A Münnich (most Széchenyi) ötven évvel ezelőtt végzett diákjai találkoztak

A Münnich (most Széchenyi) ötven évvel ezelőtt végzett diákjai találkoztak szombaton délután. Egykor sem voltak azok a csendben, háttérben meghúzódók (ahogyan azt a történeteikből napnál is világosabbá vált), és most sem voltak szokványosak. A gimnázium kapuját maga az igazgató, Müllerné Ódor Marianna nyitotta ki előttük, hogy egy rövid időre visszatérjenek egykori tanulmányaik (és csínytevéseik) színhelyére. Felidézték például, hogy a gimnázium alagsorában kialakítottak maguknak egy titkos klubot - használaton kívüli szekrényekkel barikádozták el, úgy, hogy az egyik szekrényen keresztül lehetett bejutni, annak ajtaja nyitotta a helyiséget. Ott állandóan szólt a zene, sokat beszélgettek, nagyokat nevettek, még karácsonyfájuk is volt az ünnepek előtt...

Megörökítettük az üdvözlés meghitt pillanatait is balról Gabnai Ferencné, háttérben Igmándi Magdolna, elöl Dankó István

- Lejártunk minden szünetben. Nem is értem, hogyan nem vette észre senki sem a vonulásunkat. Biztos tudtak a tanárok is a klubunk létezéséről, de soha nem leplezték le a titkunkat - mondja dr. Kiss Attiláné Pannika, aki az egyik szervezője volt a találkozónak. A gimis tanteremben felolvasta azoknak az üzeneteit, leveleit, jókívánságait, akik valamilyen okból nem tudtak részt venni a jubileumi rendezvényen, viszont legalább gondolatban szerettek volna az egykori társakkal lenni.

A rövid iskolalátogatás után Virág Endre nosztalgia járatra invitálta a többieket: busszal járták sorra a városnak számukra nevezetes helyeit. Jártak a Duna-parton, mert ötven éve az érettségi bankettjük ott ért véget hajnalban a napfelkeltében nézték az áradó folyót... Máig él a kép mindegyikőjükben. Aztán voltak a szigeten, sok közös élmény helyszínén, majd megnézték az újdonságokat is, például az új belvárost, ahonnan a galambok elrepültek és a Lenin szobor is odébb ballagott...

A gimnáziumban ötven évvel ezelőtt végzett osztály tanulói a jubileumi találkozón. Balról a negyedik dr. Kiss Attiláné Pannika, mellette Szántó Klára

A nagy ráhangólódás után a találkozó közös vacsorája előtt megálltak egy percre, tisztelegtek az elhunyt diákok, tanáraik emléke előtt. Aztán az este hátralévő részében közben már ugyanazzal a hévvel anekdotáztak, tréfálkoztak egymással, mint annak idején. Köszönhetően kicsit az osztályfőnöküknek, Bognár Pálnak, akik szabadon engedte kibontakozni őket. Ettől voltak ők a gimnázium legjobb, legvagányabb osztálya.