Az autók változnak, de a mester a régi

Tősgyökeres adonyi. Édesapjának is Adonyban volt autó-motor szerelő műhelye, János nála sajátította el a szakmát, ott szabadult fel. Még a Trabantok, Ladák korában kezdte. Mindegyikhez kellett érteni, mindent meg kellett tudni javítani, de az igazi, nagy szerelme a VW lett. Leginkább is a „Bogár", amit még apja műhelyében ismert meg! Annyira sikerült ezt a típust kitanulnia, hogy azonnal felvették az ország akkoriban egyetlen, Budapesten működő szakszervizébe. Nagy siker volt ez! Vidéken akkor még elvétve lehetett javításra szoruló Bogarat találni. Az ilyen autóval rendelkezők köre nagyrészt pestiekből tevődött össze, ott is az elit, az ügyvédek, orvosok, művészek autója volt. Az alkatrészbeszerzés nehézsége miatt az ország minden részéből ide koncentrálódott a javítás, nyilvánvaló volt, hogy itt lehet a legtöbbet tanulni. Sok akkori híresség fordult meg a szervizben, igényes munkára, kiszolgálásra volt szükség. Apja legnagyobb büszkeségére, János itt gyakorolta be magát a szakma minden fortélyába, és öt év után letette a mestervizsgát is.

Abban az időben még nem voltak számítógépes diagnosztikai berendezések, a szerelő tudása, felkészültsége volt a hibák feltárásának az egyetlen megbízható eszköze. Nem volt javíthatatlan autó, csak hozzá nem értő szerelő. Egy idő után az összes protekciós autót őrá bízták, mert főnöke tudta, hogy addig nem nyugszik, amíg meg nem találja a megoldást. Jó iskola volt ez, a keresetre sem lehetett panaszkodni, de vágyott haza, szeretett volna önállósodni, így visszatért Adonyba.

Az autószervizben nincs megállás: a fejlődéssel lépést kell tartani Fotó: Zsedrovits Enikő

Előbb a családi műhelyben dolgozott, majd megismerte Editet, megnősült, jöttek a gyerekek, és hozzákezdett a saját műhely megvalósításához. A legnagyobb tőkéje, a Pesten megszerzett tudása volt. Ezt hasznosította, meg a végtelen szakmaszeretetét, a szorgalmát és igényességét. Jó tíz évbe telt, amíg a szerviz alkalmassá vált komplex szolgáltatás nyújtására. Az első időben jórészt mindent egyedül csinált, még az alkatrészekért is ő járt ki Németországba, hiszen itthon abban az időben nem voltak nagykereskedések.

A Volkswagenhez végig hű maradt, bár ahogy bővült a hazai autópark, más márkákat is fel kellett vennie a repertoárjába. Közben nagy változásokon ment át az autógyártás, amit a javításnak is le kellett képeznie. Az ember helyett már a műszerek, a számítógépes diagnosztika állapítja meg a hibákat, a kisebb-nagyobb javítható alkatrészeket pedig egyben cserélhető blokkok váltották fel. Régen javítani kellett tudni, most cserélni. A mai szerelőnek sokkal nagyobb szüksége van a hibát kijelző műszerek kezelésének ismeretére, mint a hagyományos szerelői tudásra. Nincs gyújtásállítás, meg hasonló, korábban még a laikusok által is elvégezhető műveletek. Mindent a vezérlőegység szabályoz. Az autók lelke ma az elektronika, így a hibák 80 százalékát is ez teszi ki. Még egy izzót sem olyan egyszerű kicserélni, mint régen. Persze, azért vannak, akik megpróbálják. A végén az ilyenek is valamelyik szervizben kötnek ki, így lesz gyakran az 5 perces műveletből egy órányi munka.

Az iroda fala tele van tanúsítványokkal, az új eljárások elsajátítását igazoló minősítő oklevelekkel, mert a fejlődéssel lépést kellett tartani. Nem lehet kibújni az új rendszerek követelményei alól, nem lehet buherálni, trükközni! Egy autó életútját országhatárokon átívelő rendszerek regisztrálják, amit sokan talán el sem hisznek. János mindig kényes volt a precíz, tisztességes munkára, akkor is, amikor javítani kellett, és most is, amikor „csak" cserélni kell.

A szakmai tisztességet nem az ellenőrzéstől való félelem adja, az belülről fakad - ezt tanulta apjától, és ezt adja tovább gyerekeinek! Így gondolkozott Henry Ford is: „A minőség azt jelenti, hogy akkor is jól csinálsz valamit, ha nem látják".