Jakab Gáborné Erzsike: az élet ajándéka a védőnői szakma

A szülők Szeretetkönyvvel lepték meg a nyugdíjba vonuló védőnőt, Jakab Gáborné Erzsikét (elöl középen, a könyvvel a kezében)

Jakab Gáborné Erzsike a pályán eltöltött negyven év után ment nyugdíjba decemberben, és a szülők - akik szeretik, tisztelik - búcsúztatóval lepték meg. Évek, évtizedek benyomásai, cselekedetei tükröződtek a hálás tekintetekben, a köszönünk mindent kézszorításokban, ölelésekben.

Az ajándéknál pedig beszédesebb bizonyíték nem is kell arra, hogy Erzsike kiváló a szakmájában: gondozottjai közül 200 kisgyermeknek a fotóját rendezték össze egy albumba. A Szeretetkönyvbe.

A szülőket hallgatva meggyőződésünk: Erzsikét sokan megállítják majd az utcán nyugdíjas évei alatt is, hogy elmeséljék neki, mi történt a családban, melyik óvodába íratták be a csemetét, illetve hova jár iskolába, milyen eredményeket ér el. Mert a védőnői szolgálat nem ér véget a gyerek felnőtté válásával. A nyugdíjazással is legfeljebb a védőnői munkaidő fejeződik be, a gondozotti ragaszkodás örök marad.

- Sztálinvárosban születtem, és itt is nőttem fel. A Bánki gimnáziuma után a fővárosi védőnőképzőben végeztem. Szerencsésnek érzem magam, mert két fiam születése után, a gyes leteltével a Béke városrészben kezdtem a szakmát, ahol nagyon sok gyermek volt már akkoriban is, és ahol most már szülőként jönnek hozzám azok, akiket akkoriban újszülöttként gondoztam. Nagyon jó, hogy végig abban a körzetben dolgozhattam, ahol minden elkezdődött, ugyanis a Béke városrész egy része és Kertváros tartozott hozzám - mondta Erzsike.

- A főiskolát már a munka és a gyerekek mellett végeztem el: két fiam van, mindketten fantasztikus szülők, és két csodás unoka, Kristóf és Bence boldog nagymamája lehetek - mondja Jakab Gáborné Erzsike védőnő.

A gyerekek imádni valók, az ovisok messziről kiabálják, Hogy van védő néni? - mondja Erzsike

- Mások a szülők most, mint évtizedekkel ezelőtt?

- Ma már nagyon felkészültek a fiatalok, úgy is mondhatnám, tudatosan készülnek a gyermekvállalásra. Okosak, tájékozottak, megterveznek mindent, és utánanéznek a dolgoknak. Ezért is nagyon fontos, hogy szakmai feletteseink gondoskodnak a folyamatos továbbképzésünkről, így szakmailag mindig felkészültek lehetünk, a kor elvárásainak megfelelő színvonalon tudunk válaszolni a szülők gyermekgondozással, neveléssel kapcsolatos kérdéseire. Érdekes, sokan úgy gondolják, a védőnő egyedül dolgozik. Pedig nem így van, remek csapat a miénk, 2011 óta központi tanácsadó működik a Martinovics utcában, ott dolgozunk valamennyien. Minden adott számunkra, fantasztikus a tanácsadó, kiválóak a körülmények. A szakmai mellett a munkahelyi vezetőnk is nagyon sokat tesz azért, hogy megfelelő körülmények között dolgozhassunk, hogy a szolgálat jól működjön. A gyermekorvosokkal remekül tudunk együtt dolgozni, támogatjuk egymás munkáját. Meggyőződésem: Dunaújváros védőnői gárdája nagyon egységes és kiváló. De visszatérve a kérdésére... Nagyon jó szülők a mai fiatalok, büszke vagyok rájuk. Védőnőként a fogantatástól, vagyis már a terhesség elejétől kezdve kísérem figyelemmel a gyermek fejlődését egészen első osztályos koráig, utána az iskolavédőnő veszi át a stafétát. Fontos az, ahogyan először megszólítjuk a kismamát, vagyis az első benyomás, hiszen arra épül az egész későbbi munkánk, a bizalom. Az első találkozásunk a gondozottal a kapcsolat alapja. Csodás hivatás a miénk. Családok bizalmasaivá válunk, beengednek bennünket az otthonukba, amiért hálás vagyok, felhívnak, ha kibújik a kicsinek egy foga, amikor megfordul az ágyon. No és a csecsemők... Ahogyan gőgicsélnek, ahogyan rám néznek angyali tekintetükkel, és láthatom, ahogyan felcseperednek. Az élet ajándéka ez a szakma.

- Mi a kulcsszó a munkájában?

- A hitelesség nagyon fontos. A szeretet szó elcsépelt, de érezniük kell a gondozottainknak, hogy figyelünk rájuk, fontosak számunkra, gondoskodunk róluk. Nem lehet különbséget tenni szülő és szülő, gyerek és gyerek között. És a gyerekek annyira hálásak mindenért... Jaj, nekem... Olyan sok történetet tudnék mesélni róluk. Például amikor a Kertvárosban az ötéves lányka meglátott az utcán, szaladt hozzám, karomba ugrott, kérdezte, Jössz hozzánk? , és máris kézen fogott, vezetett haza, út közben újságolta, mit főz az édesanyja ebédre, csacsogott, mosolygott... Kell több az embernek, mint amikor a teljes munkaidejében ezt a csodát éli át!

- Minden gyerek más és más, és a családok is különböző törődést igényelnek...

- A protokoll szerint kell dolgoznunk, de a gondozást a körülményekhez kell igazítani. Általában öt-tízévente változnak a protokollok, most készül a szakma egy újabb átalakításra, ami interaktívabbá teszi majd a védőnői munkát. Kíváncsian várjuk. A szülők részéről mindig mások a kérdések, két egyforma élethelyzet nincs, viszont a szakmai irányelvek nagyon hasznosak, hiszen ezek révén egységesen tudunk fellépni. A szülők ma már nagyon sok mindennek utána néznek az interneten, például a táplálás tekintetében. De mi is igyekszünk segíteni, támpontokat adni, így anyatejes hetet rendezünk a szülőknek, előadókat hívunk, komolyan vesszük, mert hiszünk benne. A tanácsadóban szülői szerepre felkészítő tanfolyamot szervezünk, beszélgetünk egyebek mellett arról, hogyan várják a kicsit, válaszolunk a kérdésekre.

- Milyenek a gyerekek?

- Imádni valók. Látogatjuk őket a bölcsődében és az óvodában is, bújnak hozzám, ölelnek, az ovisok már messziről kiabálnak Hogy vagy védő néni? , szóval elmondhatatlanul sok szeretetet adnak. Nagyon hiányoznak majd a nyugdíjas évek alatt. Furcsa ez a nyugdíj dolog, még mindig nem fogtam fel, úgy érzem, mintha csak szabadságon lennék. Csodálatos volt a búcsúztató, amit meglepetésként szerveztek a szülők. Egy Szeretetkönyvet ajándékoztak nekem, benne az általam gondozott gyerekek kettőszáz fotójával. Tudja... Körzeti védőnőként én kaptam meg először a Szakma Kiváló Védőnője címet 2012-ben, amire nagyon büszke vagyok. De rabul ejtett a szülők búcsúztató gesztusa, ragaszkodása, szeretete és a tőlük kapott könyv minden oldala. Érzelmileg ez teljesen mást adott, mint a szakma kitüntetése: meghatott, szárnyakat adott.