Az áradó Duna a szemetünket hozta

Olvasónk saját fényképfelvételét küldte be hozzánk interneten a hétvégén. E kép szerint magasan áll a víz a szabad strand öblében. Fotósunk utánajárt.

Ez nem meglepő az elmúlt hetek bőséges esőzései után, amely esők nem csak környékünket, hanem a nagy folyam vízgyűjtő területének tőlünk feljebb található részeit is a szokásosnál nagyobb mennyiségben érték el.

Magyarul: az lett volna a meglepő, ha nem következett volna be vízszintemelkedés a Dunán. Ám: bekövetkezett (a részletes számadatokat lásd alább), és ez sok olyan következménnyel is járt, aminek nem örülünk.

Igaz ugyan, hogy árvízveszély messze nem fenyegeti árvíztől többnyire (néhány hétvégi házas, alsó Duna-parti terület kivételével) védett városunkat, ám azért találkozhatunk kedvezőtlen jelenségekkel.

Elsősorban szeméttel. A felsőbb szakaszokon partközelben felhalmozódott hulladékot szükségképpen hátára vette a folyam az áradáskor, és magával hozta az alsóbb szakaszokra, így hozzánk is.

Mindennek következményét bármely sétáló láthatja, például a szabad strand partvidékén, ahol no, de a kép magáért beszél.

A hattyúkat sem az ár, sem a szemét nem zavarta a szabad strandnál hétfő délután. Mindkettőből akadt valamennyi

Mint minden áradáskor, a partmenti föveny bizony hasonló megpróbáltatásoknak van kitéve. A szemetet persze az ár levonulásával, ahogyan eddig is, ezután is viszonylag könnyű összegyűjteni: reméljük, most is így lesz. Ez azonban még nem nyugtatja meg a szemlélőt.

Aki először is azzal a roppant nyugtalanító gondolattal kénytelen szembesülni, hogy mi mindent képes eldobálni az ember (aki, úgymond, egy civilizált, azaz polgárosult lény...) a nagy folyam partján.

Tartózkodunk a felsorolástól. Az is untig elég, amit látunk. S még nyugtalanítóbb, hogy a tőlünk délre eső partszakaszokon, a déli határon innen vagy túl, aligha lehet másmilyen az áradás által összehordott partmenti hulladék összetétele. Az pedig tőlünk van...

Mármost az egyetlen szívderítő dolog az ügyben (ha van ilyen egyáltalán) az az, hogy túl vagyunk a mérsékeltnek nevezhető áradás csúcspontján. Azaz: kezdődhet a takarítás, a szemét összegyűjtése.

A hydroinfo grafikonja szerint ugyanis október 25-én tetőzött a Duna magyarországi felső szakaszán, Nagybajcsnál, 550 centiméteren, éppen túl a II. fokú, azaz közepesen veszélyes szintet jelző 540 centiméteren. Ez a szint Dunaújvárosnál október 27-én, hétfőn reggel 399 centimétert jelentett a vízmércénél. Ettől kezdve csak apadni fog a vízszint, napról napra: október 31-re, azaz pénteken reggelre egészen 217 centiméterig az előrejelzések szerint. A grafikon azt mutatja, hogy egy nappal később már csak 150 centiméternyi vizet mutat majd városunknál a hivatalos vízmérce. Az ár távozik. És a szemét?

Kritizálhatjuk természetesen a partok mentén működő köztisztasági és egyéb szolgáltató, közmunkát szervező intézményeket. Akár joggal is. De csak azután, hogy számba vesszük és megfontoljuk, hogy az eltakarítandó szemeteket kik szórták el a Duna partjain?

Ki más, mint mi magunk, enkezünkkel...

Ha ezt megfontoltuk, akkor akár le is ballaghatunk a vízpartra, hogy összeszedjük az általunk elszórt flakonokat és egyéb, úszó hulladékokat. Nem pont a sajátunkat, hiszen azok majd csak lejjebb bukkannak fel.

De valljuk be: mi is vétkesek vagyunk.