A Sztálinvárosi Ostor suhintásai

Ifj. Pálfalvi János színész, előadóművész az együttes alapítóinak keresztgyermeke. Hogy mit ért ez alatt, kiderül a következő beszélgetésből.

1960. szeptemberében megalakult a város legfiatalabb együttese, decemberben Budapesten az Országos Kultúr-értekezleten szakmai bemutatót tartottak, amelyen pozitívan értékelték a ténykedésüket, olvasható a Kultúra a Sztálinvárosi Tanács Kulturális Közlönye 1961. márciusi számában.

- A Bartók Béla Művelődési Ház 1953. december 31-én kezdte meg a működését. Néhányan az itt élők közül 1960-ban úgy gondolták, létrehoznak egy amatőr színjátszó együttest. Talán még, akik emlékeznek az alapító Ősz Ferencre, Plesz Józsefre, Nagy Imrére, Györgyi Irénre, Koós Sándorra és Kirschner Péterre, hozzájuk többen csatlakoztak, így huszonketten megalakították az Ostor együttest. Amikor kérdezték Ősz Ferit, mi a céljuk, azt felelte: a társadalom torz jelenségeinek ostorozása. Molnár Gál Péter kritikus még színésznő feleségét is elhozta a sztálinvárosi előadásokra...

1961. február 2-án mutatták be a Bartókban a Kultúrbonyodalom című szatirikus műsorukat. A plakáton az áll, hogy írta és rendezte: Ősz Ferenc, a díszletet kente: Horváth László, fényt csinált: Máday Miklós, zenét előidézte: Vincze-Hajós duó. A szereposztás: Plesz József, Cserkuti Pál, Nagy Imre, Virág Katalin, Horváth László, Zámbó Enikő, Stanga Éva, Koós Sándor, Györgyi Irén, Zrupkó Ernő, Zsikla György. A díszletet tervezte: Pálfalvi János.

- Ez volt az első műsoruk. Molnár Gál Péter írta a Népszabadságban: Az Ostor első ´suhintásai´ a kulturális élet fonákságain csattantak A pártbizottság, felismerve az Ostor munkájának hasznosságát, serénykedésüket határozottan támogatta.

1961. november 24. a Házimuri bemutatója a Művelődési Házban. Írta Ősz Ferenc, rendezte Mezei Éva.

- Nem minden darabot rendezett Ősz Ferenc, több helyről jártak ide rendezni, például Budapestről.

1964. január 17-én léptek a közönség elé az Elvonókúra című darabbal. Így írt róla a kritika: Az Ostor együttes műfaja a szatíra, mégpedig a politikai szatíra. A produkció sikerét mindig a szatíra színvonala határozza meg. Az előadás jelenetekből állt, amelyeket jól kötött össze Ősz Ferenc konferansz-sorozata.

1964 második felétől a Bartók Béla Művelődési Házhoz tartozott, mondván, a gazdának nemcsak anyagilag, de erkölcsileg is felelnie kell. Korábban a Vasmű KISZ Bizottság Ifjúsági Színpadának együttese volt.

1965. márciusi plakát Dunaújváros kulturális programjaival, amelyről kibetűzhető, hogy a Bartók Béla Művelődési Házban március 19.-én este nyolc órakor kezdődik az Ostor együttes jubileumi műsora Csudaújváros címmel. A városi hírlap előzetesében ez áll: A kétrészes jubileumi műsor a szatíra görbe tükrében mutatja be a nézőknek a város eddigi múltját. Ősz Ferenc Csudaújvárosát Somlai Pál rendezte, a műsort a Fekete-fehér és a Mokka együttes táncszámai és zenei betétjei színesítik. A táncegyüttes koreográfiáját Wünsch László írta.

- Édesapámról (Pálfalvi János grafikusművész - a szerk.) sokáig úgy gondoltam, hogy tagja volt az együttesnek, de tévedtem. Elmondta, hogy afféle mindenes volt, ha kellett, Ősz Ferenc helyett is beugrott, s nem egyszer plakátot, díszletet tervezett. Ők olyanok voltak, mint egy nagycsalád, gyakorta összejöttek nálunk, s ott állt össze a műsoruk zsíros kenyér majszolása közben. Gyakorlatilag az együttes valamennyi tagja a keresztapám . Tapolczai Jenő tanácselnök tartotta a névadómat, amiről nem hiányozhattak az Ostor tagjai sem.

1965-ből valók az utolsó híradások...

- A dokumentumok alapján feltételezhető, hogy 1965. október 23-án az Elvonókúra lehetett az utolsó tájelő-adásuk, de a darab 1964-ből való. Valószínűleg Ősz Ferenc elköltözésével szűnt meg az együttes.

S hogy mit hagyott maga után az Ostor?

- Számomra meghatározó volt a jelenlétük, mert köztük nőttem fel. Némi kihagyás után létrejött a Bemutató Színpad, először a városi tanács C szárnyában, később a Bartókban kapott helyet. A Dunai Vasmű Klubban is működött egy társulat, Kemény Dezsővel, Aczél Gáborral, Apuval, Plesz Józseffel, a zeneiskola tanáraival. Emlékszem, kitűnőek voltak. Egy idő után az Iskolaszínház is beindult. Egy évig voltam a Pont együttes tagja, képezték a színészeiket, tréningeket tartottak, komolyan vették a színészi munkát, elindított engem is a színészi pályán. Ebben a városban több ponton zajlott színházi élet, nem egy társulat vitte a prímet, aki mindegyiket követte, annak bőven lehetett élményben része. Az Ostor együttes által megkezdett alkotótevékenység méltó elődje az utána következő és a mai dunaújvárosi színházi életnek.

Herbst Ferenc, későbbi nevén Ősz Ferenc 1930. november 10.-én Budapesten született. Többek között dolgozott Egerben, a Sztálinvárosi/Dunaújvárosi Hírlapnál, a Pest Megyei Hírlapnál, a Ludas Matyi szerkesztőségénél, végül a Magyar Rádiónál és Televíziónál. Az újságíró, humorista, konferanszié fiatalon, súlyos betegség után halt meg 1975. február 5-én. A Dunaújvárosi Hírlap 1975. február 7-i számában így írt róla Miskolczi Miklós főszerkesztő: iszonyúan tehetséges volt. Tehetséges és kíméletlen, amint a nagy tálentumok általában. Kíméletlen volt önmagához is, ez jogosította fel, hogy másokat is pellengérre állítson, hogy másokkal is őszinte legyen.