A 20 éves Barcsay Stúdióról ifj. Koffán Károllyal

A stúdióban Cyránski Mária agyag- és gipsz mellszobrai között dolgoznak

A közelmúltban a Kamara Galériában csoportos tárlattal ünnepelték húszéves évfordulójukat Tisztelet Mészáros Editnek címmel. A szabadiskola vezetőjével, ifj Koffán Károly festőművésszel az emlékekből vázlatokat készítettünk.

- Edittel a barátságom még a Képzőművészeti Főiskolán, a hatvanas évek első felében kezdődött, ahol közös mesterünk volt többek között Barcsay Jenő - meséli a mester.

- A művészeti anatómia és tárgyábrázolás óráin azt a mély emberszeretet is eltanultuk tőle, amivel a növendékeihez fordult. Mészáros Edit sajnos, már nem lehet közöttünk, így megörököltem vállalt feladatát. A stúdióban egymástól is tanulnak a növendékek, akik szerdánként és péntekenként a délutáni órákban nyolcan, tízen foglalják el a festőbakokat az MMK 102-es termében. Hálával tartozunk Szántó Péter igazgató úrnak, amiért a sajátosságainknak megfelelő helyet biztosít számunkra. Nem volt ez mindig így, az általam vezetett Munkácsy körrel a hetvenes évek vége felé a pincébe kényszerültünk. Az történt ugyanis, hogy az intézmény 1974-es átadását követően olyan helyiségeket kaptunk, ahol a padlószőnyeg és a kárpitozott forgófotelek lehetetlenné tették a műhelymunkát, ezért két és fél év múlva lepakoltunk a pincébe. Baranyi Ferenc az épület tervezésekor kikérte a véleményemet, így az eredeti tervekben még szerepelt egy festő és egy szobrász műterem, dupla magassággal, műhelyszobákkal, amiket végül is kihúztak a tervből, mondván, ide olyan helyiségek kellenek, amelyek mindenre alkalmasak. Négy évig vezettem az MMK-ban a Munkácsy kört, de annyira akadályozták a munkánkat, hogy fel kellett mondanom. Így kerültem a szakkörömmel Dunaföldvárra. Közben az MMK-ban vezetőváltás történt, és Mészáros Edit megalapította a Barcsay Stúdiót, de az sem volt egyszerű történet. Bement az akkori polgármesterhez, kérte, hogy szánjon erre pénzt, mire ő azt válaszolta egyes helyi művészek tanácsára, hogy Asszonyom, ön túlértékeli önmagát! Támogatás híján így kényszerítették rá, hogy tandíjat szedjen növendékeitől. Edit nagyvonalúan megengedte, hogy a Földvárra járó saját, dunaújvárosi növendékeimmel visszatérhessünk a házba. Azóta az ajtónk mindig nyitva áll .

A szabadiskolai tanításban nincs felvételi vizsga, minden belépőnél az addig elért szintjéről segítik a fejlődését, nem a ködös tehetség fogalmából indulnak ki. A belépőtől megkérdezik, miért is szeretne rajzot tanulni, mert ebben is egyre tudatosabbá kell válnia:

- Mindennel foglalkozunk, ami a rajz eszközével alkotó-fejlesztő gondolatok közlését jelenti - érvel ifj Koffán. Eredménynek azt tekintjük, amikor a tanítványunk felfedezi a rajzolás folyamatában a gondolatfejlesztés eszközét, és akár élethivatását is eszköze alkalmazásában találja meg úgy is, ha valamelyik közép- vagy felsőfokú iskolában folytatja tanulmányait. Aki ilyen céllal érkezik, annál az eredményességünk szinte maximális. Nem tudok még egy olyan szabadiskoláról, ahol egy időben négy képzőművész foglalkozott a növendékekkel, Cyránski Mária és Eke Annamária szobrászatot tanított, mi pedig Mészáros Edittel a rajzolás és a festészet alapjait adtuk tovább. Betegség ellenére Cyra most is tanít szobraival, hiszen agyag- és gipsz mellszobrai között dolgozunk.

A kérdésre, hogy mennyire jellemzők az egyéni és csoportos bemutatkozások, a stúdió vezetője felsorolásba kezd: Már volt önálló kiállítása Farkas Évának, Módra Zsoltnak, Simon Tamásnak és Horváth Helgának. Hamarosan következik V. Mosolygó Ildikó, Baráth Adél, valamint Hevér Rudolf önálló tárlata, s persze ne feledjük el, hogy a Dunaújvárosi Kereskedelmi és Iparkamara Kamara Galériájában egy hónapon keresztül most is megtekinthető a Stúdió csoportos tárlata.