Amikor csak kilenctől mérték az alkoholt

Népes közönség gyűlt össze a Dózsa Mozicentrum emeleti klubjában, hogy a város vendéglátásánál bábáskodó szakembert meghallgassa. Szilágyiné Kárpáti Éva, a vezetőség egyik tagja, hogy képbe helyezze a résztvevőket, felolvasta Szabó Gyula méltatását, amely a Dunaújvárosért-díj átadásakor is elhangzott.

Egy rövid kérdés kellett csak a Negyvennapos áruházról, hogy megnyissa a csapot a szépkorú szakemberen, és ontsa a történeteket közel egy órán keresztül, amelyek jórésze saját ötleteinek megvalósításáról szólt, de igazi kortörténeti gyöngyszemek is előkerültek. A Negyvennapos áruház is egy ilyen ötlet volt, aminek a lényege az volt, hogy az elosztási listán nem szereplő, így hiánycikknek számító, exportból visszamaradt termékeket elhozta a Vasmű úti vívócsarnok helyén létrehozott áruházba, és bizonyos időnként cserélte az árukészletet.

Szabó Gyula élvezetesen beszélt múltbéli élményeiről a város vendéglátásában eltöltött évekről  Fotó: Ady Géza

Emlékei szerint a város építésének kezdetekor nyolcszázan jöttek Budapestről, hogy a barakkokban a kereskedelmi vendéglátást beindítsák, akik között olyan nevek is fellelhetők, mint a legendás vendéglátós Gundel Ferenc, vagy a cukrászatban hasonlóan nagyhírű Hauer Rezső. A munkásokat ellátandó, napi 30 teherautónyi áru érkezett Budapestről. Szó esett olyan dolgokról is, mint az alkoholfogyasztás. Akkoriban csak délelőtt kilenc óra után lehetett alkoholt fogyasztani, így a mostani Béke téren álló Dózsa étterem, vagy közkedveltebb nevén a Lepra előtt több ezres sor állt nyitáskor. Hankovszky Péter például úgy készült, hogy megtöltött kétszáz(!) egydecis poharat a kor kedvenc italával, a rummal. Elmondta, a gumicsizma - pufajka kombót pentelei egyenruhának hívták. Visszaemlékezett például arra is, hogy Weiner Tibor a Vasmű úti szökőkút helyére eredetileg egy csodás kávéházat tervezett. A rengeteg sztori mellett megajándékozta a jelenlévőket a Bugaci gombócleves eredeti receptjével is.