Miben változott az ünnep? - Pentelei szüreti hagyományok régen és most

A hagyományoknak minden nép életében fontos nemzetmegtartó szerepe van. Kialakulásuk az emberi élet nagy fordulóihoz - születés, házasság, halál - és a megélhetéshez, gazdálkodáshoz - tavaszi csordakihajtás, vetés, aratás megkezdése, befejezése, új hajó vízrebocsátása - kapcsolódott. Ezt az ünnepet szüretkor tartják. 1870-től konkrét adatok utalnak különböző hagyományőrző rendezvényekre, köztük szüreti mulatságra is.

- A fiatalokat mindig könnyű volt táncra, bálra rábeszélni. A hagyományok (és a település nagysága) miatt Pentelén több szüreti mulatságot tartottak, külön a földműveseknek, és külön az iparosoknak. Nem azért, mert nem szerették egymást, hanem mert a baráti körök is a népgazdasági ágazatok mentén alakultak ki. Persze más csoportoknak, baráti társaságoknak is szabad volt a pálya - tudtuk meg Szabó Tamástól, a Pentele Sprt, Kultúr és Hagyományőrző Egyesület elnökétől. Elmondta továbbá:

A hagyományok szerint minden szüreti bál felvonulással kezdődött, amely a régi rakpartról (ma Horgásztanya, Horgászbüfé) indult, végighaladt a főbb utcákon, és a Jantsky-kocsmánál volt a végállomás. Minden menetnek elengedhetetlen kelléke volt két hintó, egyiken az öregbíró, másikon a kisbíró pár ült. Az öregbíró feladata volt rendet tartani, megállásra, indulásra vezényelni, az esetlegesen kapatos legények között igazságot tenni. A kisbíró minden megálláskor verte a dobot, ezután invitálta a község népét a bálba. A kocsik mögött lovagoltak a csikóslegények. Karikás ostoraikkal (lószőr sudár volt a végén, nem ám rafia!) nagyokat durrogtattak, kongattak.

A pentelei Major Rozi és Tonka Ferenc az 1927-es  felvonuláson

Sokan már hónapokkal előbb tervezgették, hogy melyik lovon fognak lovagolni, milyen szerszámot fognak rá föltenni, hogyan díszítik a lovat és a szerszámot. Tulajdonképpen ez is egyfajta mustra volt, ilyenkor is szövődhettek és szövődtek is szerelmek.

A lányok úgynevezett magyar ruhába öltöztek. Ez nem volt annyira cifra, mint amiket manapság látni a néptáncosokon, de a jellege magyar volt. A fiúk bő gatyában, bornyúszájú ingben, mellényben, sarkantyús csizmában és árvalányhajas kalapban lovagoltak. A lovat nem nyeregben ülték meg, hanem kisponyván . Nyakukba Petőfi nyakkendőt kötöttek, olyan rojtos végűt. A csőszlányok és csőszlegények a kocsikon helyezkedtek el, gyakran vendégoldalas szekéren, egyik lábukkal a vendégoldalon, másikkal a szekéroldalon. Az egyik visszaemlékező szerint lovak húzták a kocsikat, a másik szerint négy ökör. Az egyik kocsin foglaltak helyet a zenészek, akik folyamatosan játszottak, a legények és lányok énekeltek, ezzel is kedvet teremtve a nézőknek a bálhoz.

A pentelei hagyományőrzők felelevenítették az egykori szokásokat a tavalyi rendezvényen is

A menet fontos szereplői voltak a kanalas tótok , akik utcaszerte szaladgáltak a menet körül, árulva fűz- vagy nyárfából faragott portékáikat. Orcájukat pirosra mázolták, és feltűnő ruhába öltöztek. Az eladott kanalak ára a bál bevételét növelte. Leghátul haladt a cigányok kordéja, sokszoknyás, tarkaruhás cigányasszonyokkal (gyakran tréfás kedvű legények öltöztek be), akik kártyát vetettek, tenyérből jósoltak, rontást oldottak vagy éppen kötöttek.

A cigányokhoz tartozott sok purdé, minél rongyosabb, minél koszosabb, annál jobb. Volt, hogy kormot vittek magukkal, és az óvatlan bámészkodókat összekormozták. Olyan is történt, hogy az egyik kocsin lévő csapra vert hordóból itatták a táncosokat, illetve a mulatság leendő vendégeit.

A kocsmánál megállt a menet, a lovakat hazavitték, a lányok, legények megvacsoráztak, a zenészek a helyükre pakoltak. A lányos háznál szívesen látták vendégül a lány kísérőjét is, aki legtöbbször nem véletlenül került a lány mellé. A vendéglőt addigra feldíszítették, a falakon, mennyezeten színes szalagok, virágok, zöld ágak ékeskedtek. A teraszon a dekorációt szőlőfürtök is gazdagították. Mulatság közben a vendégek próbáltak a szőlőből lopni, a csőszlegények és lányok pedig igyekeztek a tettest elcsípni. Az elfogott tettest az öregbíró pénzbírságra ítélte. Persze mindezt játékosan tette, s az így beszedett pénzt a bál hasznával együtt valamilyen jótékony célra fordították. A mulatság közben különféle beszédeket, tréfás köszöntőket is mondtak.

Köszöntötték a szőlőtermelésben közvetve résztvevő iparosokat is, kádárokat, kovácsokat. A kocsmai mulatság az egyébként szokásos forgatókönyv szerint zajlott: lassú tánccal kezdtek, majd a zene egyre gyorsabbá vált, végül következett a fergeteges finálé. A táncok szünetében hallgató nótákat énekeltek, utána kezdődött az egész elölről.

A résztvevők mulatnak, táncolnak a főtéren egy korábbi szüreten Fotó: Ady Géza

Ez az ünnep a II. világháború alatt és után egy ideig elmaradt. A község szőlőskertjeinek nagy része odaveszett, és az emberek, lovak is megfogyatkoztak. Tartottak néha szüreti bált a községben, és néha egyes iparvállalatok is megszervezték ezt a mulatságot.

1971-ben a tsz KISZ szervezete rendezett egy nagyszerű szüreti bált, amikor híre ment, rengeteg segítő jelentkezett. Nyergeket hoztak, ruhákat adtak kölcsön. Próbáld meg arany fijam, szegény uramé vót, ippeg ilyen formája vót neki is, biztos jó lesz rád - ilyen és hasonló jótanácsokat adtak, tömegesen akadtak jelentkezők, még tánctanár is került. Egyedül a tsz igáslovai emlegették utána szörnyülködve a megpróbáltatásokat, no meg a brigádvezetőjük, Naszvadi Józsi bácsi (Naci papa), aki szerint: inkább a konyhakést vágtátok volna a hátamba, mint ezeken a szegény párákon nyargalászni .

- Az utóbbi évtizedekben lelkes pentelei hagyományőrzők újra életre keltették ezt a szép szokást. Cs. Farkas Lajos és neje, Horváth Lászlóné, C. Tóth József és neje kezdték, napjainkban pedig Bájics Gyuri, valamint a Matlag, Veszprémi és Nyuli házaspár vállalja magára a szervezés teendőit. Segítségükre sietett a városból több civil szervezet, akikben élnek még a szép emlékek, így e szép hagyomány feledésbe merülése miatt még nem kell a vészharangokat megkongatni - zárta szüretidéző gondolatait Szabó Tamás.