Hírek

2016.07.31. 16:30

Akkor már túl közel volt a föld

Baracs-Kisapostag - Sporttársak, barátok, rokonok, tisztelők emlékeztek két, évtizedekkel ezelőtt elhunyt ejtőernyősre.

Pekarek János

Gyönyörű, napos, meleg idő volt a baracs-kisapostagi reptéren 1976. július 15-én, Görbicz Károly halála napján. Akárcsak 1986. július 26-án, amikor Hamvai Gábor veszítette életét. S ilyen idő volt 2016. július 30-án is, amikor sporttársaik, bajtársaik megemlékeztek róluk a reptéren. Nagyon sokan eljöttek.

Négy ejtőernyős oktató: dr. Pallo József, Selymes László, Hatvágner Márton, Nagy Attila emlékugrással tisztelegtek az elhunytak előtt.

Az ugrás célpontja az a kopjafa volt, amit a sporttársak néhány éve állítottak a repülőtér szélén, közel ahhoz a helyhez, ahol Görbicz Károly teste a földnek ütközött. Szomorú párhuzam volt, hogy a rárepülés iránya és a kiugrási pont szinte ugyanaz volt, mint a két tragédia idején. A kopjafánál a bajtársak nevében Pinczési István, Szabó István, Ládás Károly ejtőernyősök helyeztek el koszorút elhunyt barátjuk tiszteletére.

Az emlékugrás egyik résztvevője, Selymes László a levegőben, alig húsz méterre a reptér szélén álló kopjafa-emlékműtől Fotó: Ady Géza

Felföldi János egykori ejtőernyős függetlenített oktató, aki negyven éve ugyancsak jelen volt a szerencsétlenségnél, felidézte a történteket.

Eszerint az akkor 28 éves Görbicz Károly ejtőernyős oktató a II. osztályú utánpótlás bajnokság versenybírójaként szállt fel a repülőgépre. Aznap már ötödször. A feladat 2000 méterről végrehajtott stílusugrás volt. Minden ugrónál külön rárepültek a célra, Görbicz a versenyzők után ugrott, ha kiürült a gép.

A tragikus végű ugrásnál 700 méteren nyitott, de ejtőernyője nem nyílt ki rendesen. Azonnal próbálta leoldani, ám az egyik leoldócsat nem működött. Vízszintesen, hanyattfekve kezdett pörögni. 200-250 méternél sikerült leoldania az ernyőt, majd a levegőben hasrafordult, megállította a pörgést, kinyitotta a mentőernyőt, aminek nyílása elkezdődött - de akkor már túl közel volt a föld.

A megemlékezésen jelen volt Görbicz Károly húga, Tölgyesi Tiborné, aki ma Fehérváron él, de elmondta: valahányszor hazamegy szülőfalujukba, Bakonycsernyére, még mindig sokan emlegetik Karcsit, az örökké vidám, jószívű embert.

Ezután a repülőtér bejáratánál álló, központi emlékműnél emlékeztek meg a harminc éve elhunyt Hamvai Gábor ejtőernyős növendékről. Dr. Pallo József, akkori felszerelő parancsnok emlékezett arra, hogy az első kézi nyitású ugrás során a 17 éves Gábor egy felszálló légáramlatba került, ami messzire sodorta a repülőtértől. Egészen a Dunáig: végül a folyóban ért a vízre. Elmondta, hogy a fölötte köröző repülőgépből látták, ahogyan a kupola a vízen lebeg. Tóth János klubtitkár beúszott hozzá a partról, de már nem tudott segíteni rajta.

- Ez volt annak a napnak a története - fejezte be visszaemlékezését Pallo József. Hamvai Gábor emlékére is elhelyeztek itt egy koszorút.

Selymes László

Dr. Palló József

Tölgyesi Tiborné

- Olyan nap volt az is, mint ez a mai. Hamvai Gábor egy felszálló légáramlásba, termikbe került, és végül a Dunába esett. Láttuk a repülőből. Egyik barátja azt követelte: a gép húzzon át alacsonyan Gábor fölött, és ő kiugrik segíteni. Nem hagyhattuk...


Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!