A limes ma is összeköt

Nem vettem semmit B. Kiss László A hétvégén egy könyváruházban jártam. Először rácsodálkoztam a rengeteg könyvre, a plafonig érő polcokra, a színes borítókra. Nem csak szakácskönyv vagy a ezoterikus irodalom volt dögivel, de szépirodalom vagy történelmi könyvek is. Egy-egy kurrens szerzőtől rögtön legalább hat-nyolc mű. Később azonban, ahogy a gondolák labirintusában bolyongtam, olyan érzés vett elő, mint ami a szuper- és hipermarketekben szokott eltölteni, ahol hegyekben áll az áru. Vagy akkor, amikor a százhúsz tévécsatorna közt szörfölök, de az istennek sem akad valami kedvemre való. A bőség zavara így nevezik ezt az érzést. A hipermarketből szédülve, mély melankóliába esve szoktam távozni, mire végre sikerül összevadászni azt, ami múlhatatlanul szükséges. A tévét a hiábavalósága fölött érzett keserűségel, bosszankodva kapcsolom ki negyed óra múlva. És úgy távoztam a könyváruházból is, hogy mégsem vettem egyetlen kötetet sem...


- Ez Magyarország legjobban előkészített Világörökség-pályázata!- jelentette ki pénteki előadásán dr. Tóth János Attila régész, a Belügyminisztérium örökségvédelmi főosztályának vezető tanácsosa a római limesek hálózatáról.

A szerző felvétele Tóth János Attila régész, a Belügyminisztérium örökségvédelmi főosztályának vezető tanácsosa nagysikerű előadást tartott Kisapostagon a Duna Település Szövetséget képviselő polgármestereknek

A szakember szerint az országnak is, az önkormányzatoknak is, vállalkozásoknak is megéri ebbe fektetni. 

Dr. Tóth János Attila izgalmas előadást tartott a Duna Település Szövetséget képviselő polgármesterei előtt a kisapostagi Bárka Vendégházban. Még az elkerülhetetlen hazai bürokrácia útvesztőiben is frappánsan kalauzolta a közönséget, amelyet a jelek szerint meggyőzött arról: ezzel a projekttel csak nyerne mindenki. A Duna nyugati oldalán, a teljes magyar szakaszon húzódik végig az ókori Római Birodalom határőr-láncolata, a limes. 

A mintegy 410 kilométeres erőd-, kikötő-, település- és őrtorony-hálózat legnagyobb része jól ismert a régészek előtt. 2008 és 2011 között már komoly lépések történtek az erődrendszer Világörökséggé nyilvánításának előkészítése érdekében a Danube Limes Project révén. (Annakidején lapunk is többször írt erről.) 

Az akkor előkészített anyagok most is érvényesek, kisebb kiegészítésekkel aktualizálhatók, és az ENSZ kulturális szervezetéhez, az UNESCO-hoz benyújthatók, mondta a vezető tanácsos. Ha a korábbi projekt értelmében több európai országon át húzódó, egységes idegenforgalmi rendszert építenénk ki, akkor azzal mintegy kétmillió eurós beruházás részesei lehetnénk. E két dolog pedig, a Világörökség cím és az uniós beruházás olyan idegenforgalmi és kulturális attrakciót jelenthet különösen más elképzelésekkel, így az Európai Duna Stratégiával vagy a Duna Kulturális Folyosóval összekapcsolva ami óriási lehetőségeket jelenthet az egyes településeknek, az egész országnak. 

Jó példák vannak. Nagy-Britanniában az ottani római védvonal, a Hadrianus-fal évente fontmilliókat hoz. Németországban Pohl városkája egy római kori erőd védett leletei mellett építette fel annak pontos mását, kultúrközpontként, pályázati pénzekből: óriási sikerrel. 

Magyarországon előbb országos védettség alá kell helyezni a római emlékeket a Világörökségi pályázathoz. Ez idén megvalósulhat, mondta a főtanácsos. Kevés befektetéssel nagy sikert érhetünk el. Még akkor is, ha a turizmus terhelést is jelent, jegyezte meg Tóth János Attila.