Aratják a búzát a Pentelénél

Megkezdődött hétfőn délelőtt a búza aratása Dunaújváros környékén: ezzel az árpa és a repce jelentette előzmények után a legfontosabb felvonásához érkezett az idei betakarítás.

Mégpedig kitűnő eredmények ígéretében: a szakemberek, köztük az egyik kombájnt vezető Zámbó Róbert (képünkön) szerint nem csak szalmája, hanem kalásza, és magja is van a búzának. Termésátlaga alig fog elmaradni a kiváló árpáétól.

A beszélgetést stílszerűen egy búzatábla szélén folytattuk, szép környezetben.

Zámbó Róbert gépe mellett a nagyvenyimi út mentén lévő búzatábla szélén. Jó termésre számít (Fotó: Vohlmann György)

– Nem csak szára, de kalásza és magja is van a termésnek, és csak kevéssel fog elmaradni az árpától, ami helyenként rekordot is hozott! – jelentette ki a Pentele Mezőgazdasági Zrt. gépésze, aki egy másik kollégájával, Felker Györggyel, és egy bérelt kombájnnal együtt dolgozik a kenyérgabona betakarításán. Ami még a magamfajta városiakat is megragadja. Mert szép is, fontos is az árpa, meg a repce és más kultúrnövények aratása – de az igazi aratás, jegyzi meg Márkli János, a cég ágazatvezetője, mégis a búzáé.

Ekkor derül ki, lesz-e, és mennyi lesz a kenyér. Az idén a jelek szerint nem kell nyugtalankodnunk: az időjárás kedvezett a búzának. Ha már az árpához hasonlítottuk, abból 6,1 tonna termett hektáronként, de volt olyan tábla, amelyen a 7,5 tonna is megtermett! Ez pedig már rekord! A szokásosnál mindenféleképpen jobb termés csak részben köszönhető az időjárásnak. A dolog másik része a megfelelő talajerő-utánpótláson múlott, ami az idén ugyancsak kiválóan sikerült. Nem fukarkodtak a tápanyaggal, sok növény szárát visszaforgatták baktárium-trágyával együtt a földbe. A Pentelénél nem báláznak...

– A föld olyan, mint az állat: etetni kell, nincs mese! – szögezi le Zámbó Róbert, s jelek szerint megérte sok alap- és lombtrágyát is kiszórni, többet, mint máskor. Valamit valamiért... Búzát 326 hektáron vetett a Pentele Zrt. A venyimi út melletti táblába magyar magok kerültek, mégpedig a martonvásári nemesítésű MV Kolompos fajta. Hazai földbe hazai búzát, mondhatnánk – s annyiban mindenképpen igazunk lenne, hogy ez a fajta jobban alkalmazkodik az itteni viszonyokhoz, mint sok másik. Még a magyar magok között is az egyik legjobb. A legfontosabb és egyben a legizgalmasabb, a kenyérnekvaló aratása július 15-én délelőtt kezdődött.

Zámbó úr az első méterektől kezdve egészen délutáni beszélgetésünkig ki se szállt a kombájn vezetőfülkéjéből. Akkor is csak azért, hogy egy kicsit kinyújtóztassa zsibbadt tagjait. Szerencsénk volt, hogy éppen akkor érkeztünk a táblához. – Aratáskor nincs mellébeszélés: hosszú műszakokat tartunk! – vallja be Zámbó Róbert. – Ha nem is látástól vakulásig, de átlagosan tizenkét órát kinn vagyunk a határban, a gépeken. Ha minden jól megy és tart a munkából, akkor még többet is, ha netán elromlik valami, akkor, sajnos, kevesebbet. Sajnos, mert akkor a munkát másnap kell behozni! Hétfőn az időjárás is kedvezett az aratóknak: nem volt túl meleg, a napot is gyakran eltakarták a felhők. Ennek ellenére esőre senki nem számított közülük – pedig az nem csak a levegőt hűsítette volna tovább, hanem igen várták a kapásnövények fejlődése érdekében: a kukoricára, napraforgóra is.

Az pedig, amint már az árpa aratásáról készült riportunkban is volt róla szó, s ezúttal is tettek rá célzást a szakemberek, rögtön a kombájnok nyomán is látszik, hogy az úgynevezett talajerő-utánpótlást idén sem hanyagolják el, a jövő évi, lehető legjobb termés érdekében. A tarlón ott fekszenek a levágott szalmaszálak, amiket majd a következő munkafázisban beszánt egy géplánc a földbe, némi baktériumtrágyával együtt...