Mindenki nagy reményeket fűz a Kulcs-Rácalmás irányából építendő csatornarendszerhez

2016. március 18., 06:00 szerző: Pekarek János fotós: Zsedrovits Enikő
hozzászólás
Dunaújváros - Sokat várnak a Kulcs, Rácalmás felől épülő csatornarendszertől a Táborálláson élők, víkendezők.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Kirándulásnak is beillő riportúton jártunk csütörtökön reggel a Táborállásnál. A remek időben közelről is meg tudtuk nézni, mi történt a 2010-ben hirtelen és ijesztő mértékben megroggyant partfallal, hogyan működnek a vízgyűjtő rendszerek, milyen most a helyzet.

Nincsen súlyos aktualitása a dolognak, amennyiben itt nem történt olyasfajta változás mostanában, mint volt március 6-án, múlt vasárnap délelőtt a zsidó temető fölötti partfal-szakaszon, ahol (mint írtuk) három-négy nagyobb, néhány száz kilós, esetleg egy-két tonnás lösztömb gurult le a fal meredekebb részeiről.

De a tegnapi kirándulásunk annyiban mégis összefüggésben van a múltheti történéssel, hogy ez adta az ötletet régi ismerősünknek, Orgovány Zoltánnak: nézzük meg a szomszéd helyet is. Ami ugyancsak Duna-parti löszfal, mégis más, mint a csak pár tucat méterrel odébb, a Harcsa utca torkolatától délre fekvő, a zsidó temető környéki vidék. Ott, ahogyan lapunkban megjelent, a lösztömbök úgynevezett morzsalékos hámlás történt. A Harcsa utcától északra viszont ma is pontosan látható a hat éve megesett nagymértékű suvadás nyoma.

Nos, ahogyan az löszfalaknál megszokott, itt sincs állandóság. Az öt-hat méteres szintkülönbségű lecsúszás valóban drámai nyomokat hagyott. Annyira, hogy ma is egyetemisták, tudósok szemlézik a környéket: bár a Duna vidéke különösen gazdag löszfalakban, ez a geológiai képződmény nagyon egyedi módon viselkedik.

A szerző a Táborállás egyik löszképződményénél: ez a „baba” elvált a faltól, s vagy legurul, vagy tovább szeletelődik majd. Önmagában nem veszélyes, de jelzi a folyamatos változást

Egyik képünkön például e sorok íróját láthatják egy klasszikus „babásodás” mellett. Másutt hámlás látható, de alámosás is előfordul, és valóban szakértőnek kell lenni ahhoz, hogy az ember minden egyes részletet felismerjen.

A lényeg az, hogy folyton változik a fal - szerencsére a vízelvezető rendszerek működnek (bele is tekintettünk az egyik kútba), s ezzel elejét veszik a nagymértékű csúszásoknak. Így láttunk azonban levegőben lévő kerítésszakaszt, víztől kivájt faldarabot, kutatófúrást, amit valamilyen állat kisajátított.

Löszvidéken folyamatos a változás, különösen csapadékos időszakokban, mint a mostani tavasz. Itt egy kisebb omladék

- Nagy feszültségek lehetnek a mélyben... - jegyezte meg kísérőnk, mondván, hogy az a bizonyos hatméteres süllyedés a környéken sehol nem okozott kitüremkedést, további gyűrődést. De ki lát a föld mélyébe? Lehet, hogy egy barlang omlott be. Mindenesetre hetente mérik a talajvíz szintjét a figyelőkutakban, negyedévente GPS-pontok alapján ellenőrzik a vízszintes és függőleges elmozdulásokat, és a lakók megnyugvására nincs szó katasztrófa közeledtéről.

Mindazonáltal a telektulajdonosok nagyobb biztonságban éreznék magukat, különösen a partoldal felső élénél, ahol Orgovány Zoltán háza is áll, ha a felszíni munkálatok is megkezdődnének. Az önkormányzat szerint itt is rézsűzni kellene a partfalat, mint a város más részein - ám ez a lakók számára telkük nagy részének elvesztését jelentené. Erről még nincs egyezség. Ám mindenki nagy reményeket fűz a Kulcs-Rácalmás irányából építendő csatornarendszerhez: az még több vizet elvezet majd innen.



 

Pekarek János

hozzászólás

Facebook

Hozzászólások