A megye legidősebb emberét, a 108 éves Nagy Józsefnét köszöntötték

Józsa nénit fia, Nagy Ferenc gondozza odahaza, akivel rendszeresen elénekli kedvenc nótáit is (Fotó: Ady Géza)

Nem szokványos ünnepségre voltunk hivatalosak kedden, amikor Gombos István humán ügyekért felelős alpolgármester a város nevében is köszöntötte Nagy Józsefnét, Józsa nénit, aki hétfőn töltötte be 108. évét. A látogatókat egy nótás kedvű és vidám asszony fogadta, akit fia, Nagy Ferenc gondoz és ápol odaadóan. Józsa nénit körülvéve az ember csak szájtátva, s egyfajta megilletődött csendben hallgatta azokat a dolgokat, amikről javarészt csak a történelemkönyvekben olvashatott. A történeteket pedig csak sorolta az ünnepelt, közben többször is dalra fakadt.

Józsa néni fia, Ferenc rögtön egy mellbevágó dátummal szolgált: hétfőn volt 84 éve, hogy édesanyja kezét Óbudán megkérte a férje, aki az ottani dalkörnek volt tagja. S erre az ünnepelt már bele is kezdett abba a nótába, amivel 1930-ban is kedveskedett neki jövendőbelije. Majd a sváb családból származó asszony azt a dalt kezdte el németül énekelni, amit a papa szokott, amikor egy kicsit spicces volt...

– Tizenöt éves koromban kezdtem el dolgozni varrónőként, a legszebb ingeket én készítettem a katonatiszteknek, én voltam a legfiatalabb. Óbudán van egy vendéglő, még most is megvan, ahol csupa régi bécsi énekeket énekeltek, s mindig tele volt, jöttek egész Budapestről. Azért van a nóta: „Jöjjön Óbudára, jó túrós csuszára, a kerthelyiségben sramli szól...” – zárta ismét nótával gondolatait Józsa néni, aki 1950-ben az első között érkezett Dunaújvárosba.

Nagy Józsefné elmesélte azt is, amikor kislány volt, a fővárosban a Bécsi úton lakott, ahol még nem villamos, hanem lovaskocsi járt. S Óbuda egy része kert volt, sok körtefával. De Józsa néni arra is emlékezett, hogy az első villamos rögtön elgázolt egy kislányt.– Még kicsi voltam, amikor Óbudára érkezett a trónörökös hercegnő autóval, ami nagy szó volt, hiszen nem volt annyi belőle, mint manapság. Fátyol volt rajta, nagyon tetszett, ahogy lebegett rajta, amit megkaptam – repített vissza minket a múltba Józsa néni, akit családja mellett a szomszédok is felköszöntöttek, és már alig várja a jó időt, hogy kint sétálhassanak az utcán. Van egy ritmus is, ami szerint reggel nyolctól este nyolcig tölti napjait, nagy szeretet között.

S, hogy mi a hosszú élet titka? A város legidősebb embere semmilyen gyógyszert nem szed, mert mint mondja: a gyógyszer az, ami megbetegít. A tündéri, 108 esztendős ünnepelt pedig mi mással is búcsúzott volna tőlünk, mint azzal: – Nagyon köszönöm a kedvességüket, meg azt is, hogy felkerestek engem. Jöjjenek el jövőre is. Ígérjük, mi ott leszünk!