2015.10.09. 15:04
Adonyi (film)történet: min mentek keresztül az elődök a II. világháború végén?
Adony - Mindenképpen figyelemreméltó, hogy a kisvárosban tehetséges emberek filmben próbálják feldolgozni a múltat.
Az alkotók tehetsége nyilvánvaló: ebben a filmben is fel-felszikrázik. A munka is benne van a végeredményben, igazán nem sajnálták a fáradságot. Az sem meglepetés, hogy jó riportalanyokat találtak, akik nem csak érdekes dolgokat mondanak, hanem érződik, hogy a filmesek remek személyes kapcsolatokat építettek ki velük. Megvolt a szakmai alap: az adonyi gyökerű Rózsafi János hadtörténész (aki levéltári kutatásai alapján több, hihetetlenül alapos könyvet írt a témában) mondja el a történelmi hátteret összefoglaló bevezető szöveget. Ez a film legjobb része, s ugyancsak nagy várakozást szül: ilyen jól sikerült bevezető után csak pompás alkotás következhet!
Jelenet A front alatt című, adonyi történeteket feldolgozó filmből. Koncepciós hibák
De mégsem. Ez se nem dokumentum-, se nem játékfilm. Mindkettő elemei megtalálhatók benne. A riportalanyok elmondják, amire emlékeznek majd önkéntesek, többnyire adonyi iskolások, eljátsszák, amit az imént hallottunk.
Itt már a szereplők minden lelkesedése ellenére érezhető, hogy valami nem stimmel. Lötyögnek a jelenetek, kevés a természetesnek ható mozzanat, a gyerekek (hála a jó Istennek!) nem tudják beleélni magukat szerepükbe. Csak úgy lennének erre képesek, ha lennének ilyesféle személyes tapasztalataik.
S a koncepció! Vajon miért szükséges, hogy eljátsszák, amit az imént hallottunk? Hiszen miközben a riportalanyok beszélnek, a néző fejében úgyis forog a saját filmje: elképzeli, amit hallott. Ugyanez másképp eljátszva csak zavaró lehet. Ráadásul mire a jelenet elkezdődik, már ismerjük a sztori végét: így nincs részünk semmi plusz feszültségben. Eleve kudarcra kárhoztatott a kísérlet. Egy néni elmondja, hogy szerencséje volt, gyerekként a saját kislányára emlékeztetett egy szovjet katonát, aki kockacukrot adott neki. Jelenet: a filmen egy népviseletbe öltözött kislány (feltehetően) kockacukrot rág.
Mindenki jobban járt volna, ha a riportok dramatizálása helyett inkább a korabeli Adonyt bemutató képekkel illusztrálják a filmet. Vagy Rózsafi ismerteti (térképen? helyszínen?) a hadi eseményeket. A riportalanyok is több, dokumentum értékű és erejű részletet mondhattak volna el a jelenetek helyén.
Megkockáztatom: ebben az esetben jobban megértették és átélhették volna az utódok, min mentek keresztül az elődök a II. világháború végén Adonyban.