A százéves Etelka nénit köszöntötték

Etelka néni 1915. február 22-én született Dunaharasztin. Elmondhatja: még Ferenc József uralkodott, amikor ő világra jött, azóta volt első és második világháború is – szóval hihetetlen hosszú idő az egy évszázad...

– Fájnak a lábaim időnként. Hiába, no, a száz év mégiscsak száz év, kopik az ember, és hamar elfáradok – mondja az ünnepelt, aki gyógyszert nem szed, legfeljebb Kalmopyrint, amikor „halálán van" (ahogyan a lánya fogalmazott a keddi születésnapi köszöntőn).

Molnár Jánosné Etelka néni koccintott a vendégivel. Fotó: A.G.

Etelka néni imádja a családját. Nagyon büszke a lányára, a fiára, az unokáira és a dédunokáira. Mindenki nagyon szereti őt: kedves, mosolygós, beszédes. Senki sem mondaná meg róla, hogy 100 éves.

Etelka néni férje a vasműben dolgozott, és öt év ingázás után, 1957-ben döntött úgy a család, hogy Dunaharasztiból ide költöznek. Az ünnepelt is a vasmű műszergazdálkodásán dolgozott egészen a nyugdíjazásáig.

A házaspárnak két gyermeke született, Judit és János, mindketten a fővárosban élnek a családjukkal, de hétvégenként (ha szükséges gyakrabban is) meglátogatják az édesanyjukat, segítik őt amiben csak tudják. A négy unoka és a hat dédunoka (a hetedik dédi nemsokára megszületik) sok örömet okoz a csodás kort megélt asszonynak, aki máig takarítgat otthon, kivasal, elmosogat és szeret tévézni. Etelka néni örömmel fogadta Gombos István alpolgármester és Tóthné Záhorszky Margit igazgató jókívánságait, kedves szavait. Megtudtuk tőle, hogy a vasmű szakszervezetének tagjai és a szomszédai is köszöntötték a századik születésnapján.