Gál Noémi Andrea: a mozdulatnak lelke van

- Pályakezdő vagyok. Eddig a MU Terminál Kortárs Táncműhelyben táncoltam, de hivatásos szakmai múltam igazán nincs. Workshopokra jártam, a BailArt Táncstúdióban elvégeztem egy egyéves színházi táncos képzést. Ott dőlt el, hogy a tánccal szeretnék foglalkozni főállásban, bár akkor már elkezdtem a Testnevelési Főiskolán a humán kineziológia szakirányt. Levelező tagozatra jártam, így tudtam mellette táncolni. Ez napi szintű kortárstáncot jelent, úgyhogy a népi vonal még mindig egy kicsit távolabb áll tőlem. Bár az itt eltelt két hónap alatt az agyam kissé nyitottabb lett a ritmusok az apróbb, gyors lépések iránt, mert eddig a hosszú, mély, nagy mozdulatok voltak rám jellemzőek.

- Mi volt az, ami miatt táncos lett belőled?

- Nem tudom. Lényegében sodródtam. Testnevelési általánosba jártam, aztán a gimnáziumi évek alatt hetente egyszer mozgásszínházi kurzusra jártam. Éreztem, hogy ez nagyon jó, és egyre többre vágytam, függő lettem. Sodródtam egyik helyről a másikra, épp amit javasoltak. A Közép-Európa Táncszínház nyári programjában három egymást követő nyáron is részt vettem. Javasolták Fejes Ádám MU Terminál programját, ahol másfél évet töltöttem el. Ott hozták ki belőlem a nagyon stabil belső érdeklődést a mozdulatok iránt, amit nem is tudnék magamból eltüntetni.

Gál Noémi Andrea még csak bő két hónapja foglalkozik hivatásszerűen a tánccal. A dunaújvárosi közönség először a PLAY című játszótéri kalandjátékban láthatta először a színpadon táncolni (Fotók: Ady Géza, Ónodi Zoltán)

- Miközben a sodródás jellemezte az életed, mégis elvégezted a főiskolát.

- Azt gondoltam, evidens, hogy legyen egy diplomám. Mozogni, sportolni, futni, mindig is szerettem, ezért jelöltem meg a Testnevelési Főiskolát. Nagyon sok hasznos dolgot tanultam ott. A szakdolgozatomat a pszichológia tanszéken írtam a flow-ról, az áramlatélményről a táncban. A végére rájöttem, hogy csak nagyon ritkán jöhet létre, mert nagyon benne kell legyen az ember testében a mozdulat ahhoz, hogy el tudja engedni teljesen. Izgalmas, ahogy ösztönné lesz egy mozdulat. A szakmában, az előadásokon kötött mozgásvilág van, ami egyfajta tudatosságot kíván tőlem. Ez egy új kihívás, hogy minden időmben ezzel foglalkozhatok, és nagy öröm is egyben. Nagyon élvezetes ez számomra.

- Hogy fogadtak itt?

- Úgy érzem, hogy jól. Én szeretem őket, nagyon élvezem a velük való munkát. Úgy érzem, hogy befogadtak. A Dunaújvárosi Bartók Táncszínház nevet ismertem, és Hámor József egykori mesterem is többször koreografált itt, meg hát a Közép-Európa Táncszínház szülőatyja, Szögi Csaba vezetője is volt korábban. Hámor egyik meghatározója a szakmai hozzáállásomnak. Nála össze tudtam kötni a spiritualitást a tánccal. Hiszen akkor jó egy mozdulat, ha lelke van, ha gondolat van mögötte.

- A negyven éves Gál Noémit hogyan képzeled el?

- Vagy egy színpadon - mert folyamatosan fogom tréningeztetni a testem, amivel a lelkem is sodródik -, vagy humán kineziológusként segítek majd az embereknek.