Dr. Pálházi Gábort köszöntötték

Dr. Pálházi Gábor a tőle megszokott komoly arccal lépett be Nagykarácsony önkormányzatának házasságkötő termébe május 17-én, kedden délután fél hatkor. Úgy, ahogyan egy tervtanácskozásra érkezik az ember.

A jó doktor ugyanis abban a hiszemben volt, hogy a leendő új orvosi rendelő terveiről szóló egyeztetésre érkezik, s majd szemügyre veheti az épületről készült makettet is.

Valószínűleg ő volt az egyetlen ember a faluban, aki nem tudta, hogy szó sincs itt tervtanácsről - habár az új rendelő tervei azért precízen ki voltak szögezve a bemutató táblára, és az épület makettje is elkészült valóban.

Tortából...

Hiszen az ő harmincéves nagykarácsonyi háziorvosi jubileumát köszönteni szervezték az összejövetelt!

Abban a pillanatban, amikor háziorvosuk belépett a terembe (ahol vagy negyven ember várta halálos csöndben érkezését), s valósággal megdermedt a látványtól, már minden résztvevő tudhatta, hogy a meglepetés sikerült!

Senki nem kottyantotta el a jó hírt - ami önmagában is kisebb csoda. Úgy látszik, mintha Nagykarácsony nem is Magyarországon lenne...

Eltelt úgy vagy négy perc, nagy taps közepette, hogy az orvos se mozdulni, se szólni nem tudott. Az első mondattöredék, amit kipréselt magából, így hangzott: fogok szavakat találni... Talált is. De addig még eltelt úgy húsz perc. Ami alatt egymást követték a gratuláló emberek, az ajándékcsomagok, a torta, Müller Miklós polgármester köszöntő beszéde, fényképek, s a hitvesi puszi, mivel Pálházi Gáborné egyben a doktor úr asszisztense is. No, és a meglepetésre összeesküvők bizalmi embere, mert nélküle igencsak nehéz lett volna megszervezni az ünnepséget.

- Szóval, te tudtad? - lepődött meg azon az estén másodszor a doktor, feleségéhez fordulva, és tréfásan hozzátette: - Majd otthon számolunk!

Van mit számolni: a Kistarcsáról érkezett orvos-asszisztens házaspár három évtized alatt (első rendelési napjuk 1986. május 16-án volt) megszámlálhatatlan nemzedéket segített felcseperedni és tisztes kort megérni. Még úgy is, hogy a kezdeti időkben alig valamicske felszereléssel végezték a vizsgálatokat - és rögtön az első évben még az öregek által sem látott, óriási hóviharral köszöntött rájuk a tél.

De nem bánták meg, hogy idejöttek, s még sokáig szeretnének maradni. Nem csak azért, mert már jobb, s még javulni fog a felszerelés (láthattuk a maketten ), hanem mert időközben Nagykarácsony elidegeníthetetlen részévé vált a doktor és felesége. Akik nem csak rendelési időben beszélgetnek a falubeliekkel, és nem csak a közösség testi, de a lelki egészségével is törődnek!