Az 1956-os nagy pentelei árvíz

2016. március 17., 06:06 szerző: Szabó Tamás
komment
„Először a Hajóállomás került víz alá, amit jelentősen meg is rongált az áradással együtt érkező jég. A Halászcsárdát sem kímélte a jeges ár.”
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Németh Károly Nyikszi lakos volt 56-ban

Dunához közel lakó gyerekként együtt éltünk a nagy folyóval. A kora tavasszal bekövetkezett áradást végig figyelemmel kísértük. Először a hajóállomás került víz alá, amit jelentősen meg is rongált az áradással együtt érkező jég. A halászcsárdát sem kímélte a jeges ár, jégtorlaszok vették körül. Horváth Józsi barátommal minden nap kint voltunk és figyeltük a víz állását. A ruhagyárat sem lehetett megközelíteni. A jégtorlaszoktól megemelkedő víz az iskola előtt is már több mint egy méter magasságban állt. Egyszer csak hallottuk, hogy Dunaföldvárnál megkezdték a jég bombázását. Egy nappal később Pentele is sorra került.

Hasonló jégtörő hajók járták a hatvan évvel ezelőtti árvíz idején is a Dunát, ennek pentelei kapitánya volt, Szabó István. A jégtörő akkoriban folyamatosan cirkált Baja és Budapest között. Az 1956-os árvíznél a szigeten lévő barakkokban élőket gyorsan ki kellett menteni, amelyet a révész, Gubicza Szabó szerencsére gyorsan teljesített

Az apadást is figyeltük, amikor az ár levonult, a Százlábú híd alatti kis tóban egy hétkilós ponty ragadt, amit természetesen kihalásztunk. Mivel nagy család voltunk hamar el is fogyott a belőle készül halétel. Az ár elvonulása után gyűjtés kezdődött Pentelén a mohácsiak számára, mivel ott még jóval nagyobb károkat okozott az ár. Teherautóval szállították az élelmet, amit a penteleiek részéről Tonka Józsefné, a nejem édesanyja adott át a károsultaknak.

Az 1956-os árvíz, Duna vize a pentelei iskolánál

H. Szabó Teréz Öreghegyi lakos emlékei

Eleinte nagy öröm volt számunkra – és minden diák számára – az ´56-os tavaszi áradás, hiszen három napig nem mehettünk iskolába. Jó idő volt, és a templom előtt már több mint egy méteres volt a víz. Az iskola környékén csak csónakkal lehetett közlekedni. Amilyen gyorsan jött az áradás, olyan gyorsan vissza is ment a folyó a medrébe. Követtük az apadást is. és a mai szabadstrand melletti csatornánál gyönyörű halak akadtak fenn az állóvá vált vízben. Barátaimmal egy négykilós halat fogtunk ki, majd vihettünk haza. Édesanyám finom ebédet főzött belőle.

Garbacz Pista bácsi villanyszerelő műhelye előtt 1956-ban

Zsebeházi Imre Arany János utcai lakos

Az ´56-os kora tavasz jó időt hozott. Meglepetésként ért bennünket a hirtelen áradás. A templom előtt magasra emelkedett a víz, csak csónakkal lehetett templomba járni és az iskolát is csak így lehetett megközelíteni. Mi gyerekek nagyon örültünk az iskolai szünetnek, de ott voltunk mindenhol, ahol az árvízzel kapcsolatban esemény történt. Hamarosan elkezdődött a jég bombázása és az ár elvonult. Házunk ott volt a mai Domex Áruházzal szemben, ahol négy méter magasra emelkedett a víz. Arra is emlékszem, hogy hatalmas halak jöttek föl az áradással. A kertünk végében már pecázni is lehetett.

A visszaemlékezéseket Szabó Tamás jegyezte le, akitől a régi fényképeket is kapta szerkesztőségünk.

Az iskola sarkánál közlekedők 1956-ban – a folyó betörése miatt csak csónakkal lehetett errefelé eljutni

Szabó Tamás

2016. március 17., 06:06 szerző: Szabó Tamás

Hozzászólások

Részletes műsor



Műsorok betöltése...