Szűcs Antal Gábor 65 évesen is teli van energiával

- Én nem szeretem az igazán nagy koncerteket. Játszottam már kétszázezer ember előtt a Uriah Heep előzenekaraként a Skorpióval, amikor a legnagyobb sztárok voltak. Azért nem szeretem, mert személytelen. Amikor a közönség tőled húsz méterre kezdődik, akkor kinek játszol? Mindig jobban szerettem a klubkoncerteket. Persze van varázsa az ilyen nagy bulinak, az egy feeling, hogy fölmész, és amikor éppen nem süti ki a szemed a reflektor, akkor ameddig ellátsz, emberek vannak, de sokkal jobb úgy játszani, ha látod a reakciókat.

- Ilyenkor benned megváltozik a muzsika?

- Biztos, hogy megváltozik. Például amit Dagival (Horváth János-szerk.) is játszunk, annak a kilencven százaléka improvizáció. Ha a közönség jó, és veszi a lapot, akkor biztos, hogy jól fogsz játszani. Volt már, hogy valami folytán öt, vagy tíz embernek játszottam. Sokkal jobb buli volt, mint amikor többszázezren voltak, csakazértis.

- Jól érzem, hogy a rockosabb műfaj áll közel hozzád?

- Én mindenféle zenét szeretek, ami jó. Annak idején amikor Al Di Meola, Paco de Lucia, John McLaughlin megcsinálta a triólemezt, nagyon kevesen mertek hozzányúlni, mert ott minden hangot meg kell pengetni. Technikailag sokkal nehezebb, mint az elektromos gitár, ahol mindenféle effektek tudnak segíteni. Skorpió, Hungária, Bikini, mindegyik jó volt, mindegyikben sokáig voltam. Ez annyival nehezebb műfaj, hogy itt nagyon magadra vagy utalva, nincs egy másodperc pihenő sem.

- Ismered azt a kifejezést, hogy megalkuvás?

- Van, amiben igen, van, amiben nem. Abban soha nem volt, hogy a hangszereimre, a berendezéseimre, az elektronikára mindig odafigyeltem. Értek is hozzá. Azokra nem sajnálom a pénzt.

- A Bikiniből hirtelen távoztál.

- Nagyon sokat dolgoztunk, összehoztunk egy baromi jó műsort, és az első igazán nagy koncertünkön nem azt játszottuk. Elkezdtünk Beatricse számokat nyomni, amiket én nem is annyira ismertem. Megkérdeztem a Ferót, hogy ezért próbáltunk? Inkább lettem volna az ötéves gyerekemmel, mert ezt próba nélkül is el tudom játszani. Olyasmit mondott, hogy neked nem az a dolgod, hogy engem felelősségre vonj, hanem hogy lekísérj. Akkor felálltam, és elköszöntem.

- Mindenben ilyen ilyen karakán vagy?

- Általában. Egyáltalán nem kifizetődő, de én mindig a saját életemet éltem. Volt egy ilyen mondás, hogy: Fák oldalán nő a moha, gyárban nem dolgoztam soha. Elektroműszerészként végeztem, dolgoztam is egy fél évet gyárban. Onnan azért jöttem el, mert pofán vertem a főnököt. Azóta zenélek. Autodidakta vagyok, soha nem tanultam a zenét. De soha nem adtam föl. Volt, amikor egy vasat sem kerestünk. Elvagyok így is, úgy is. Nincsenek óriási igényeim. A mai celebek készen kapnak mindent. Nem csinálták végig, amit a mi korosztályunk. A semmiből építettük fel, és nekik is kiköveztük az utat. Népstadion bulit játszottunk a Skorpióval ezerötszáz forintos gázsiért. Kétszáz volt a megállapított ORI gázsi, az ezerötszáz kiemelt volt. Minket jól leraboltak annakidején.

- Úgy tűnik, nem szereted a celebeket.

- A stylistok mindenkit egyformára csinálnak. Elvesztik az egyéniségüket. Ha belegondolsz, régen, egy Táncdalfesztiválon mindenki a saját arcát, a saját stílusát adta. Nekik írtak slágereket, nem mást utánoztak. Ma már egy egyenes hangot nem hallani, mindenki jódlizik. Régen minden zenekart meg tudtál különböztetni. A Kinks nem olyan volt, mint a Rolling Stones. Blackmoort megismerted száz közül. Ma minden egyforma.

- Mi a véleményed a szintetikus hangzásokról?

- A sound kilencven százalékban az ember kezében van. Amikor Tibusznak (Tátrai Tibor-szerk.) Jolana gitárja volt és Vermona erősítője, akkor is ugyanúgy szólta gitár a kezében. Nekem is volt már annyiféle hangszerem , de valahogy mindig ugyanaz a hang jön ki belőle. Az ilyen szintetikus dolgok mind vékonyak . Minél több pedált teszel rá, annál plasztikabb lesz. Annál inkább elveszti a hang az egyéniségét, meg a dinamikáját. Ezek nem jók.

- Írsz még slágereket?

- Írtam. Érdekes, hogy a Dédapám volt a Skorpió egyik legnagyobb slágere, holott semmi köze nem volt az egyéniségéhez. Nem nagyon írok, mert nincs értelme. Tudod mennyi most az Aranylemez? Ezerötszáz darab. A mi időnkben kétszázezer volt. A Skorpióval minden lemezünk Aranylemez volt , a húgomnak is vagy húsz volt. Mi a francnak csinálsz egy lemezt, ha nem tudod eladni, és nagyon sok pénzbe kerül? Megírod az anyagot, feljátszod, összevágod, és utána mit csinálsz vele? Lehúzod a WC-n? A rádiók nem játsszák. Csináltunk egy új Dinamit lemezt, egy újságban jelent meg. Reggel ötkor szállították ki, fél hatkor már fent volt az interneten. Ezek után adj el egy darab CD-t! Egy-egy számot érdemes csinálni, és inkább fel kell tenni az internetre. Töltsék le, hallgassák! Eladni lemezt már nem tudsz. Inkább ebbe a sashalmi latinba írok dallamokat.

- Hogy képzeled el magad tíz év múlva?

- Lehet, hogy másfél méter mélyen. Most a mi korosztályunkon van a sor. Szeretem a zenét. Amíg tudom csinálni, addig megy, amikor már nem, akkor majd otthon kertészkedek, meg horgászom. Nem fogom a világot már megváltani. Szerintem a mi generációnkkal meg fog szűnni valami. Egy mai sztárzenekarba nem kell jó gitáros, nem kell senkinek jónak lenni. A zene már harmadrangú. Marad a klub. Az meg egy szűkebb réteg. Százötven fő már nem is klub, már majdnem koncert. Nem jók a kilátások. Sajnálom a fiatalokat, mert nagyon sok tehetség van. Előbb-utóbb el kell menniük segédmunkásnak, ha enni akarnak.

- Pedig optimistának tűnsz...

- Egyébként optimista vagyok. Volt, amikor egy zenekarból éltem meg. Most nyolcféle formációban kell játszanom, hogy valahogy meglegyek. Az egész életemet végigmuzsikáltam, több slágert írtam, többmillió lemezt adtak el az én nevemmel. A cégek jogutód nélkül megszűntek, nekem elméletileg nincs múltam. A nyugdíjam negyvenháromezer forint. Fiatalabb már nem leszek. Valahogy túl kell élni. A realitáson belül próbálok optimista lenni.

- Dagi szerint elég a partyzenekar, nem lép tovább. Igaza van?

- Ha lehámozol mindent róla, akkor mindenképpen a szórakoztatásról kell szólnia. Ők nagyon jól szórakoztatnak. Azt hogy ők bárhol, és mindenfélté játszanak, és mindent magas színvonalon, borzasztóan becsülöm, mert valahol ez a legnagyobb dolog, a szórakoztatás. Ha sírni akarnak, akkor menjenek máshova!