A Szalki-szigettel szembeni partszakaszon 1950-51-ben következtek be nagyobb csuszamlások, és a megcsúszott partszakaszon a Duna medrében kitüremlés keletkezett. A mozgásokat a kikötő kotrásával hozták kapcsolatba, mert azt megelőzően is folytak medermélyítő és mederszélesítő munkálatok. 

Ezt követően nem volt nagyobb jelentőségű csuszamlás, de ahol a partszélen vagy annak közelében dolgoztak, még a legkörültekintőbb óvórendszabályok betartása mellett is lassú mozgások nyomait lehetett megfigyelni. Többek között útleszakadások, útlesüllyedések és épületkárosodások fordultak elő. Az ismételt helyi mozgások miatt 1951-52-ben átfogó védőintézkedések megtételére előírások készültek, de ezek időközben feledésbe merültek. 

A Dunaújvárosi Tanács az 1963-ban bekövetkezett újabb mozgások miatt szakértő bizottságot hívott életre. E bizottság 1963 végén közölte jelentésében, hogy a radari barakktábor épületeinek környékén már 1960 óta partmozgások észlelhetők.

A barakkok alatt 1963-ban nagyobb méretű leszakadások történtek, a vasmű I. számú vízműve tolózárházánál is elmozdulások jelentkeztek.

A löszparton lévő ingatlanok, épületek veszélyben voltak

Partfal mozgása gyakran okozott jelentős károkat

A löszös magasparton veszélyes, szinte függőleges falakkalszegélyezett szirtet alakított ki a természet

Ilyen előzmények és előjelek után következett be 1964. február 29-én Dunaújváros történetének legnagyobb méretű csuszamlása. A mérések szerint 1300 méter hosszú partszakaszon, 20-25 méter szélességben, körülbelül 10 millió köbméter anyag mozdult meg és csúszott a Duna felé. A mozgás viszonylag gyorsan ment végbe. A leszakadt partfal előtti mederfenék 3-4 méterrel emelkedett a középvízi szint fölé. Szigetek illetve szigetsorok keletkeztek. A magaspart szeletekben lépcsősen leszakadt, s a területen lévő kisebb épületek a mélybe zuhantak. A véletlen szerencse folytán emberéletben nem esett kár, de mivel a Vasmű vízellátása átmenetileg megszűnt, a termelésben zavarok keletkeztek. A csuszamlással kapcsolatban keletkezett anyagi kár is jelentős volt.

Duna-parti panoráma. Felvételen jól látható a város alatti partfal lépcsőzetes kialakítása

A szemtanúk elbeszélése szerint a csuszamlást megelőző este már voltak előmozgások. A legerősebb mozgás reggel 5-7 óra között zajlott, viszonylag gyorsan, de nem katasztrofális hirtelenséggel történt, ami megakadályozta volna a házakból való kimenekülést. Elbeszélés szerint, a csuszamlás a partélnél különböző időkben, több szakaszban, szeletesen történt. Egy-egy ilyen szelet 4-5 méter szélességű volt.

A terasz partfal építése a Duna-parton, a város alatt

A radari csuszamlás után a mozgások még tovább folytatódtak. A horgásztanyai csuszamlás 1965 áprilisában történt, 300 méter hosszú partszakasz csúszott meg. Júniusban, közvetlenül a dunai nagy árvíz után csúszott meg a városi partszakasztól délre lévő szeméttelepi magaspart. A városi partszakaszon bekövetkezett egymás utáni gyors mozgások miatt elhatározták a partszakasz teljes rendezését, amelynek irányítására kormánybizottságot hoztak létre.

A Mélyépterv a partbiztosítási munkálatok terveit három fő csoportban dolgozta ki: 

1. A mederrendezés és folyamszabályozás

2. A magaspart és a Duna-part rendezése

3. A felszíni és a felszín alatti vízrendezés

(Forrás: Dunaújváros földrajza, Akadémiai Kiadó, Bp. 1979)

A teraszos kialakítást mostanra rézsű váltotta fel, a régi lépcsők viszont ugyanazok maradtak


Lépcsőzetes, teraszos megoldás „Sok vizsgálódás, tanulmány és vita után megszületett a terv, melynek költségvetése közel 600 millió forintot tett ki. A kormány elfogadta a tervet, melyet a DUNABER valósított meg. Így még 1964-ben elkezdődött a partfal megerősítésének munkája, és 1968-ban fejeződött be. A Duna-part kazettás kiképzést kapott, a partfalat a város alatt lépcsőzetes, teraszos megoldással képezték ki és füvesítették, valamint növényekkel ültették be” - emlékezett Tapolczai Jenő tanácselnök.

Nyugat felé tolódunk

Dunaújváros környékére vonatkozó történelmi és régészeti adatok is jelentékeny partmozgásokról tanúskodnak. Kimutatták, hogy a magaspart peremén feltárt római kori Castrumnak csak körülbelül a fele maradt meg, a másik része a partmozgások áldozatául esett. Ugyanez vonatkozik az avar kori település maradványaira is. Régi dunai térképek segítségével valószínűsítették, hogy a magaspart perem évszázadonként 3-5 métert tolódik nyugat felé.

Nem stabil partszakasz

A dunapenteleiek számosrégi partmozgásra emlékezneka második világháborúalatt és után. Különösen nagy méretű csuszamlások voltak 1943-44-ben, amikor a partmentén a Duna medrében kis szigetek keletkeztek. A visszaemlékezések szerint az 1947-48-as partmozgásokkor szakadt le a Castrum területének egy része. Az adatokból kitűnt, hogy a Vasmű és a város megépítése előtt sem volt stabil a dunaújvárosi partszakasz.