Az Apor Vilmos érdemrend ezüst fokozata – elismerés Jákli Viktornak

A dunaföldvári máltások képviselőinek részvételével zajlott eseményen a Magyar Máltai Lovagok Szövetsége által adományozott Apor Vilmos érdemrend ezüst fokozatát vehette át Jákli Viktor a Magyar Máltai Lovagok szövetségének képviselőjétől, Ugron Imre nagykeresztes tiszteleti lovagtól.

Jákli Viktor, a földvári csoport vezetője újdonsült kitüntetésével. Fotó: L. Mészáros Irma

Jelentős ez a kitüntetés. Jákli Viktor azonban sorolja azokat az embereket, akik szintén rászolgáltak volna erre a díjra, mert rendkívül sokat tettek, s akiktől sokat tanult ő maga is. A gratulációt köszöni, a dicséretet elhárítja. Nem ő, hanem a csoport 24 tagja, és a segítők sokasága munkájának elismerése ez a kitüntetés, hiszen csak az adományozók tudnak naggyá tenni – teszi hozzá.

A dunaföldvári csoportot 1991 táján Deák Árpádné indította el, majd 1994-ben vette át a szervezést és a vezetést Jákli Viktor. A máltai szervezet hitvallása, tevékenysége szimpatikus volt az akkor 34 éves fiatalembernek, édesanyjától is hasonló életszemléletet tanult.

A dunaföldvári csoport fő tevékenysége a szociális munka. Nem csak Dunaföldváron ismerik őket, hiszen segítenek, osztanak saját településükön kívül szükség esetén a környező falvak lakói között is (Daruszentmiklós, Előszállás, Solt, Bölcse). Jó a kapcsolatuk a szervezetekkel, az önkormányzatokkal, az iskolákkal, a védőnőkkel. Maguk választanak feladatot, de részt vesznek a Magyar Máltai Szeretetszolgálat akcióiban is: például a tavalyi bébiétel-akcióban juttattak a dunaújvárosi, alapi, cecei és bikácsi kismamáknak, de az idősek otthonában lakó súlyos betegeknek is. Az Adni öröm akcióba bevonták a helyi cserkészcsapatot. Élelmiszercsomagot a dunaföldváriaknak évente legalább kétszer osztanak. Ha több van, többször is – elsősorban nagycsaládoknak, de egyedül élőknek vagy kilátástalan helyzetbe került személyeknek. Sok a rászoruló ember, segíteni kell, kinek így, kinek úgy. Sokféleképpen lehet. Jákli Viktor sikernek érzi, amikor a minap egy férfi pártfogoltja megállította, hogy állandó munkája van, kezd talpraállni. De szinte meghatódik, amikor az erdélyi Mikulás-túra során látott gyermekarcokat eleveníti fel. A dunaföldvári származású Jendrolovics Gábor szólította meg először: Nincs egy zsák krumplid? – kérdéssel. Az nincs, de van szalonnám – hangzott a válasz, s pár nap múlva Jákli Viktor ment Böjte Csaba dévai otthonába. Azóta is már több alkalommal, nem egyedül és nem üres kézzel. Van, aki pénzzel vagy egyéb anyagiakban segít, van, aki szabadidejével, kétkezi munkájával – s mindenki fizetség nélkül. Örülnek, ha az egész településnek is tudnak nyújtani valamit: Novák Ferenc koreográfus rendhagyó tánctörténeti óráját, a csíkszeredai Role együttes koncertjét, avagy dr. Eőry Ajándok egészséges életvitelről szóló előadását hozza föl példának. Számos más programjuk van, jól ismerik őket a földváriak.

Az Apor Vilmos érdemrend ezüst fokozatát ítélték oda

A máltai tevékenység nagyon sok jó emberrel összehozta Jákli Viktort: a tavaly elhunyt Szentgyörgyvári Károlyt, valamint Kozma Imrét említi, s szinte példaképként, Böjte Csabát. Őt idézi akkor is, amikor arról érdeklődünk, hogy miért csinálja. – Mindenkinek van valami szenvedélye. Van, aki kutyát tenyészt, van, aki bélyeget gyűjt, nekem itt vannak ők, a gyerekek – mondta Csaba testvér. Jákli Viktornak meg itt vannak a segítségre szorulók. Azért is végzi a karitatív munkát, mert segíteni jó. Adni öröm. Fogadni és továbbadni is.