A pentelei harcok

A magyar hadsereg, parancsnokaik utasítására, (a parancs józannak is mondható) nem tanúsított ellenállást a hatalmas túlerő ellen. A forradalmárok azonban fegyvert fogtak és szembeszálltak a szovjet csapatokkal. (Az is az igazsághoz tartozik, hogy a honvédség tagjai közül sokan álltak a forradalmárok mellé.) A harcok nemcsak Budapesten folytak, hanem több vidéki városban is, köztük Dunapentelén. Bizonyos források szerint Dunapentelén tartottak legtovább a harcok, időnként még december elején is szóltak a fegyverek.

A kilátástalan küzdelem jellemzőjeként álljon itt néhány adat. Kétszázezer szovjet gyalogos, négyezer-hatszáz szovjet tank, több ezer harci jármű, huszonkét hadosztály tartózkodott Magyarországon. Ebből öt volt az, aminek kivonulásáról a Nagy Imre kormány a szovjet vezetéssel megegyezett, tizenhetet pedig a szabadságharc leverésére küldtek az országba.

Négyezer-hatszáz tankkal vonultak fel Magyarországon a szovjet csapatok (Fotó: mult-kor.hu)

Visszatérve a dunapentelei harcokra, álljon itt a Dunapentelei Nemzeti Bizottság Szabad Rádiójának november 4-én 8 óra 30 perckor elhangzott felhívása:

A hitszegő megszállók megtámadták Budapestet és több más vidéki városunkat. Pécsett, Székesfehérváron, Dunaföldváron, Veszprémben áll a harc. A magyar honvédek egyemberként állnak ellent a betolakodóknak, és az utolsó csepp vérükig kitartanak a magyar forradalom szent ügye mellett. Nemzetünk helyzete tragikus, de nem reménytelen. Légvédelmi tüzérségünket minden vonalon bevetették. A harc a betolakodók ellen mindenütt áll. Magyarok, ne hagyjátok, hogy az orosz csapatok drága hazánkban mészároljanak. Vonuljatok fegyverbe és álljatok a haza védelmének szent ügye mellé! Még áll a harc, de győzni kell, mert ezt követeli minden becsületes magyar hazafi! Dunapentele helyőrsége az utolsó emberig kitart. Halál a szovjet megszállókra!

Persze a lelkesítő felhívások vajmi keveset értek a többezres túlerővel szemben. Ahogy lenni szokott, a kicsi nem győzhetett...