Húsvéti hagyományalapok Balogh Pál Gézával, az Intercisa múzeum munkatársával

Balogh Pál Géza néprajzos múzeológust arra kértük, tekintsük át a húsvéti ünnepi asztalt.

- Némi elméleti alapozásként érdemes felidézni, hogy a paraszti hagyomány tekintetében egy hármas rétegződésről beszélhetünk. Van a hivatalos egyházi tanítás, emellett létezik ennek helyi változata, bizonyos lokális jellegű módosulások, amit népi vallásosságnak szokás nevezni, valamint ott van még a harmadik réteg, a néphit, azaz a "babonák" világa, amelyben sokszor pogány vallások maradványait próbáltak felfedezni a kutatók. Amikor a húsvét ünnepéről beszélünk a fent említett mindhárom réteg megmutatkozik.

Ott van például a barka, amely komoly jelentéstartalommal bír: az egyház által megszentelt növényt a parasztság mágikus módon használta például torokfájás, villámcsapás ellen. A ma ismert és gyakorolt szokások azonban már a főként nyugati behatású polgárosodás jeleit is mutatják.

Balogh Pál Géza, az Intercisa Múzeum néprajzos muzeológus szakembere a hagyományokról
Fotó: Ady Géza

A múzeum néprajzos kutatójától arra is kíváncsiak voltunk, miként kerül a húsvéti tojás és sonka az asztalra.

- A tojás a termékenység ősi szimbóluma, ez a keresztény kultúrkörben is kiemelt szereppel bír. De a tojás a párválasztásnál is fontos szerepet játszik. A magyar paraszti kultúrában általában a férfiember jelezte, hogy tetszik számára egy lány, ő pedig a festett, megmunkált tojással is válaszolhatott, hogy elfogadja a férfi közeledését. A sonkára visszatérve. A 40 napos böjt méltó és emelkedett lezárása a sonkafogyasztás. A bőség jelképe, s a reménykedést is kifejezi, hogy a következő hónapokban is lesz elég élelem a család számára.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy a sonka a disznó egyik legnemesebb és legfinomabb része, amely kiemelt figyelmet érdemel. Most csak az étkezésre koncentrálunk, ám érdemes tágabban is tekintenünk a húsvéti népszokásokra. Ilyen a húsvéti locsolkodás példája, amely a paraszti hagyományban úgy maradt meg, hogy lányokat, asszonyokat lekísérték a közeli tóhoz, folyóhoz, és ott megfürösztötték őket. Erre utal két régi kifejezésünk is: vízbe hányó, vízbe vető hétfő.

A szakértőtől azt is megkérdeztük: miként került az ünnepkörbe az autentikusnak semmiképpen nem mondható nyuszitojás.

- Nehéz terep felfejteni egy hagyomány pontos eredetét, ám ez esetben inkább a polgárosodással együtt megjelenő édességipar jó és máig ható reklámtevékenységéről beszélhetünk. Ám azt is érdemes megemlíteni, hogy például a nyúlnak, mint szimbólumnak már a középkori teológiában is kiemelt szerepe volt. Annyi biztos, hogy a tradicionális magyar paraszti kultúrának nem volt eleme a csokoládé, ez a XX. század elején került először az országba.

A polgárosodás és az ezzel együtt járó kapitalizáció számos iparágban rohamszerű fejlődést jelentett. Ez a mindennapi életre is rányomta bélyegét. A nyugati orientációjú városiasodás a húsvét tekintetében is látványos változásokat eredményezett. Csak egy példát említenék: a pesti polgárok már nem vödörrel locsolták meg a számukra kedves hölgyeket, hanem kölnit használtak.