Azok a szép Kohászvásárok!

– A Dunaújvárosi Kereskedelmi Vállalat 1951-ben hat kis egységgel alakult a Budapesti Népbolt Vállalatból. Az évtizedek során nagyvállalattá nőtte ki magát, a nyolcvanas évek közepén már kilencszáz dolgozója volt. Hetven üzletében a város összes kiskereskedelmi forgalmának a felét, évi kétmilliárd forint forgalmat bonyolított. A további harminc százalékot a Dunaújvárosi Munkásszövetkezet, a fennmaradó húszat pedig a Csemege Kereskedelmi Vállalat, az Óra-Ékszer, a Képcsarnok Vállalat, a Tüzép, a Zöldért Vállalat stb. bonyolította. Az 1980-as években az élelmiszerkereskedelem aránya ötven százalék, a ruházati cikkeké tizenyolc-húsz százalék a vegyes iparcikkeké pedig harminc-harminckét százalék volt Dunaújvárosban.

– A Sztálinvárosi Hírlap 1958. november 14. száma az előző nap megnyílt Kohászvásár kapcsán a Kiskereskedelmi Vállalat igazgatóját, Takács Jenőt szólaltatta meg: „A vásárral akarjuk a nagykereskedelmi vállalatok figyelmét fokozottabb mértékben ráirányítani a város áruszükségletére. Elsősorban hiánycikkeket akarunk a vásáron kihozni, szőnyegeket, függönyöket, különféle külföldi szöveteket és más egyéb holmikat. Öt vagon bútor érkezik a vásárra: háló, konyhabútor és egyedi darabok. Az élelmiszervásár egyik erőssége a Kohászvásárnak. A legújabb konzerv, édesség és italkülönlegességeket mutatjuk be.”

– Az ötvenes években az élelmiszerek voltak a legkeresettebbek, abban az időszakban épült meg a kenyérgyár, a tejüzem, a hús- és hentesáru-ellátás Székesfehérvárról történt. A többi élelmiszer a Füszért nagykereskedelmi vállalat székesfehérvári telepéről került ide. A hatvanas években már volt dunaújvárosi kirendeltsége, később a Tüzép útra, a mai Verebély útra épült egy nagy lerakata, ami a város élelmiszerellátásának fontos bázisának számított.

A Bartók téri egykori üzletház a hatvanas években Fotó: archív

– Az imént említett korabeli híradásból az is kiderült, hogy „1958. november 13-án megnyílt az Arany Csillag dísztermében a vásár alkalmából rendezett ruházati kiállítás. November 14-én este a Bartók Béla Művelődési Házban „Oly szép az új ruhám” címmel divatrevüt rendeznek, amelynek során a bemutató végén fővárosi művészek lépnek fel. November 14-én és 15-én az Üzletházban hidegkonyhai bemutatót és borkóstolót tartanak”.

– A divatbemutatók rendkívül népszerűek maradtak még évekig. Helyet kaptak a városi tanács C-szárnyában, a Bartókban, nagy sikerük volt, szép manökeneket hozott le a Módi ruházati nagykereskedelmi vállalat, vagy a Centiköt.

– Mi változott a hatvanas években?

– Az új gazdasági mechanizmus bevezetésével, 1968-tól a Dunai Vasmű a vállalati nyereségből úgynevezett nyereségrészesedést fizetett a dolgozóinak. A Dunaker erre alapozva rendezte meg a Kohászvásárt évről évre a rendszerváltásig, bőséges árukészlettel és jelentős kedvezményekkel, amit egy idő után a vásárlók „Megéri vásár”-nak neveztek el.

Májusi vásár Sztálinvárosban 1955-ben

– Fridzsider-szocializmusnak hívjuk az 1970-es éveket, ahol már nem az élelmiszer, hanem a tartós fogyasztási cikkek, például a hűtőszekrény, azaz a fridzsider tömegvásárlása iránti igény jellemző.

– A teljes foglalkozatásban gyakorlatilag mindenkinek volt jövedelme, biztos megélhetése. Az esetek többségében a tartós fogyasztási cikkekhez előjegyzéssel lehetett hozzájutni, néhány hónap múlva kapták meg a keresett árut. Az élelmiszerek és a nyolc forintos Kőbányai Világos sör behűtésére mondhatni „divatba jött” a háztartásokban a hűtőszekrény. Dunaújváros a kiemelt városok közé tartozott, politikai jelentőséget tulajdonítottak annak, hogy megfelelő színvonalú legyen az ellátása, és valóban az is volt, de nem kielégítő. Ebben az időszakban a hiánygazdálkodás volt a jellemző. Az áru iránti keresletet fokozta az Országos Takarékpénztári áruvásárlási konstrukció, akinek nem volt pénze, annak az OTP munkáltatói igazolásra törlesztési képességének megfelelő hitelt adott.

– A Dunakernek mi lett a sorsa?

– Az állam a rendszerváltáskor privatizálta. A kisebb üzleteket versenytárgyalásokon értékesítették, a maradék nagyobb ABC-ket talán a Kaposker Rt. vette meg.

– Milyennek értékeli a város jelenlegi kereskedelmi ellátottságát?

– Jelentős teret hódítottak a multinacionális cégek. A piacgazdaság versenyen alapszik. Amikor belép egy újabb üzlet, nem lesz nagyobb a vásárlóerő, legfeljebb több felé oszlik meg. Ma ebben a városban mindent meg lehet venni. A kereskedelmi árrések lényegesen megnövekedtek, régebben a tartós fogyasztási cikkeknél hat-hét százalékos, az élelmiszereknél tíz-tizenkét százalékos, ruházatnál is tíz-tizenkét százalékos kötött alakultak., Ma csaknem minden termék szabadáras. Oda kell figyelniük a vevőknek, mert azonos értékű cikkek üzletenként jelentős eltérést mutatnak az árakban.

A magyar társadalom életmódja az 1960-as évek elejétől gyökeresen átalakult. Magyarország lett a „legvidámabb barakk” a szocialista országok között. Egyes nézetek szerint az 1956-os eseményeknek is szerepe volt a társadalom elégedettségérzésének minden eszközzel való elérése, felülről vezérelve.